Kinéztem már jó pár könyvet az előkészületben lévők közül is, remek történetek vannak kilátásban a kiadónál, szépséges, hangulatos borítókkal, IDE KATTINTVA ti is megnézhetitek.
Van olyan, amikor az embernek minden összejön. Leginkább a rossz dolgok ömlenek csőstül a nyakunkba, ha egyszer elkezdődik valami szerencsétlen széria. Ez történt Sophie Valroux-szal, ennek a könyvnek a hősével is.
Szeretem az olyan történeteket, amikor azt láthatom, hogy a hullámvölgybe került főhős kiverekszi magát onnan, legyőzi a saját démonait, a környezete gonoszságát, észreveszi maga körül a jót, a szeretetet, a szépséget és lassan felemelkedik, újjáépíti magát és teljes más dimenzióban képes látni az életét.
Ez történik ebben a regényben Sophieval is, aki Franciaországban született amerikai, ugyanis édesanyja kicsi korában Amerikába költözött a lánnyal, hátrahagyva a francia nagymamát egy francia kastéllyal, ahol Sophie csak a nyári szüneteket töltötte éveken át, legalábbis addig, amíg tehette.
Történetünk kezdetén egy jól menő New Yorki étteremben a harmadik Michelin csillagra vár a konyhai csapattal együtt, minden vágya, hogy igazi női sztárséf legyen, az újabb csillag pedig nagymértékben hozzásegítené ehhez, szinte már a zsebében érzi a sikert.
Igen ám, de semmi nem úgy történik, ahogy elképzelte, sőt még az állásából is kirúgják. Összeomlik és egy barátjával megosztott otthonában megadja magát az önsajnálatnak, teljesen kikészül. És ha még ez nem lenne elég, Franciaországban élő, ritkán látott nagymamája is stroke-ot kap. Mivel Sophie az egyetlen vér szerinti hozzátartozója, neki kell kézbe vennie a dolgokat.
Az igazi történet Franciaországban kezdődik, ide tér vissza Sophie, gyermekkora szépséges helyszínére, a gyönyörűszép kastélyba, ahol nagy ámulatára két étterem is működik, és ahol normális esetben nagymamája mesterszakácsként is dolgozik, mindamellett, hogy az egész falunak munkát ad. De sajnos ebben a történetben kórházban van és Sophienak kellene helyt állnia, megmentenie a betervezett eseményeket és rendezvényeket.
Látszólag egyszerűnek tűnik a helyzet, de ezt csak kívülálló szemmel mondhatjuk el, Sophie nem így érzi, és keményen meg kell küzdenie önmagával, az emlékeivel és az emlékekkel járó titkokkal is, hogy lassan magára találjon és megértse a saját érzéseit és küzdelmeit, helyre tegye az édesanyjával kapcsolatos érzéseit, valamint a nagymamájával is rendbe tegyék a dolgokat.
Miközben ennek tanúi lehetünk és szoríthatunk neki, hogy szedje már végre össze magát, nagyon sok fantasztikus embert ismerünk meg a kastély segítői között, sokat tartózkodunk a kastély konyhájában, ahol fantasztikus ételek elkészítésének lehetünk szemtanúi. Éhesen ne olvassátok ezt a könyvet, annyit tudok tanácsolni. Bár a könyv végén receptek is találhatók, tehát a vállalkozó kedvűek olvasás után vagy akár közben el is készíthetnek a könyvben olvasott remekekből néhányat.
Nagyon jó élmény volt ott lenni a kastélyban, felvenni a ritmust az ottlakók életével, napjaival és szívmelengető volt, ahogyan alakultak Sophie körül a kapcsolatok, ahogyan barátságok, szerelem volt a levegőben a fantasztikus illatok mellett.
Sophie átértékelte a történet végére az életét, megértette a szeretet mozgatórugóit, meg tudott bocsátani, akinek kellett és végre szeretni is tudta azokat az embereket, akik tulajdonképpen sosem hagyták el őt.
Mindent szerettem ebben a könyvben, a szépséges, francia tájat, a kastélyt, a konyhát, az ételeket, az illatokat, a hangulatot, Sophie-t, a nagymamáját és a többieket is, egytől egyig. A küzdelmet, ahogy Sophie magára talál és főnixként éled újjá, miközben tele van bizonytalansággal és félelemmel. Hitelesek voltak nekem ezek az érzések és a harc, ahogyan lassan, nehezen az összetört lelkű lány ismét felépíti magát és az életét, elfogadja, amit az élet kínál.
Magasság és mélypontok, gyengeség és erő, szerelem, barátság, család, ételek, főzés, a vidéki Franciaország egy szépséges kastéllyal, egy igazi nyári, napsütéses élmény, még úgy is, hogy közben a télbe is belekukkantunk a történetben, majd a tavaszba, szóval az élet nem áll meg, és a nyár is eljön és Sophie élete is napsütésbe borul.
Bea
"És miközben teljesen a kreativitásomra hagyatkozhattam, amikor a ma esti
ételsort terveztem, nem kószáltam messzire a nagyanyám tanításaitól.
Mindig azt mondta, hogy a receptek csupán sorvezetőt jelentenek,
nem kell őket szóról szóra, hozzávalóról hozzávalóra követni."
*****
"Az apró dolgok teszik az embert boldoggá."
*****
"(...) végre vedd a kezedbe az irányítást a saját boldogságod felett."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése