2021. szeptember 13., hétfő

Kristin M. Furrier: Elvesztett múlt


Kristin M. Furrier ismét egy kedves ifjúsági könyvvel örvendeztetett meg bennünket. Mint ahogyan Az üveggyémánt átka című könyvében, ebben a történetben is az egyszerűségével, közvetlenségével fogott meg. 

Egy mai kalandos történet, amely egy kutatással a múltra irányul, de ehhez a kutatáshoz, felfedezéshez a ma technikáját vetik be maximálisan. Nagyon jól kombinálta a szerző a modernet a régivel, a fiatalok mai gondolkodását és kíváncsiságukat a múlt felé. A kalandokon és a rejtély felderítésén túl némi misztikumot is csempészett a könyv lapjai közé, nekem kifejezetten tetszett ez a vonal.

A történet Egerkövesden, egy fiktív városkában játszódik, illetve nagyrészt a városhoz tartozó Malom-szigeten, Moira és Móric főszereplésével. Moira egy kedves, kíváncsi, kalandvágyó fiatal lány, akit érdekel a múlt, annak kutatása, a romok felderítése, és ezért éppen kapóra jön, amikor egy fura idős, idegen férfi a kezébe nyom egy szórólapot, amelyen egy csónakkölcsönző reklámját találja. 

Több sem kell a lánynak, minden erejével igyekszik meggyőzni Móricot, akivel jó barátságban vannak, hogy ruccanjanak végre át a szigetre, ahol régóta szerették volna megnézni a várromot. A kevésbé kalandvágyó Móric nehezen, de beleegyezik, hogy elkíséri a lányt, amúgy is megígérte a szüleinek, hogy testvérként vigyáz a lányra az egyetemi városkában.

Innen indul a történet, és a kalandok, ahová a fiatalokkal tarthatunk. Móric kedvenc olvasmánya az Egri csillagok, és talán nem csak azért, mert ez volt édesapja kedvenc könyve, hanem mert sokat jelent a könyv története a fiúnak, gyerekkori álmokat, érzéseket idéz fel benne. Ennek ellenére nem igazán kalandvágyó, kis kényszeredettséggel tart a lánnyal a szigetre. 

Moira azt is érzi, hogy talán jó lehetőség ez a fiúnak kiszakadni a múltból, segít enyhíteni az elhunyt édesapja utáni gyászát, egy új kaland, egy új vállalkozás megkönnyítheti máshogy látni az életet, segít kicsit más útra terelődni. Így hát elindulnak. 

Innen már egy szót sem szeretnék elárulni erről a nagyon szerethető történetről, talán annyit, hogy találkozunk még a titokzatos idegennel és a fiatalokhoz csatlakozik a későbbiekben Kristóf, Móric legjobb barátja, aki meglehetősen a technika bűvöletében él, de most ez nagy segítségükre lesz a rejtélyek megfejtésében. 

Nincs múlt rejtélyek nélkül, nincs ez máshogy ebben a történetben sem, a régi, poros, recsegős, elhagyott vízimalom pedig tökéletes helyszín ennek a rejtélynek a kibogozására. Mindig is nagyon kedveltem a múltat idéző történeteket, mert bár nem kell leragadni a múltban, jó érzés megidézni azt és visszaemlékezni régvolt emberekre, régvolt történetekre. 

Izgalmas, olvasmányos, jó stílusban írt ifjúsági kötet, melyben a természet, a zöldben pompázó sziget és az ódon vízimalom tökéletesen megelevenedett a szemem előtt, miközben élveztem Moira és Móric beszélgetéseit, időnként perlekedését és Kristóf jelenlétét is.  A felmerült titkok, a fiatalok kutatása és kalandja közben jól kapcsolódik össze a múlt és a jelen, a realitás és minimális misztikum, nem csak az ifjúságnak, de felnőttnek is szórakoztató, kedves kikapcsolódás.


A könyvben illusztrációkat is találunk, melyek kis lámpásokként fel-felvillannak a történetben, a borító pedig nagyon jól felidézi a vízimalomban töltött órák hangulatát. 

Szívesen olvastam volna hosszabban is a történetet, ugyanakkor mégis megfelelő hosszúságú egy ifjúsági regénynek, talán a fiatalok, akik a mai világban ezerfelé jelen vannak és semmiről sem akarnak lemaradni, könnyebben kézbe vesznek egy rövidebb lélegzetvételű olvasmányt, mint egy hosszabb írást. 

Bea

"De próbáld meg élvezni a jelent. Ami most van! Ami most történik veled."

*****

"Majd ahogy alakul, úgy csináljuk. Kár előre túlaggódni a semmit."

*****

"A múlt nem veszett el, csak meg kell találni a hozzá vezető utat."

******

"Hamarosan ritkulni kezdtek előtte a fák. Egy kis tisztás derengett a törzsek között. Ahogy a szélére ért, megpillantott a hatalmas tölgyek tövében egy elképesztően gyönyörű, öreg vízimalmot. Monumentális fakerekét teljesen belepte a moha. Nem hajtotta már a kis patak, csak állt nyugodtan, sorsára hagyva. "

*****

"Ez a kerék sem mostanában forgott!
Idenézz, milyen moha van rajta. Több ujjnyi.
 Mintha maga a történelem rakódott volna rá.
Rétegről rétegre."

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése