Jane Corry: Hiba volt

Amikor elkövetünk egy hibát, legtöbbször ki tudjuk javítani. Tanulunk belőle, legközelebb talán már nem követjük el, de általában nem történik végzetes dolog a következtében. De mi van akkor, ha olyan hibát követünk el, amikor nincs visszaút? Egymás után jönnek a hibák, az egyik hozza a másikat, és egyszerűen nem lehet szabadulni belőle, az események megállíthatatlanul száguldanak valami végzetes felé.

Jane Corry könyvében két női főszereplő életébe nyerhetünk betekintést. Poppy Page életébe, aki a történet elején elkövet egy hibát, ami majd később az események kibontakozásával valaki számára végzetes lesz.

Poppy jól menő statisztaügynökséget vezet, fogorvos férje, két lánya és egy kedves anyósa van, látszólag minden rendben az életében. A karácsonyi partin, ahol az ügynökség képviseletében vesz részt, találkozik régi szerelmével Matthew Gordonnal, aki még mindig annyira jóképű és elbűvölő, mint 20 évvel ezelőtt. Az időjárás következtében a mindketten a szállodában ragadnak.

Poppy kedves anyósa Betty, akit a nő nagy szeretettel emleget, ami kölcsönös, mert Betty is lányaként szereti Poppyt.  A könyvben váltakoznak az események és a nézőpontok. Egyrészt egy bírósági tárgyaláson találjuk magunkat, ahol gyilkosság a vád. Másrészt Poppy gondolatait olvashatjuk arról, hogy mi történt a bírósági tárgyalást megelőzően. Hogy mennyit vívódott, miként számolt el magában a lelkiismeretével akkor, amikor rájött, hogy hibát követett el. Hibát a férjével szemben, a házasságával szemben és saját magával szemben. 

Közben megismerjük családi életüket, a házasságuk változását, a lányait, a hétköznapi problémáit, amiből ha nem volna elég, akkor még az ügynökséget is bepereli az egyik ügyfele, aki véletlenül balesetet szenvedett Poppy irodájában. Külön élő demens édesapja sem könnyíti meg a helyzetét, valamint édesanyja is helyet kap gondolataiban, aki fiatal korában elhagyta őt és az apját. 

A harmadik nézőpont Poppy anyósának írása, amit Poppynak írt levélként olvashatunk. Leveleiben megismerjük a fiatal Bettyt, amikor még szép reményekkel és álmokkal indult az életnek, aztán a tapasztalatlan, szerelmes lányt, aki abban a korban élt, amikor a férjhez menés számított a nők előre jutásának. Majd észrevesszük a kialakuló réseket, szakadásokat Betty házasságán, talán hamarabb, mint ő, és drukkolunk neki, hogy tegyen már valamit szörnyű férje viselkedése ellen. 

Megtudjuk, hogyan született meg fia Stuart, aki Poppy férje, hogyan nevelte fel, sikerült-e változtatni az életén, és miként jutott el oda, ahol most van. Egy életvidám nő, aki kreatív elfoglaltságokba fekteti kíváncsiságát és tehetségét, miközben igyekszik menyének válláról sok terhet levenni és imádja az unokáit. 

Betty volt a szimpatikusabb, pedig Poppy is rendesen benne volt a zűrök közepében, de talán azért volt így, mert ő nem engedett annyira közel magához. Rá haragudtam a gyengeségéért, pedig bárki lehet gyenge, bármikor. Mondhatnám úgy is, hogy mindannyian hibázhatunk, nincs olyan ember, aki nem hibázik és ez igaz Poppyra és Bettyre is. Mindenki hibázik, de nem mindenki végzetesen és halálosan. 

Kérdés az, ki hogy jön ki ezekből a hibákból. Kinek van szerencséje és kinek erős akarata?

Szerintem ez egy jól megkomponált pszichothriller, feszültséggel és izgalommal, és nem utolsósorban az is elmondható, hogy jókora fordulatok is meglepnek bennünket nem csak a végén, hanem folyamatosan az események közepette is. 

A történet megmutatja, hogy egyetlen hiba, hogyan teheti tönkre az életedet, és közben milyen érzelmek, gondolatok uralkodnak el rajtad, hogyan uralja további életedet ez az egyetlen hiba. Követsz-e el továbbiakat, vagy meg tudod-e javítani az életedet, vissza tudod-e fordítani az elkövetett hibák következményeit. 

Bea

"Munkám lényege, hogy prezentáljam a casting directornak az újságosbódénál a főhős előtt sorban álló átlagembert: a nőt, aki üres babakocsit tologat az utcán, közvetlenül egy robbanás előtt; a gyereket, aki sértetlenül suhan el biciklijével egy rablás színhelye mellett. Vagyis azt az embertípust, akit talán észre sem veszünk, amikor a képernyőre tapadunk, mégis éppen általa lesz hiteles az akció.
Szép kihívás. És én imádom!"

*****

A hétköznapiság biztonsága után vágyakozom.