Rajczi Regő: Félhomályos karcolatok

Rajczi Regő 19 éves, a tanulás mellett, szabadidejében ír és zenél, a Visage Models Hungary modellje - olvasható a verseskötet hátoldalán. Nagyjából ennyi, amit erről a fiatalemberről elsőre megtudhattam, majd találtam még egy interjút is, amit  IDE KATTINTVA tudtok elolvasni.

Címek nélküli verseket olvashatunk a Félhomályos karcolatokban. Bár a fentebb linkelt interjúban Regő többször elmondja, hogy nem szeret versekként hivatkozni az írásaira, inkább csak félverseknek nevezné őket, vagy ahogy a címe is mutatja, karcolatoknak. 

Mivel van köztünk némi generációs különbség, ezért kellett egy kis idő, míg ráhangolódtam Regő soraira. Elmondhatnám, amit novellák és verseskötetek esetében el szoktam mondani, hogy volt, ami tetszett és volt, ami nem került hozzám közel. Volt, ami megérintett és volt, amelyik kevésbé. 

De úgy érzem, hogy ennél  a kötetnél ez nem lényeges. Az a lényeges, hogy beleláthattam egy fiatal, útkereső fiatal lelkébe, szívébe, gondolataiba. Vívódásokba, kapcsolatokba, pillanatokba, amelyekben ő maga is a helyét keresi, és sok mindennel nincs tisztában az élet jelenlegi dolgait illetően. Próbálja megérteni az életet, annak értelmét, a saját életének irányát, a nappalok értelmét a sötétségben. Mert az írások éjszakai hangulatot árasztanak, éjszaka történnek a bennünk megírt események, éjszaka jönnek a gondolatok.

Talán egyedül nem is lehet ezeket a dolgokat megtalálni, jó, ha segít ebben valaki és mégis, csak egyedül lehet. Mikor valódi és igaz egy fiatal? Amikor a társaság motorja és mókamestere, vagy amikor szobája magányában végiggondolja azokat a pillanatokat, amelyek igazak voltak az aznapból, az estéből, a buliból?

A közösségi média átok vagy áldás? Vagy mindkettő egyben? A 21. század fiataljai ebben nőttek fel, nem is tudják, milyen nélküle. Hiába mondják a mai nagyszülők, hogy az ő korukban minden jobb volt, milyen jó volt, mindenki kint játszott együtt az utcán, ma pedig minden fiatal a gép előtt ül, kuksol a szobában. De nem jelenthetik ezt ki, hiszen ők pedig ezt a mai világot nem élték meg gyerekként.

Viszont ha elolvasnak egy ilyen gondolatokkal, bizonytalanságokkal teli kötetet, beleláthatnak egy fiatal fiú, egy fiatal felnőtt életébe, amiből nem tudnak meg égbekiáltó igazságokat, de azt igen, hogy a mai fiatalok is keresik az egyensúlyt az igazi és a virtuális világ között, hogy szeretnének a jelenben, az igazi életben is élni, de tele vannak félelmekkel, kísértésekkel. 

Olykor lelépnek egy kicsit a helyesnek vélt útról, próbálgatják, feszegetik a határaikat, és terveik, céljaik vannak. 

meg akarom váltani a világot,

mielőtt megöregszem.

Helyenként zavarba ejtően őszinte sorok a szerelemről, vágyról, testiségről. Máshol hétköznapi képek, koszos metrókocsi, szédelgő hajléktalan, és vissza ismét a közösségi média világába, követőket, like-okat szerezni. 

Majd otthon ismét jönnek a kételkedő elgondolások, mi lenne jó, hogyan és merre tovább, mindez tele érzelmekkel, szenvedéllyel, kíváncsisággal és várakozással. 

Konkrét és elvont, szürrealista és reális gondolatfoszlányokat egyaránt tartalmaz ez a kis kötet, megmutatja a fiatalok mindent kipróbálni akarását, a kihívások keresését, ugyanakkor a magány és kiüresedés érzését, a a kommunikáció hiányát, illetve az online kapcsolatok térhódítását. 

Az interjúban olvastam, hogy Regő ritkán olvas kortárs verseket, inkább klasszikusokat. Én javaslom a kortárs versek olvasását, mert persze anélkül is lehet kortárs verseket írni, hogy olvasná az ember más  szerzők műveit, de úgy gondolom, érdemes szélesíteni a látókörünket, érdemes más szerzők látásmódján keresztül érezni a bennünket körülvevő világot és nem utolsó sorban talán válaszokat is lehet kapni.

És még most is,

sőt most igazán,

van, hogy éjjelenként lefekszem a tetőre,

és már magam sem tudom megítélni,

hogy mire vágyom jobban,

sírásra vagy esőre.

Bea