16 évvel ezelőtt voltam a Művészetek Völgyében először, azóta visszajárunk. Nem tudjuk megunni, nem tudunk csalódni benne és rajongásunk csak nőttön nőtt. Tavaly a Völgyhétvégéket is nagyon élveztük, de vártuk már ezt az igazi fesztiválhangulatot is, amikor a tömeg hömpölyög a főutcán, a parkolók tele vannak, mindenhonnan nevetés és jókedvű beszélgetések szállnak felénk, a buszmegállókban tömegek várják a csigabuszt, és helyenként bizony sorba kell állnunk, ha valamit szeretnénk enni vagy inni.
És ezt egyáltalán nem bántuk, mert így szoktuk meg a Művészetek Völgyét, ez a zsibongás, ez a sokszínűség volt, amibe annak idején beleszerettünk.
A jubileumi, 30. Művészetek Völgye, annak is az első hétvégéje fantasztikus élmény volt. Ettől már csak akkor lett volna fantasztikusabb, ha a Völgy szervezői a karszalagok mellé egy időnyerő szerkezetet is biztosítottak volna, vagy egy osztódó bűbájt esetleg. :D :D
Így egyszerre rophattuk volna a táncot a Folk Udvarban, tombolhattunk volna a Kőbánya vagy a Hangfoglaló Udvarban, esetleg a Panoráma színpadon, vagy hahotáztunk volna a Momentán Udvarban.
Annyi szenzációs program volt már az első hétvégén, hogy egyszerűen lehetetlen volt választani, és úgy alakult, hogy sutba dobtuk a jól megtervezett menetrendünket és csak hagytuk magunkat sodródni az árral.
Így sok mindenbe csak belekóstoltunk, és volt néhány program, amit az összes érzékszervünkkel átéltünk, néztük, hallgattuk, ott voltunk. A csigabusszal is nagyon sokat utaztunk, aminek voltak vicces momentumai, gondolok itt a nem megfelelő irányú buszra felszálló fesztiválozók reakciójára és néha a csigabusz-sofőrök is mosolyt csaltak az arcunkra.
Azt mindenesetre elhatároztuk, hogy ez volt az utolsó Művészetek Völgye, amire csak hétvégékre utaztunk le, ezután úgy időzítjük a nyári szabadságunkat, hogy mind a 10 napot ott tölthessük, mert egy igazi feltöltődés mindenféle szempontból, egy csodahely, amire nem elég egy-két nap.
Amikor megérkeztünk és kiszálltunk a parkolóban, a Csaknekedkislány szolgáltatta a zenei hátteret a Panoráma színpadról és egyből elöntött bennünket a fesztiválérzés. Nem is foglalkoztunk sátorállítással, rohantunk, hogy egyből belevethessük magunkat az események közepébe.
Még éppen odaértünk a Petendi Pajtába a ToSoDa Projekt koncertjére, ami az egyetlen biztos betervezett pont volt péntek estére, és milyen jól tettük, hogy nem hagytuk magunkat elcsábítani másfelé, mert fantasztikusak voltak a fiúk. (észrevettétek, milyen sokszor használom a fantasztikus jelzőt, ha a Völgyről van szó? :D)
"Saját bevallásuk szerint spirituális drum ‘n bass zenét játszanak akusztikus hangszereken, ahol a cajon, gitár és handpan csodásan illeszkedik össze egy kreatív hömpölygéssé. Számaik zenei utazások, ahol a zenekar kedves idegenvezető a hallgató számára befelé és még beljebb magunkba s ezáltal egymáshoz is."
Egy rendkívüli élmény volt ott ülni a szőnyegekkel, szalmazsákokkal és párnákkal hangulatosan feldobott nézőtéren és elmerülni ebben a zenei világban. Megnyugtató, teljesen ellazító és felszabadító.
Az ő előadásuk után pedig ottragadtunk az Önismereti diszkóban, azaz Moncsichill & Powla fenomenális kettősére bólogattunk hajnalig, majd rohantunk az utolsó csigabuszhoz, hogy elfoglaljuk szálláshelyünket, ami szintén igazi fesztiválélmény volt. (Aki aludt már autó hátuljában félig felfújt gumimatracon, ami ráadásul tapad is, és ezért te nem tudsz rajta megfordulni, viszont a ruhád rajtad körbe hússzor igen, az sejti, miről beszélek. Viszont ilyenkor reggel nagyon jó felébredni és korán el tudod indítani a napot.)
Szombat délelőtt végigjártuk a kézműveseket, vásároltunk egy-két vásárfiát, ettünk egy teljes kiőrlésű tej és tojás nélküli lángost a Kaláka konyhánál, ittunk finom kávékat, csak úgy ültünk a patak partján, jó volt semmit tenni.
A Kaláka versudvarban Lackfi Jánostól hallhattunk tippeket, hogyan faragjunk rímeket, nem kell rágörcsölni, a rímek úgyis fognak jönni. Legyen szó bármilyen hétköznapi dologról, a kortárs költő mindent is megborongyol.
Lackfi János rímei után a Momentán udvarban otthagytuk a kavicsszavakból alkotott mondatunkat, megnéztünk egy éppen zajló pet palack újrahasznosítási projektet, köszöntünk a faragott kapolcsi Lajcsi bácsiknak, miközben Matyi József fafaragó mester újabb arcot kopácsolt az udvarban, majd a Malomszigetet körbejárva, egy keveset a híd kőperemén üldögéltünk és belefeledkeztünk a sokaságba, vigyorogtunk az elcsípett párbeszédeken.
A Tűzoltószertárban megnéztük a kiállítást, ami nagyon sokszínű, élettel teli és elgondolkodtató alkotásokat mutatott. Sikerült Silye Julival is váltanunk néhány szót, IDE KATTINTVA egy Blogfaggató interjút is olvashattok vele. Érdemes ellátogatni ide, mert nagyszerű workshopokon is részt vehettek.
A Művészetek Völgye igazi gyerek-, kutya-, és felnőttparadicsom, ahol mindenki megtalálja a számára legérdekesebbet, legizgalmasabbat, legjobbat, legszebbet, legmegnyugtatóbbat, legyen az helyszín, program, vásárfia.
Szombat délután a Harcsa Veronika Udvarban Pándi Balázs válogatott zenéire lazultunk, csodálatos volt az a nyugalom, ami az ott lévő emberekből áradt. Pándi Balázs után Harcsa Veronika és Gyémánt Bálint verskoncertje volt a következő program.
Megpróbáltam kronologikus sorrendben leírni, hol jártunk és mit néztünk még, de már nem bírom saját magam sem követni. Egyik udvarból ki, a másikba be, egyik buszra fel, majd egy másikról le, egyik faluba át, majd a másikba vissza.
A tőlünk legnagyobb bátorságot kívánó sztorit is le szeretném nektek írni. Történt ugyanis, hogy éppen a sajtósoknak kijelölt helyet keresgéltük a Faluház udvarán, ahol azt reméltük, hogy tudunk telefont tölteni (tudtunk), amikor a férjem ezt mondta: - Nézd, denevér! Ez csak azért volt fura, mert amúgy ő khmmm, hogyismondjam, fél a denevérektől. Én pedig nem is tudom utólag, miért éreztem azt, hogy oda kell lépnem az emberek alkotta félkörbe, ahol egy férfi a kesztyűs kezében egy denevért tartott és barátságosan nyújtotta felém, hogy akarom-e megsimogatni. Legalább 10 szempár meredt rám, kíváncsian, és éreztem a belőlük áradó pozitív energiát, hogy simogassam meg nyugodtam. Így is tettem, majd máig sem értem hogyan, de a férjem is megsimogatta.
Amikor megtudtuk, hogy a bagolytól mentett kis denevér már sosem élhet önálló és szabad életet, és egész életében ilyen bemutató denevér lesz, már egyenesen örültem, hogy megsimogattam. Ezután még nagyon sok érdekességet hallottunk itt a denevérekről, többek között, hogy az egy régi - rizsporos parókákból eredő - tévhit, hogy a denevér beleragad az ember hajába.
A Pest-Buda Udvar hátsó soraiból egy kis folkhangulatot is sikerült átvennünk az erdélyi Bonchidáról érkezett Magyar Nemzeti Táncegyüttesnek köszönhetően, majd ismét a Petendi Pajtába vettük az irányt, ahol Booshanka irányította a hangulatot, világzene, elektronikus zene, ethno és dub - erről nem is kell többet írnom, azt hiszem.
Utána egy fergetegesen lenyűgöző és magával ragadó koncertet láthattunk a The Flying Monkeys zenekar előadásában, akiknek hatalmas rajongói lettünk, majd utánuk ismét Önismereti diszkó Daniel De La Torre szeretetteljes, csibészes vigyorával, ami valószínűleg annak köszönhető, hogy mindig tudta előre, milyen frenetikus hatást fognak a zenéi kiváltani, ami úgy is lett, tombolt a nép.
Bocsi, kicsit hosszú lett a beszámolóm, de még így is kimaradt belőle jó sok minden, és próbálunk készülni a hétvégére, ami szerencsére egyre közeledik. Még azt nem tudjuk, hogy precízen, pontosan, megtervezetten alakítsuk-e ki a programunkat, a programfüzet és a Művészetek Völgye applikáció segítségével, vagy hagyjuk ismét sodorni magunkat az árral, mert így sok újdonságra bukkantunk és új előadókat ismertünk meg. Így is jó és úgy is. Ti hogy csináljátok?
És néhány fotó még, csak úgy a hangulat kedvéért
Az írásodat olvasni olyan, mintha én is ott lettem volna. Örömmel töltött el az is, hogy ilyen hosszú írásban nem találtam helyesírási hibát - mint az manapság neves és oly sok tanult embertől is gyakori és borzalmasan bántja a szemem, mintha nem foglalkoznának az emberek vele. Gratulálok és köszönöm.
VálaszTörlésKöszönöm! Örülök,ha sikerült valamennyire átadnom az élményt. 😀 Időnként nekem is maradnak benne hibák,többszöri átolvasás ellenére is,de bízom benne, hogy kirívó helyesírási hibákat azért nem vétek. :)
TörlésBár fordított sorrendben ( előbb a második hétvégédet olvastam) az élmény változatlanul hívogató. Az első gondolatom az elején az volt, hogy én talán sodródnék....de nem voltam még, így nem tudom, lehet-e valami "menetrendet" felállítani? A kézművesség mindenhol lenyűgözött eddig is, azt külön élveztem a képeken. Jó lenne látni egyben a beszerzett vásárfiáidból készült " kupacot"!:)))
VálaszTörlésLehet is, meg nem is. :D Nem egyszerű, de a kézműveseket többször is végigjártuk mindennap. Majd megpróbálom összeszedni és lefotózgatni. :)
Törlés