Kiss Edina: Étertánc

Kiss Edina előző könyve az Égszínkék csodálatosan gyönyörű írások gyűjteménye, magával ragadó nagyon szép olvasmányélmény volt, ezért nagyon örültem, amikor megláttam, hogy új könyve jelent meg, ami az Étertánc címet kapta. 

Ez a cím éppen annyira légies, finom és elbűvölő, mint a benne szereplő történetek. Kiss Edina fantasztikusan szépen ír, olyan képi világot teremt az olvasónak, hogy be sem kell hozzá csukni a szemünket és máris ott vagyunk, ahol ő és a szereplői, ott ülünk, ahol jó ülni, ott nézünk ki az ablakon, ahol az általa megjelenített szépségeket látjuk. Odavarázsol soraival, mi pedig halljuk, látjuk, érezzük.

"Ha tehette, itt üldögélt, olvasott a nyitott teraszajtóban. Madárcsicsergés táncolt ki-be a könnyű organzafüggönyön keresztül. Az ajtón túl ott zöldellt a kert, a kerten túl nyújtózkodott a völgy, a völgyön túl a külváros, a külvároson túl a határ. (...) Minden ünnepet szeretett, mélyen hitt abban, hogy az ünnepek magasabb szintre emelik a rutinos hétköznapokat, olyan metszéspontokat képeznek az ember életében, melyben a múlt emlékei átölelik a jelen értékeit és rákacsintanak a jövendőre is."

Vannak emberek, akik azt mondják, ők nem szeretik a novellákat, nem szoktak novellát olvasni. Kiss Edina írásait bátran ajánlom ebből a szempontból terápiás célra. Ezeket a novellákat nem lehet nem szeretni, nem hagy hidegen és közömbösen egyik írás sem, megérint, megszólít, bevon, felkér egy táncra és menni kell vele, érezni kell, sírni kell, nevetni kell, szomorkodni kell, örülni kell, szerelmesnek kell lenni, öregedni kell, emlékezni kell.

Tizenegy csodálatos novellát tartalmaz az Étertánc. Tizenegy olyan írást, melyben felülünk a hullámvasútra és az száguld velünk az életünkön, az érzelmeinken, emlékeinken át, megérint bennünket, sírunk, nevetünk, meghatódunk. Boldogok vagyunk, boldogtalanok vagyunk, megéljük, majd robogunk tovább. 

Szeretem Edina novelláiban azt, hogy gyakran nyitva hagyja őket, lehetőséget hagy az olvasónak a továbbgondolásra, amely továbbgondolás alatt a saját életünkből veszünk példákat, akár a saját életünk egy-egy mozzanatára ismerünk, a történet olvasás után is velünk él, segíthet egy adott helyzetben, vagy egyszerűen rátalálunk a nekünk tetsző megoldásra, és esetleg egy saját helyzetet is tudunk egy más távolságból nézni. 

Felismerjük, hogy akár mi is lehetnénk a karácsonyfát egyedül díszítő negyvenes feleség, akinek a férje a szerelmet máshol keresi, vagy az a felnőtt nő, aki mindig számíthat az édesanyjára és talán felhívjuk aznap is az anyukánkat, amikor nem terveztük, elgondolkodunk azon, hogy a mi házasságunkban van-e még szenvedély, mozgatja-e más is, mint a megszokás. Lehetünk azok az anyák, akiknek gyerekei a távoli idegenbe költöztek és csak a heti telefonok éltetnek bennünket, de tovább is gondolhatjuk a dolgot: tényleg ilyenek lennénk mi is?

Sok mindenkik lehetünk ezekben a csodaszép történetekben, sok mindent átélhetünk, megélhetünk, más megvilágításból szemlélhetünk, szabadjára engedhetjük az érzelmeinket, megélhetjük őket, foglalkozhatunk velük, ezáltal magunkat is jobban megismerjük,  a környezetünkhöz, emberekhez való viszonyainkat is megfigyelhetjük.

Mindig van mindenkiben valami új felfedezni való, sosem ismerhetjük teljesen önmagunkat, amíg nem voltunk egy bizonyos helyzetben, addig nem ismerjük a saját reakciónkat, nem tudjuk mit váltana ki belőlünk, hogyan reagálnánk. A történetek segítik önmagunk megismerését, Kiss Edina történetei pedig különösen szépen, finoman, sok-sok érzéssel teszik ezt. 

Szeretet, szerelem, boldogság, csalódás, anyaság, gondoskodás, gyász, elengedés, kötődés, emlékezés -  mindez nagyon szépséges mondatok, gondolatok és gyönyörű képi megjelenítések formájában. 

A könyv belső borítója és illusztrációi szemet gyönyörködtetőek.

Bea

"Minden csoda három napig tart. Hát még ha az ember negyven;

forgatókönyvszerű, hogy krízisbe kerül a házasság."

/Ezüst csillogás/

*****

"Anyám úgy mesélte, hogy mindannyian egy csillagon éltünk ezelőtt. Az ezüstös Tejút számtalan csillagán van élet. A fény, amit az éjszakai égbolton látunk, megannyi élőlényről tanúskodik nekünk. Hát nem megnyugtató a szemnek a csillagfény? A Földre vagy vágyakozásból érkeztünk, vagy azért, mert feladatot vállaltunk itt. Legelőször elhagyjuk a csillagunkat, de azt az erőt, amivel ott éltünk, magunkkal hozzuk. Lassan leereszkedünk, egészen a Nap ragyogó kapujáig. Ott kivárjuk a megfelelő pillanatot, aztán a felejtés ködén keresztül megérkezünk ide, a Földre."

/Jaguárerő/

*****

"A gyerekek gyakran nem tudnak mit kezdeni azzal, aki  csendes és szeret egyedül lenni."
/Jaguárerő/

******

"Miért keressük az élet értelmét a templomok oltárai előtt, a misebor ízében? Törtetünk fel a hegyek tetejére, le a tengerek mélyére, hogy közelebb kerüljünk a célunkhoz. Holott itt van minden. Itt vannak a kérdésekre a válaszok. A házban. Az otthonban."
/Égbetörő jegenyék/