Seth Godin: Az alkotás rutinja

A kreatív hatásgyakorlás titkai

"Az alkotási folyamat varázsa,
hogy nincs benne varázslat.
Indulj onnan, ahol éppen állsz!
És soha meg ne állj!"

Ti is voltatok már úgy, hogy nagy lelkesedéssel kitaláltatok valamit, majd ez a lelkesedés még azelőtt elszállt, mielőtt belevetettétek volna magatokat a kitalált dologba? Vagy belekezdtetek, de már az első nehézségeknél lelohadt a kedv és a hangulat és győzködtétek magatokat, hogy nem is volt annyira jó ötlet? Én is sokszor járok így, ezért is gondoltam, hogy talán jó ötlet ezt a könyvet elolvasnom.

Közben elgondolkoztam, hogy van-e olyan kreatív dolog, amit rendszeresen csinálok. Időnként rajzolgatok, hímezgetek, festegetek, varrogatok, de egyik sem vált rendszeres szokássá, nem lett belőle rendszeres tevékenység, pedig nagyon szeretném. 

Az egyedüli dolog, ami rendszeres, és tényleg mindennapi rutin és tulajdonképpen már hetedik éve végzem viszonylag rendszeresen, az a Könyvutcablog.  Jó, mondhatnám, hogy ez könnyű, mert imádok olvasni és utána csak le kell írnom, amiről olvastam, össze kell foglalnom a véleményemet a könyvről. De ez nem csak ennyi, ezt minden könyvesblogger tudja, ez kőkemény munka, mert elolvasni könnyű a könyveket, de utána leülni és megírni egy összeszedett fogalmazást nem mindig könnyű. 

Van, amikor igen, és pikkpakk kész egy bejegyzés, de olyan is előfordul, amikor napokig, hetekig hever az asztalomon egy elolvasott könyv, és nem sikerül összeszednem a gondolataimat. Bizony előfordult már többször is, hogy visszavittem a könyvtárba és nem írtam róla. Ennek több oka is lehet, de hohó, most veszem észre, hogy kezdek elkanyarodni a témától és a könyvtől. 

Szóval időről időre szükséges elolvasni ilyen inspiráló, alkotásra ösztönző könyveket, hogy ne akadjunk meg a saját alkotómunkánkban és merjünk belevágni új alkotó tevékenységekbe. Bátorság, kitartás és rendszeresség kell hozzá. 

A könyv nagyon jól összeszedi az alkotáshoz szükséges motivációkat, hasznos tanácsokat és a buktatókat is. Nem összefüggő könyvként kell olvasni, szerencsére nem is így van megírva és szerkesztve, mert akkor talán meg is csömörlenénk tőle. 

Rövid, velős fejezetekre, gondolatmenetekre van szedve, így elég ha néhány ilyen fejezetet elolvasunk egy nap, elgondolkozunk rajta, akár megpróbáljuk megvalósítani. Én egy dolgot mindenképpen elkezdtem a könyv hatására, illetve nem is elkezdtem, hanem újrakezdtem. 

Világéletemben szerettem naplót írni, és a kézzel írt napló a kedvencem. Pedig géppel vakon, tíz ujjal iszonyú gyorsan tudok írni, kézzel pedig nyilván nem annyira. Egy idő után azt vettem észre, hogy egyre hosszabbak a naplóbejegyzéseim és nem tudom abbahagyni az írást, szinte már kényszeresen le akarok írni mindent, amit amúgy később visszaolvasva lehet, hogy unalmasnak találok és nem is értem, hogy miért volt annyira fontos leírni.  Ezért abbahagytam az egészet, és hosszú hónapokig nem írtam. De közben azért hiányzott mindig, hogy leírhassam, hogy mi történik velünk. 

Ezért napi 5 mondatban határoztam meg a mindennapi naplóbejegyzéseim hosszát. Ezt már egy hete sikerül tartanom, igaz, néha hosszú körmondatokat is írok, hogy minden beleférjen, de így mégsem írok novella hosszúságúakat, és a tudat, hogy akár 5 rövid mondatot is írhatok, ha aznap nincs kedvem, máris könnyebb az egész és kezd rutinná válni. De olyan rutinná, amit szeretek csinálni. Remélem, nem lett zavaros, amit mondani akartam. 

Erre biztat ez a könyv is, hogy mindegy mennyi ideig, és mindegy mennyit haladsz azzal a kreatív tevékenységgel, de mindennap szedd elő és csinálj vele valamit, hogy rutinná váljon.  

Hasznos, gyakorlati tanácsokat is ad a könyv, ami természetesen csak akkor fog működni, ha meg is fogadjuk és be is tartjuk őket. 

A szerző a művészet gyakorlására buzdít bennünket és nem feltétlenül az eredmény értékelésére, viszont a művészet nem csak önmagunknak szól, mert akkor az csak hobbi. Minden alkotó embernek célja, hogy megmutassa művészetét másoknak, ebben segít ez a könyvecske, amiből nagyon sok hasznos, praktikus és okos tanácsot és ötletet meríthetünk. 

/A képeken saját szárnypróbálgatásaimat láthatjátok./

Bea 

"Bármit akarunk is, az lehetséges. Az előttünk járóknak is sikerült.

Ők is képesek voltak felemelni a hangjukat, kiállni magukért, és változásokat hozni.

Bár más-más utat járunk be, minden út ugyanazt a sémát követi

- és amint felfedezzük ezt a mintázatot, feltárul előttünk a titok."

*****

Néha "többre" vágyunk, "jobb" helyett. De a "jobb" mindig jobb, mint a "több". 

*****

A "csináld, amit szeretsz" amatőröknek való.
A profik mantrája, hogy "szeresd, amit csinálsz."

******

"Egyik modern kori nyomorúságunk, hogy nosztalgiával gondolunk egy olyan jövőre, amely még be sem következett. Arról ábrándozunk, hogy a holnap talán mégsem olyan lesz, mint reméltük, és máris siratjuk, amilyen lehetett volna. Látjuk, hogy mi minden lenne lehetséges, tudjuk, hogy esélyünk van jobbá tenni a világot - mégis hezitálunk."