Marianne Cronin: Lenni és Margot száz éve

Fogalmam sem volt, mire számítsak ennél a könyvnél. Valamiért azt gondoltam, hogy egy időutazásos szerelmes regény. Hát ettől nagyobbat nem is tévedhettem volna. Könyvtárban láttam meg, és régebben láttam molyon, kikölcsönöztem anélkül, hogy elolvastam volna a fülszöveget. Úgy kezdtem el olvasni, hogy halvány fogalmam sem volt róla, miről szól.

Viszont már egy ideje foglalkoztat a gondolat, hogy egy-egy alkalommal úgy kellene a könyvtárban válogatnom, mint régen. Mindenféle molyos lista nélkül, csak úgy bóklászva a polcok között, ezt-azt levenni, elolvasni a fülszöveget és dönteni, viszem vagy nem viszem. És nem olvasok ott, a könyvtárban sem utána a molyon. :)

A Lenni és Margot-ra sem lehet ezt elmondani teljesen, mert mégiscsak a molyról maradt meg a fejemben az, hogy mintha valami jót olvastam volna róla. De azt hiszem, ennyi bevezető bőven elég, most már írok a könyvről is. 

Szóval se nem szerelmes, se nem időutazásos volt ez a könyv. Viszont nagyon szép és szívszorító. Lenni 17 éves, Margot 83, így adnak ki ketten 100 évet. A kórház művészeti terápiás foglalkozásán találkoznak és ismerkednek meg és elhatározzák, hogy festményekben örökítik meg életük 100 évét. 

Minden képhez tartozik egy történet, amelyeken keresztül megismerhetik egymást és mi is őket. Közel kerülnek egymáshoz a történeteken keresztül. A gyógyíthatatlan beteg fiatal Lenni, és a szívműtétre váró idős Margot. Ajándékba kapták egymást az élettől, ami egyszerre mutatta meg ebben a történetben az élet szépségét és a kegyetlenségét. 

Lenni tisztában van azzal, hogy nem fogja élve elhagyni a kórházat, halálos betegsége egyre inkább legyengíti, de ennek ellenére ő él és élni akar, az utolsó percig meg akarja élni az életét, még ha csak a kórház falain belül is. Margot-n kívül a kórház lelkészével Arthur atyával is jó kapcsolatba kerül, és nem csak az atya segít Lenninek, hanem az atya is sokat kap a lánytól. 

Margot egy imádnivaló idős hölgy, akinek kalandos élete volt, és vannak el nem varrott szálak az életében. Egy érdekes pillanatban találkoznak ők ketten legelőször a kórház folyosóján, aminek a lényegét csak a történet végén értjük meg.

Margot kalandos, fájdalmakkal teli élete és Lenni szívszorító története képről képre bontakozik ki előttünk, és válik világossá, hogy hogy kerültek a kórházba ők ketten. A 100 év történetei mellett társul szegődhetünk Lenni mellé, láthatjuk hogyan zajlanak a napjai, hogyan vívja meg csatáját az élettel, és mit gondol a halálról. Okos, érzékeny, nagyon szeretnivaló lány, és rengeteg jóság van benne. 

Margot élete nagy ajándékának tartja Lennit, fantasztikus ez a generációkon átívelő barátság és szeretet, amit megélnek ők ketten. 

Varázslatosan szép ez a történet, bánat, szívfájdalom, remény és reménytelenség mellett végig jelen van a humor, az öröm, a barátság és a szeretet. Nagyon örülök, hogy egymásra találtunk.

Bea

"Az élet és a halál teljes rejtély, és egyiket sem ismerheted,
amíg nem tapasztaltad meg őket."

*****

"Az életünk csupa áldás. Néha észrevesszük őket, néha nem."

*****

"- Tudtad - mondta lassan -, hogy azok a csillagok,
amelyeket a legtisztábban látunk, már halottak?
- Hát ez elég lehangoló - feleltem, és elhúztam a kezem.
- Nem - mondta ő gyengéden, és belém karolt -, nem lehangoló, inkább szép.
Ki tudja, mióta nincsenek már, és még mindig látjuk őket. Tovább élnek. Tovább élnek."