"Az űrhajó ablakában időnként csodák tűnnek fel."
A könyv olvasásának egy másik űrhajós könyv volt az előzménye, ez pedig Scott Kelly Egy év az űrben című könyve volt. A címre kattintva elolvashatjátok az arról írt bejegyzésemet is. Az a könyv teljesen magával ragadott, és akkoriban ajánlotta valaki, hogy ha az annyira tetszett, akkor olvassam el Chris Hadfield könyvét is, aki ugyan nem volt egy évig az űrben, viszont három űrutazásáról is mesél ebben a könyvben.
Továbbra is lenyűgöz az űrutazás, fantasztikus és egyedülálló élmény lehet. Mondom ezt úgy, hogy én sosem vállalnék egy ilyen utazást, űrhajós sem akartam lenni sosem, és űrturistáskodásra sem vágyom. Én vagyok az, aki mindezt távolról csodálja és lenyűgözi.
Chris Hadfield már nagyon korán, 9 évesen tudta, hogy űrhajós szeretne lenni. Kanadai lakosként nem tűnt túl esélyesnek a dolog, de Chris elhatározása után csak ennek az elképzelésének a megvalósítására törekedett.
"El kellett képzelnem, mit csinálna egy űrhajós, ha kilencéves lenne, és nekem is ugyaznazt kell tennem. Azonnal hozzá is fogtam. Megenné egy űrhajós a főzeléket, vagy inkább burgonyaszirmot rágcsálna? Későig az ágyban lustálkodna, vagy korán felkelne, és elolvasna egy könyvet? (...) Attól az éjszakától kezdve azonban ez az álmom irányította az egész életemet."
A könyv első felében megismerjük Chris életútját egészen az első űrutazásáig. Megismerjük azokat az erőfeszítéseket, azt a kemény munkát, amit tett annak érdekében, hogy beteljesítse gyermekkori elképzelését. Tanulmányairól és munkáiról is mesél nekünk lényegre törő, élvezetes stílusban, és míg a Scott Kelly féle könyvben jóval több tudományos rész volt, Chris kötetében kevesebb, de azért szakszerűen, hozzáértőn mesél minden dologról, az átlagolvasó számára is érthetően és figyelembe véve egy nem szakmabeli érdeklődési határát.
Mindamellett, hogy Chris Hadfield ezredes már gyerekkorában kitűzte céljának az űrhajózást, olyan életet élt, amelyben a pozitivitás nagy hangsúlyt kapott, amit csinált, abban igyekezett maximálisan jó lenni, és arra is fel volt készülve, hogy nem sikerül az űrbe utaznia.Végtelen szerénységgel és szimpatikusan beszél arról, hogy ha kitűzünk magunk elé egy célt, és azért megteszünk mindent, ami tőlünk telik, akkor már elégedettek lehetünk, még akkor is, ha nem pontosan oda jutunk, ahová eredetileg elképzeltük.
Az űrutazásokat megelőző évek leírása is nagyon érdekes, tanulságos és motiváló volt, de a Nemzetközi Űrállomáson töltött idő, az utazás oda és vissza, az különösen érdekes és fantasztikus volt, és nekünk földi halandóknak még mindig szinte a sci-fi kategória. Részt vehetünk Hadfield ezredes közvetítésével űrsétán, megnézhetjük, hogy mit dolgoznak az űrállomáson lévő űrhajósok, milyen feszített napirendjük van, milyen feladatoknak kell nap mint nap eleget tenniük, milyen egyéb tennivalóik akadhatnak, és hogyan állnak helyt egy esetleges vészhelyzet esetén.
Van-e szabad idejük és mit csinálnak ilyenkor. Chris Hadfield például elénekelt egy David Bowie dalt, amit kamerára is vett és a nagyobbik fia közreműködösével videót is forgattak belőle, ami már nagyon magas megtekintettségnek örvend youtube-on. Én is megnéztem természetesen, annál is inkább, mivel a könyvben részletesen olvashattam a készítésének a körülményeiről.
Nagyon sokat lehetne még írni erről a könyvről, de inkább csak azt mondom, hogy akit érdekelnek az önéletrajzok, az űrutazás, az mindenképpen olvassa el, mert egy fantasztikus élménnyel lesz gazdagabb.
Bea
"Nem nehéz magunkat munkára sarkallni, ha annyira akarunk valamit,
mint amennyire én űrhajós akartam lenni, de az is segít,
ha valaki egy kukoricatermelő gazdaságban nő fel."
*****
"Az űrséta olyan, mint a sziklamászás, a súlyemelés,
egy kisebb berendezés megjavítása és egy bonyolult páros tánc eljárása
- mindez egyidejűleg, miközben ormótlan ruhát viselsz,
amelyik dörzsöli a csuklódat, az ujjad hegyét és a nyakadat."
*****
"Tapasztalatom szerint a félelem érzése akkor kerít hatalmába,
ha nem tudjuk, mire számítsunk, és nem érezzük azt,
hogy urai vagyunk a kialakuló helyzetnek.
Ha tehetetlennek érezzük magunkat, akkor sokkal jobban félünk,
mint amikor ismerjük a tényeket."
*****
"Evan még valamit szeretett volna: készítsem el az első zenés videofelvételt az űrben. Azt akarta, hogy énekeljem el David Bowie _"Space Oddity"_ című számát. Nem sokkal az ISS-re érkezésem után javasolta ezt, majd a Földön mindent előkészített, hogy sikerüljön is, felsorakoztatta a megfelelő embereket, akik segítenek a szerkesztésben meg minden másban."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése