Wéber Anikó: Luca és Máté régi körhintája

Wéber Anikó egyik előző könyve, a Hanga régi karácsonyai jutott eszembe erről a könyvről. Abban a történetben Hanga, a hópehelylány kalandozásairól olvashatunk és utazhatunk vele térben és időben, sok érdekes dolgot megtudva a régmúlt időkről és emberekről.

A Luca és Máté régi körhintája olvasásakor ugyanezt a fantasztikus élményt kaptam. 

Máté, a szélfiú szeretne egy emberbarátot magának, de hiába kopog a házak ablakán, nem nyitja ki senki. Pedig ha kinyitná valaki, és ő egy gyereknek álmában a fülébe suttoghatna egy mesét, akkor másnap az a gyerek láthatná őt. Mert egyébként a szélfiúkat senki emberfia nem láthatja. 

Luca szeretne részt venni egy pályázaton, melyben az anyukájáról kell egy fogalmazást írnia. Az osztálytársai azonban kicsúfolják, mert szerintük Luca anyukája ijesztő, nagydarab és nem is szép. Olyan, mint egy óriásnő és még szigorú is. Luca elszomorodik, mert ő nem ilyennek látja az anyukáját, akinek rendőr a foglalkozása. Nagyon szeretné megírni a fogalmazást, de nem tudja, hogyan kezdjen hozzá. 

Nagy szomorúságában Luca éjszaka nyitva felejtette az ablakot és innen már kitalálhatjátok, mi történt. Igen, Máténak sikerült a fülébe suttognia egy mesét, így másnap a lány megláthatta Mátét, és hamar össze is barátkoztak. 

Máté megígérte, hogy segít neki megírni a fogalmazást az anyukájáról, mégpedig úgy, hogy a körhintájával más tájakra, más időkbe repíti a kislányt, hogy megismerhessen múltbéli híres anyukákat, akik már akkor is a megszokottól eltérően éltek, és nem mindennapi foglalkozást űztek, legalábbis abban a korban egyáltalán nem volt megszokott. 

Így utazunk Lucával, Mátéval és a körhintával a 19. századba, hogy megismerjünk különleges anyukákat és míg Máté elvégzi a dolgát, odébb fúj néhány felhőt, felkavar néhány levelet és friss levegőt fúj a városra, addig Luca közelebbi ismeretséget köt és beszélget az anyukákkal, míg Máté érte nem jön .

Elsőként Szendrey Júliát látogatják meg, ahol Luca álmélkodva nézi a múltbéli élet bútorait, ruháit, és csodálkozik az akkori kifejezéseken. Összebarátkozik Szendrey Júlia kisfiával, Attilával, majd magával Júliával is. Megtudja, hogy miként vélekedtek a kor emberei Júliáról, amikor a férfiak azt mondták, hogy a nők nem tudnak igazán jó könyvet írni, csak háziasszonyok lehetnek és otthon a helyük. Egyenesen gúny tárgyává lettek, ha mesét vagy verset írtak. 

Második alkalommal Bezerédj Amáliát látogatták meg, aki az első magyar gyerekkönyvet írta kislányának Flórinak, harmadik alkalommal pedig Kánya Emíliához utaztak el, aki saját újságot és könyveket írt nőtársainak, mindezt úgy, hogy nyolc gyermeket nevelt.

Luca álmélkodva és tisztelettel nézte ezeket a fantasztikus anyukákat és ráébredt, hogy az ő anyukájára is mondhat bárki bármit, ő a legjobb anyuka a világon, és nagy dolog olyasmit csinálni, amiről úgy gondolják, hogy nem nőnek való elfoglaltság és most már tudta, hogy soha többet nem fog foglalkozni a csúfolódókkal. 

Nagyszerű könyv, olyan úttörő nőkkel ismerteti meg a gyerekeket, akik igazi példaképek lehetnek, akiknek sikerült kitörniük a kor által meghatározott kereteikből és bebizonyítaniuk, hogy a nők is képesek bármire, mindenre, amire a férfiak. A családot, a házastársaikat is támogató, szeretetteljes parnerekként láthatjuk, a példamutatásuk mellett ezek a családok, ezek az anyukák tele voltak szeretettel, kitartással és erővel. 

A könyv példát mutat és önbizalmat ad a gyerekeknek, megérezhetik a mesék által, hogy sokkal fontosabb a saját vágyaikat és álmaikat követni, mint a környezetük sokszor ítélkező véleményével foglalkozni. 

Keszeg Ágnes illusztrációi csodaszépek, még átélhetőbbé, igazibbá tették ezt a fantasztikus és ismeretekkel teli időutazást. 

Bea 

"- Ne irigyeld az embereket, fiam! - intette szélpapa. -
Az emberek olyan nehezek, hogy csak a földön tudnak járni.
Nem képesek felszökkenni a felhőkig.

Nem bírnak repülni, csak gépek segítségével.

Nem értik a madarak, nyulak, mókusok, virágok és hópihék nyelvét.

Hiába tanulnak annyit az iskolákban, mégsem olyan bölcsek, mint az idős szelek."

*****

"Minden édesanya különleges, akár írónő, akár varrónő,
akár háziasszony, akár tanítónő.

 Mindenkiben van tehetség és erő valamire, és az a lényeg,
hogy abban jó legyen (...)"