Kiss Edina: Étertánc

Kiss Edina előző könyve az Égszínkék csodálatosan gyönyörű írások gyűjteménye, magával ragadó nagyon szép olvasmányélmény volt, ezért nagyon örültem, amikor megláttam, hogy új könyve jelent meg, ami az Étertánc címet kapta. 

Ez a cím éppen annyira légies, finom és elbűvölő, mint a benne szereplő történetek. Kiss Edina fantasztikusan szépen ír, olyan képi világot teremt az olvasónak, hogy be sem kell hozzá csukni a szemünket és máris ott vagyunk, ahol ő és a szereplői, ott ülünk, ahol jó ülni, ott nézünk ki az ablakon, ahol az általa megjelenített szépségeket látjuk. Odavarázsol soraival, mi pedig halljuk, látjuk, érezzük.

Simone St. James: Alkony Motel

Bates Motel, Stephen King - ha ez a két név jelent neked valamit, akkor az Alkony Motel kedvedre való könyv lesz. Nem vagyok odáig a kísértettörténetekért, de ez a könyv éppen annyira volt természetfeletti és ijesztő, mint amennyit még én is elviselek és élvezek is, a szerző nagyon jól egyensúlyozott a bűnügyi történet, a thriller és a szellemhistóra műfajok között, a nyomozás, a múltbéli titkok és a jelenben történő feszültségek letehetetlenné tették a könyvet. 

Amúgy hátborzongató ez a füst dolog. Néha csak úgy a semmiből az íróasztalomnál ülve megcsapja az orrom a cigarettafüst, úgy, hogy senki nem dohányzik nálunk és mivel kertes házban lakunk, a folyosóról, lépcsőházból sem jön be. Nagyon ritkán fordul elő, és nem rémiszt meg a jelenség, hanem inkább valamiféle jó érzés fog el ilyenkor.

Gyerekeknek

Dániel András: A kuflik és az Akármi

Sajnálom, hogy a kuflik nem születtek meg úgy 10-20 évvel korábban, mert nagyon kíváncsi vagyok, hogy az akkor kicsi gyermekeimnek kellett-e volna unásig olvasni, megunta volna-e bárki is sokadik olvasásra. Szerintem nem, de azért az biztos, hogy jelen időben, azaz most tetszik nekik, igaz, már jóval túlhaladták a kisgyermekkor határát. :D

Játszik a család: Ubongo

Jó pár éves tendencia a leginkább a tetriszből ismert geometriai formákra, hivatalos nevükön poliominó alakzatokra épülő társasjátékok növekvő népszerűsége. Az utóbbi időben nem egy erre a mechanizmusra épülő társassal találkoztam, persze a lehető legkülönfélébb tematikákkal.

Az Ubongo ennek a vonalnak egy viszonylag korai képviselője, ha jól tudom eredetileg 2005-ös kiadású.

Laura Baldini: A tanítónő

Erre a könyvre nagyon gyorsan sikerült lecsapnom a könyvtárban, olyannyira, hogy én voltam az első olvasója. Ami semmi különöset nem jelent amúgy, szimplán csak jó érzés. 

A Montessori módszerről és iskolákról bizonyára már mindannyian olvastunk és hallottunk, de nem biztos, hogy ismerjük pontosan, mi ennek a módszernek a fő alapelve, és nem is szeretném most elmondani, hiszen számtalan oldalon találunk leírást interneten. Nagyon fontos a gyermekek tisztelete, az érdeklődés a gyermeki viselkedések megfigyelése iránt és a fejlesztő eszközök játékok, amik a gyerekek kezébe kerülve fantasztikus eredményeket, változásokat válthatnak ki belőlük. 

Pamela Terry: A szőlő édes íze

Egy könnyed, nyári, vidám regényre számítottam. Talán a gyönyörű borító, a szőlő, abból pedig asszociálva a borra könnyű nyári estéket, vacsorákat, szerelmeket vizionált elém. De nem azt kaptam, hanem egy  családi drámát. Ha a könnyedebb témát kapom, akkor is nagyon örültem volna, hiszen arra számítottam, de így, hogy egy sokkal komolyabb, mélyebb, keserédes, fájdalmas olvasmányt találtam, egy kellemes meglepetés ért. 

Ez a történet egy anya halálával kezdődik. Már a halálának körülményei is rejtélyesek, de az igazi titkok és meglepetések még csak azután következnek. A könyv komorsága ellentétben áll a táj és a leírások szépségével, az anya halála nagyon sok mindent megindít három gyermekében, akiknek életére nagy hatással volt édesanyjuk személye. Kire így, kire úgy.

Hajdú-Antal Zsuzsanna: Belvárosi srác

Különleges történet a szeretet erejéről

Hajdú-Antal Zsuzsannának egy orosz férfiról olvasott újságcikk adta az ötletet, mely arról szólt, hogy a férfi egyedül maradt a sérült kisfiával. Ez a cikk motoszkált a fejében, amikor életre keltette Balázs és Misi történetét, akik Budapesten élik a saját kis hétköznapi életüket. 

Már amennyiben hétköznapinak számít az, ha egy kisfiú Down-szindrómás, akit csak az egyik szülője nevel, mert a másik nem bírta elviselni azt a hatalmas nyomást, amit a sérült kisfiú jelentett. Ebben az esetben a magára maradt szülő az édesapa, aki viszont feladott mindent, jól menő állást, addigi életvitelét, hogy a hároméves down-os Misa mellett maradhasson. 

Sally Rooney: Hová lettél, szép világ?

A szerző Normális emberek című könyve kedvencem lett, ez a második olvasásom tőle. A Hová lettél, szép világ talán kiforrottabb, mélyebbre hatoló írás, mint a Normális emberek, hasonlóan fiatalok útkereséséről és a világban betöltött, betöltendő szerepükről szól. 

Adott két barátnő, Alice és Eileen, akik egyetemi évfolyamtársakként ismerkedtek meg egymással, azóta Alice elismert író lett, Eileen pedig szerkesztő egy irodalmi lapnál. A könyv egyik része a kettőjük levelezése, ami időnként filozofikus magasságokig szárnyalt, miközben a hétköznapi dolgaikat is megbeszélték ezekben a levelekben. Eileen Dublinban él, Alice néhány hónapja vidékre, egy óceánparti falucskába költözött, hogy idegösszeroppanása után magára találjon. 

Tapodi Brigitta: Szárhegy öröksége

"Lehetséges, hogy az érzések, a félelmek, a vágyak az évszázadok folyamán egy jottányit sem változnak? Nők, férfiak, testvérek, apák, anyák, gyermekek ugyanazokat a fájdalmakat és örömöket élik át? Mindenki küzd a saját sorsával. De létezik-e olyan, hogy a sors fonala generációkon keresztül hasonlóan gombolyodik? Lehetséges volna, hogy amit dédanyáik, nagyanyáik, anyáik megéltek, azok továbbélnek a gyermekeikben, unokáikban?"

Tapodi Brigitta könyvében két olyan dolog van, amivel már alapból nyert ügye van nálam.

Az egyik a múltnak a kutatása, mindig elérzékenyülök a saját családi fotóalbumunk lapozgatásakor a régi fotók láttán, ahol nagymamák, déd- és üknagymamák fogják unokáik kezét vagy állnak komolyan a fényképezőgép kamerájába nézve, mosolygós vagy éppen szomorú fiatal lányok ünneplőben vagy az otthoni mindennapi ruhájukban, fiatal férfiak a legszebb öltönyükben, vagy feltűrt ingujjban egy motor mellett pózolva, vagy egy gitárral a hátukon, igézőn néznek a kamerába.

Játszik a család: Smart 10 - Family

A kvízjátékok állandó klasszikusok a társasjátékok világán belül. Sőt, tulajdonképpen nem csak azon belül, hiszen TV-ben és interneten is bőven akad rájuk példa. Sokféle variációjuk született az évek során, de azért alapvetően a lényeg mindegyikben az, hogy az adott kérdésekre tudjuk-e a választ, hogy az adott témakörben mennyire vagyunk tájékozottak.

Persze nem rendelkezhet mindenfajta témában ugyanakkora tudásanyaggal az ember, így előfordulhat, hogy míg az egyiket behatóan ismeri, addig a másikhoz még csak nem is konyít. 

Kelly Harms: Amy Byler megkésett élete

Vannak könyvek, amelyekre véletlenül bukkanok rá, nem tudok róla semmit, de valamiért haza kell hoznom a könyvtárból. Amy Byler is ilyen volt. A borítója volt az, amire felfigyeltem, bár semmi extra nincs rajta, nekem mégis olyan figyelemfelkeltő volt, majd a fülszöveget elolvasva döntöttem úgy, hogy ezt el kell olvasnom. 

#anyaspringa

Idétlennek tűnik elsőre ezt a hashtag, de úgy voltam vele, hogy minél többször olvastam és bukkant fel a történetben, teljesen magamévá tudtam tenni és a végére barátok lettünk. Ilyen #anyaspringa napokra, hetekre minden anyának szüksége van, de továbbgondolva a dolgot apáknak, nagyiknak, és egyedülálló, magányos vagy éppen túlhajszolt embereknek is. 

Rettig Attila: Emila bolygóközi kalandjai

Science-fiction meseregény

Biztos nem én vagyok az egyedüli, akinek ismerős az "akkor elmegyek világgá!" mondat, amit mindhárom gyermekemtől hallottam legalább egyszer, mikor kicsik voltak. Egy-két alkalommal, amikor nem egyeztek a nézeteink, vagy éppen a tesók összevesztek egymással, akkor hirtelen felindulásból világgá akartak menni.

A lépcsőháznál tovább sosem jutottak, sőt volt, aki már a lakás bejárati ajtajánál sem, mert amikor elkezdtem bepakolni az ovis hátizsákjukba egy kis rágcsát, itókát és plüssállatot, akkor gondolkodóba estek... :D