Laura Baldini: A tanítónő

Erre a könyvre nagyon gyorsan sikerült lecsapnom a könyvtárban, olyannyira, hogy én voltam az első olvasója. Ami semmi különöset nem jelent amúgy, szimplán csak jó érzés. 

A Montessori módszerről és iskolákról bizonyára már mindannyian olvastunk és hallottunk, de nem biztos, hogy ismerjük pontosan, mi ennek a módszernek a fő alapelve, és nem is szeretném most elmondani, hiszen számtalan oldalon találunk leírást interneten. Nagyon fontos a gyermekek tisztelete, az érdeklődés a gyermeki viselkedések megfigyelése iránt és a fejlesztő eszközök játékok, amik a gyerekek kezébe kerülve fantasztikus eredményeket, változásokat válthatnak ki belőlük. 

A módszer Maria Montessori nevéhez kötődik, aki ennek az életrajz-jellegű könyvnek a főhőse. Azért írom, hogy jellegű, mert van benne néhány fikciós szál is, ugyanis meglehetősen kevés információ került a nyilvánosságra Maria életéből, ezeket gyűjtötte össze Laura Baldini és írt belőlük egy nagyon szép, informatív, inspiráló, keserédes történetet.

Maria Montessori 1894 őszének egyik borongós estéjén az első boncolási gyakorlatára készülődik, egyedüli nőként a római orvosi egyetemen. Már az is csodaszámba megy, hogy nő létére sikerült abban az időben egyetemre járnia, azon már nem is lehet csodálkozni, hogy a boncolási gyakorlatot és tanulmányait teljesen egyedül kell elvégeznie, mert az egyetem vezetősége úgy határozott, hogy egy nő nem láthat meztelen holttesteket a férfi tanulótársai társaságában. 

Ez egyszerre jelentett nehézséget és könnyebbséget is a fiatal lánynak, ugyanis  férfi tanulótársai többsége megvetette és lenézte azért, mert nő létére tanulni szeretett volna, így nem kellett még az ő megvető pillantásaikat is elviselni, ugyanakkor bárkinek nehéz lenne - legyen az férfi vagy nő - egy boncteremben egyedül, tanári segítség nélkül tanulmányozni az emberi testet. 

Maria azonban sikerrel veszi az akadályokat, kétszer olyan keményen kell tanulnia, mint férfitársainak, többször annyi tudást kell magába szívnia, hogy bizonyítani tudjon. 

Fantasztikus életút az övé, ami attól a ponttól válik még figyelemre méltóbbá, amikor a pszichiátriai intézetben tartott gyerekeknél rájön arra, hogy nem feltétlenül kell magukra hagyott zombiként tengődniük az ágyukon, hanem tisztelettel, odafigyeléssel kell bánni velük és nagyon sok mindenre képesek lesznek. 

Fajátékokat készíttet nekik, otthonról összeszedett konyhai eszközöket visz be az intézetbe és hagyja, hogy a gyerekek tapasztaljanak, utat engedjenek a kíváncsiságuknak, kinyíljon az értelmük, tevékenységének köszönhetően kora híres és elismert női kutatójává és orvosnőjévé vált. 

Még úgy is, hogy abban az időben Olaszországban a nőknek nem volt szavazójoguk, a férfidominanciájú országban sikerült figyelmet és elismerést kivívnia, orvosként és pedagógusként is hatalmas jelentőséggel bírt a tevékenysége.  Nagyszerű szónok volt és fantasztikus ember.  Sajnos, amikor a szerelem is megjelent az életében, akkor választania kellett, mert abban az időben, ha feleség lett egy nőből, akkor már nem szentelhette a munkának,  a kutatásnak az életét, akkor már végképp nem ismerte el korának társadalma.

A szerző nagyon jól megmutatja hogyan lett a fiatal, kitartó lányból egy  több, mint száz év múlva is működő módszer megalapítója, védelmezője és tanítója, miket kellett feláldoznia a saját életében, hogy nagyon sok gyermeken segíthessen sok-sok évtized múlva is. 

Emellett megismerjük a kor társadalmát, legfőképpen Olaszországban, Rómában, de elutazunk Berlinbe is, ahol már valamennyire látszik a változás szele. Róma borzalmas állapotban lévő pszichiátriai intézeteibe is betekintést nyerünk és az ugyancsak borzalmas kezelési módszerekről is lesz némi fogalmunk.                                                                                                                                                     
Lenyűgöző, inspiráló, megható történet egy bátor és határozott nőről, egy olyan nőről, akinek nem csak a gyógyítás és a pedagógia terén köszönhetünk sokat, hanem a nők elismeréséért is rengeteget tett. 

Bea

"Jó ideig  eltart majd, amíg az emberek rájönnek, hogy a nők többre hivatottak annál a passzív és ösztönös szerepnél, amire kárhoztatni akarják őket, és hogy ők is részt akarnak venni a szellemi és tudományos életben (...)"

*****

"(...) a tanulás nem az iskola első napján kezdődik, hanem azon a napon,
amikor az ember a világra jön."

******

"Megfelelő segítséggel minden gyermek képes tanulni."

******

"Ha az értelem szunnyad, fel kell ébreszteni. Ez minden."