Kőrösi Zoltán: Milyen egy női mell?

Hazánk szíve

Első könyvem Kőrösi Zoltántól, már régóta terveztem, hogy elolvasom. Végül nem elolvastam, hanem hangoskönyvben meghallgattam. Úgy láttam a molyos értékelésekben, hogy olvasva is egy nagyon jó könyv, de én azt mondom, hogy vannak könyvek, amelyek meghallgatva is fantasztikusak lehetnek.

Kőrösi Zoltán könyve egyszerűen magával ragadó volt hangoskönyv formában, valószínűleg köszönhető ez a két nagyszerű színésznek, akik felváltva előadták a történetet.

Szándékosan írtam, hogy nem felolvasták, mert szó szerint egy csodálatos előadás volt Bozó Andrea és Kaszás Gergő előadásában, akik néhány fejezetenként váltották egymást.

Nem túl gyakran hallgatok hangoskönyvet, csak nemrégiben kezdtem ebben a formában is könyveket "olvasni", de ezután mindig lesz egy a tarsolyomban, mert egyrészt fantasztikus élmény, másrészt a másik hatalmas nagy előnye, hogy közben más dolgokat is lehet csinálni. 

Elmondom, hogy én milyen tevékenységek közben hallgattam szívesen és milyenek közben nem működött és miért. Vannak monoton házimunkák, mint pl. a mosogatás, a ruhahajtogatás, a vasalás, amikor két legyet ütünk egy csapásra, mert elvégezzük ezeket a dolgokat úgy, hogy közben remekül szórakozunk. Vagy zöldségpucolás és főzés közben is vittem magammal a telefonom, fülhallgatóm és máris régi világok történései és szeretnivaló szereplők között pucolhattam a krumplit, akárcsak én is ott lettem volna velük. 

Ezen kívül kreatív tevékenységek közben is tökéletes elfoglaltság. Mostanában hímezni szoktam, ami szórakoztat, feltölt és kikapcsol. Közben általában riportműsorokat hallgatok youtube-on, de most Kőrösi Zoltán könyve volt hű társam hosszú órákon át e ténykedés közben. 

Ahol viszont nekem nem működött a hangoskönyv hallgatása, az utazás közben, sem buszon, sem autóban. De erre igaz lehet az, hogy embere válogatja, mert én nem túl gyakran utazom és ezért mindenféle apró-cseprő dolog eltereli a figyelmemet, szeretek nézelődni, tanulmányozni az embereket, meghallgatni mindenféle párbeszédeket, elcsípni mondatokat, esetleg történeteket alakítani belőle. Ugyanez igaz az autóban utazásra, nézelődök és azt veszem észre, hogy elkalandozott a figyelmem, elvesztettem a történet fonalát. 

Próbáltam bicajozás közben is hallgatni, de ugyanez a figyelemelterelődés volt a jellemző. Maradt bőven házimunka és kreatívkodni való, ami közben viszont szuper hallgatni. Színezni és festegetni is nagyszerűen lehet közben. És természetesen csak úgy is jó hallgatni, hogy semmi mást nem csinálunk közben, hanem fogunk egy hideg limonádét, egy habos kávét, egy hideg vagy meleg teát, bekucorodunk a kedvenc olvasóhelyünkre, vagy elheverünk egy napozóágyban, netán egy függőágyban és teljes figyelmünket a történetre fordítjuk. 

Na jó, eddig el voltam ragadtatva a hangoskönyv formátumtól, de mindenképpen tudnotok kell, hogy Kőrösi Zoltán könyve egy fantasztikusan szép és finom és érzékeny írás. Szomorú, mégis gyönyörű. "Kesernyés, és mégis édes." 

Két családon keresztül ismerkedünk élettel, halállal, szerelemmel, boldogsággal, házassággal, nehézséggel és szépségekkel, de nem csak ezek az emberek a főszereplői a történetnek, hanem igazából az idő. Az idő szépsége, az idő kegyetlensége, az idő jósága, az idő múlása. Ami egyszer nagyon gyors, máskor nagyon lassú. De vitathatatlan tény, hogy halad előre, és közben megváltozik minden, semmi sem örök. Elmúlnak szerelmek, fájdalmak, életek. 

"Tudja, valamikor én itt laktam a szomszédban, az Angyal utcában. És mostanában, ha erre jövök, úgy érzem, mintha nem is múlt volna el az a sok-sok év. Mintha itt lenne, velem lenne sértetlenül minden egyes nap."

Tele van ilyen egyszerű mondatokkal, amibe mégis úgy belesajdul a szívünk, mert azt érezzük, hogy ezt mi is sokat gondoljuk, ez nekünk is eszünkbe jut, és nekünk is fáj. Legszívesebben csupa idézettel raknám tele ezt a bejegyzést, beszéljenek azok helyettem, mert elég néhányat elolvasni és érezni fogjátok, hogy olvasni szeretnétek ezt a könyvet. És ez az a könyv, amit nem egyszer hallgattam meg, hanem fogok még kétszer is, és nem csak meghallgattam, hanem el is fogom olvasni, kíváncsi vagyok, vajon mennyire más hatásokat vált úgy ki belőlem.

Teljes szívvel ajánlom nektek ezt könyvet, az érzelmek minden skáláját érezni fogjátok közben. Ha hangoskönyvben hallgatnátok meg, akkor a fentebb említett két színész  fantasztikus hangján szólalnak meg a szereplők, az események is különös színezetet kapnak. Hatalmas élmény egy jó hangoskönyv, ez pedig az volt, nagyon ajánlom, hogy próbáljátok ki.

Én erről az oldalról szereztem be, érdemes szétnézni, mert rengeteg jó könyvet találtok, már én is kinéztem néhány következőt, amiket szeretnék a közeljövőben meghallgatni. 

https://hangoskonyvek.hu/termekkategoria/letoltheto-hangoskonyvek/

Bea

A világot nem lehet úgy megszeretni, ha folyton csak túlélésre gondolunk.
Nem arra való az idő, hogy túléljük, hanem arra, hogy átéljük, érti ezt?
Mindig a félelem, az belül pusztítja el az embert, az maga a vereség.

*****

Hiszen a múlt, az elsüllyedt idő, s az előttünk járó emberek, hol lennének máshol,
itt laknak bennünk és körülöttünk, az elmúlt napokból és az elenyészett emberekből
tapad össze a föld, a kövek csontjai, az elfutó felhők, az órák,
az ember nem csak a jövőjét képzeli maga elé újra és újra,
de megálmodja is, a földet, amin jár, a vizet,
amibe megmeríti az arcát, a felhőket, ahová feldobálja a szavait.

*****

Nem is aludni jó, de továbbaludni a legjobb.

*****

Hiszen téved az, aki úgy hiszi, a teljesség, vagy netán a fájdalomnélküliség volna a boldogság.

Nem, a boldogság egyszerűen csak annyi, hogy elhisszük, nincsen is idő.

Érdekességképpen megmutatom, mi készült a könyv hallgatása közben: