Játszik a család: Smart 10 - Family

A kvízjátékok állandó klasszikusok a társasjátékok világán belül. Sőt, tulajdonképpen nem csak azon belül, hiszen TV-ben és interneten is bőven akad rájuk példa. Sokféle variációjuk született az évek során, de azért alapvetően a lényeg mindegyikben az, hogy az adott kérdésekre tudjuk-e a választ, hogy az adott témakörben mennyire vagyunk tájékozottak.

Persze nem rendelkezhet mindenfajta témában ugyanakkora tudásanyaggal az ember, így előfordulhat, hogy míg az egyiket behatóan ismeri, addig a másikhoz még csak nem is konyít. 

Általánosan elmondható, hogy míg valaki nagyon szereti a kvízjátékokat, addig más meg kevésbé. Persze azért valljuk be, nagyon jó érzés tud lenni, ha a ki szerezte az Egy kiállítás képei című zeneművet? kérdés hatására halványan el kezd derengeni az ember fejében Mogyeszt Petrovics Muszorgszkij enyhén kacifántos neve, és amikor kiderül, hogy emlékezőtehetségünk nem hagyott cserben minket, elégedetten dőlhetünk hátra, lám nem volt hiábavaló a hatodik osztályos énekórán kötelező jelleggel kiadott kiselőadás sem.

Viszont az is tény, hogy a kérdések milyensége nagyon fontos a játék élvezhetőségének tekintetében. Ha túl nehezek a kérdések, vagy folyton olyan tények, események nevek kerülnek elő, amikről a játékosok nagy része még csak nem is hallott, az hamar kedvüket szegheti. Ugyanakkor az sem jó, ha a feladványok túlságosan könnyűnek bizonyulnak, vagy túl magától értetődőek, ilyenkor meg nincs kihívás a játékban.

És itt térek rá végre a Smart10-re. A játék már abban is eltér a klasszikus kvízjátékoktól, hogy a kártyák, amelyeken a kérdések szerepelnek egy műanyag tárolóban vannak, ezt adogatják körbe a játékosok, miután válaszoltak a kérdésre. A kérdések maguk sokfélék lehetnek, de a legtöbbjükre vagy ki kell választanunk a helyeseket a megadott lehetőségek közül, vagy ha konkrét válaszokat kell adni, akkor többféle lehetőség közül választhatjuk ki azokat, amelyekről úgy gondoljuk, hogy biztosan tudjuk.

Tehát például előfordul, olyan kártya, amelyen a felsorolt hangszerekből ki kell választanunk a fúvós hangszereket, illetve olyan is, amelyen meg kell mondanunk, hogy konkrétan melyik filmből származik az adott idézet.

Hogy valóban helyesek-e a válaszaink, azt úgy tudhatjuk meg, hogy kivesszük a tárolóban elhelyezett kis jelölőket, így a megjelenő üres lyukakban láthatóvá válik a kártyán lévő megoldás. Ha jól tippeltünk, megtarthatjuk a jelölőt, ez a játék végén pontot fog érni. Dönthetünk úgy is, hogy inkább passzolunk, így nem szerzünk pontot, viszont ez azért lehet egyes esetekben jó döntés, mert rossz válasz esetén elveszítjük az adott körben szerzett összes pontunkat. A játéknak akkor van vége, ha az egyik játékos elért tizenöt pontot, ekkor automatikusan ő nyert.

Korábban firtattam a kérdések milyenségének fontosságát. A Smart10 ebből a szempontból azért jó mert  tényleg széles körből meríti a kérdéseinek halmazát, találhatunk köztük mindenféle témát, kezdve a zenétől az irodalmon és földrajzon át, egészen a filmekig. Így mindenki találkozik előbb-utóbb olyan témával, amiben azt tapasztalja, hogy, tájékozottabb a többieknél. Például volt olyan közülünk, aki az autómárkák, volt aki a az országok zászlói és volt aki az interneten használatos rövidítések témakörében volt nagyon otthon.

Akkor is lehet persze esélyünk, ha egy témában nem vagyunk annyira jártasak, hiszen itt is előfordulhat a válaszlehetőségek között egy-két könnyebb, közismertebb, a nehezebbeket pedig meghagyhatjuk a többieknek. Ehhez persze fontos, hogy hol ülünk az adott körben, nyilván minél hátrébb kerülünk a kezdőjátékostól (akinek a személye továbbvándorol minden új körben), annál nehezebb dolgunk van, mert a könnyű válaszokat elkapkodják előlünk.

Azoknak, akik szeretik a kvízjátékokat mindenképpen érdemes kipróbálniuk a Smart10-et, egy igazi könnyed hangulatú, rövid, pörgős családi játék.

Bence

Elmondhatom, hogy családunk minden tagja nagyon élvezte ezt a játékot, és tényleg mindenki talál olyan témát, ami az ő erőssége lehet. Míg nekem nem sok fogalmam van az autómárkákról, férjemnek annál inkább, az országok zászlóinak sem vagyok annyira szakavatott ismerője, mint Bence, sőt, a ma divatos internetes rövidítéseket sem ismerem mélyrehatóan, ebben Titusz magasan hasított mindannyiunk közül a maga 16 évével, még így is sikerült ezekben a körökben is pontokat szereznem, mert azért mindig volt a választható lehetőségek között egy-két könnyebb megoldás, és ha szerencsém volt, akkor ki is tudtam választani, de pl. Robert Merle Francia história kötetei címének felismerésében én voltam előnyben. 

Olyan játék ez, amiben a "na, még játsszunk egy utolsó kört!" és a "de, most már tényleg ez legyen az utolsó!" mondatok többször is elhangzottak, mert egyszerűen nem bírtuk abbahagyni. Már a fiúk tervezik, hogy a nagyszülők látogatása alkalmával is elővesszük ezt a játékot, mert a kvízjátékokkal őket is le lehet venni a lábukról, és természetesen Zsófiékkal is szeretnénk majd kipróbálni. 

Bea