Talán nem túlzás azt állítani, hogy ezek a fajta absztrakt (tehát tulajdonképpen témátlan) játékok a társasjátékozás legősibb formáját képviselik.
Ilyen játék a 4MATION is, amely azért az absztrakt játékok egy könnyedebb válfajához tartozik, de egy percig se gondoljuk, hogy nincs benne kihívás.
A játék tulajdonképpen az amőba szabályait viszi tovább egy apró csavarral. A feladatunk, hogy a színes kockáinkból vízszintesen, függőlegesen vagy átlósan négyet helyezzünk egymás mellé egy 7x7-es táblán, ami nagyon ötletesen maga a dobozbelső. A csavar azonban az, hogy mindig csak az ellenfelünk által utoljára lerakott kockával oldal-vagy sarokszomszédosan helyezhetjük le a sajátunkat. Tehát hiába gyűjtöttünk össze hármat egymás mellett, ha éppen nem rakhatunk arra a mezőre, ahova kellene, az ellenfelünk pedig ezt tudatosan ki is használhatja. Ez az aprócska kis változtatás nagyon megcsavarja az alap amőba szabályokat és sokkal tervezhetőbbé, pörgősebbé és élvezetesebbé teszi a játékot, én magam is meglepődtem, mennyire jól szórakoztam, gyakorlatilag minden egyes befejezett meccs után késztetést éreztünk, hogy egy visszavágót játsszunk.
Korábban azt írtam, hogy szeretem az absztrakt játékoknak az egyszerűségét, ami igaz is, de azért azt is tegyük hozzá, hogy pont ez az egyszerűség egy idő után szárazzá, unalmassá válhat, a sok döntési lehetőség pedig szinte nyomasztóvá, mintha nem is egy játékkal játszanánk, hanem egy nehéz matekfeladatot próbálnánk megoldani.
Szerencsére a 4MATION-nel ilyesmit még nem tapasztaltam, egész egyszerűen, mert annyira pörgős és gördülékeny (még azzal együtt is, hogy én szeretem alaposan átgondolni a legoptimálisabb lépést), ráadásul a korlátozott méretű tábla is biztosítja, hogy előbb-utóbb véget érjen a játék.
Bence
Ismét meggyőződhettem, hogy nagyon jó döntés részemről, Bencét megkérnem, írjon ő elsőként a társasjátékokról. Most is így volt, és elolvasva az írását, végig bólogattam, hogy mennyire jól összefoglalta. Nem is nagyon tudok már mit hozzátenni, csak meg tudom erősíteni, hogy nálunk ez most az év egyik kedvenc játéka lett. Kis mérete miatt nagyon könnyen magunkkal tudjuk vinni bárhová, és bármilyen partit, családi összejövetelt fel tudunk dobni vele.
Előfordult, hogy a nagy koncentrálásban nem vettük észre a kialakuló 4-es sort, ami a játék megnyeréséhez vezetett, csak az utolsó pillanatban ugrott a szemünk elé, hogy de hisz ezt megnyertük. A családi bajnokságnak az a hátulütője, hogy az éppen pihenő játékosok is nézik a játékot. Ha pedig nézik, akkor legtöbbször csendben maradni sem tudnak. Egy "aha", egy "úúú", egy "jaj, ennek már vége!" elhangzik óhatatlanul is, amivel a gyanútlan játékosoknak is felhívják a figyelmét a veszélyre.
De nagyon élveztük a bajnokságot is, és azt a következtetést vontam le belőle, hogy így is nagyon szórakoztató a játék, hiszen minden játékot mással játszunk, nem tudunk hozzászokni, esetleg kitapasztalni egyik játékos taktikáját sem, mert állandóan cserélődnek a játékostársak, de nagyon szórakoztató úgy is, amikor két játékos ül le egymással szemben, mindenféle zavaró tényező nélkül (beleszólogató családtagok, szimatoló kutyusok) és próbálja a partnerét és a játék metodikáját megismerni.
Bea
A játékot megvásárolhatjátok a Piatnikboltban.
Nekem első gondolatra, az amőba és a sakk keverékének tűnik, némi túlzással. Az amőbában is kell előre gondolkodni, öszpontosítani a táblára, de ezzel a csavarral, még izgalmasabb!
VálaszTörlésSakkra engem nem emlékeztet, lehet, akkor nem is szeretném. :D De ez nagyon izgalmas. Remélem, egyszer kipróbálod majd nálunk. :D
TörlésÉn se tudok sakkozni, csak arra gondoltam, hogy valahogy úgy kell előre gondolkodni....vagy azért nem annyira bonyolúlt?
TörlésNem annyira bonyolult. És nem is muszáj annyira előre gondolkodni, nálunk sem mindenki tud több lépéssel előre gondolni. :D
Törlés