Ez egy szépséges történet volt, teljesen elvarázsolt. Nem hivalkodó, nem harsány, hanem egy szép, csendesen magával ragadó történet. Egy igazi korrajz azokból az időkből, amikor a nők a férfiaktól függtek, amikor a viktoriánus Angliában nem igazán volt egy fiatal lánynak más lehetősége egy megbecsült életre, mint a férjhez menés.
A főszereplő Jane Adearne viszont nem tartotta ezt élete fő feladatának és a férjhez menés érzése messziről elkerülte.
A könyv főszerepeiben erős, határozott karakterű nőket láthatunk, akik a kor és a társadalmi elvárások ellenére saját maguk alakítják és irányítják az életüket. Jane mellett egy másik szeretni való karakter Clorinda Morissey, aki Dublinból érkezett Bathba évekkel ezelőtt és a családi ékszert eladva egy teaházat nyitott, ahol a városka lakosai és vendégei megnyugvásra találnak, így Clorinda úgy lett a város megbecsült tagja, hogy nem volt az oldalán egy férfi.
Jane nagynénje, Emmeline szintén nem egy szokásos női életutat járt be, a festőművész nő körülöleli szeretetével Jane-t és hagyja, hogy a lány maga találja meg, mit szeretne az életével kezdeni, ki szeretne szeretni és féltőn, óvón, támogatón áll mellette.
Fontos szerepet - talán a legfontosabbat - tölt be a londoni barátnő is, Julietta Jane életében, akitől Jane olyan dolgokra ébred rá, amire álmában sem gondolt addig.
Az írországi vénkisasszony nővérek, és Clorinda unokahúga, mind olyan szereplők, akik a női sorsokat szemléltetik a kor társadalmában, méghozzá azokat a sorsokat, akik nem feltétlenül az elvárásoknak akartak megfelelni, hanem a saját életüket alakították, formálták, talán úgy, ahogy éppen szerették volna.
Ezek a női szereplők mind különlegesek és eltérőek, mégis összekapcsolódnak abban, hogy keresik önmagukat és a lehetőségekhez képest megpróbálnak boldogan élni.
A férfi szereplőkből is van néhány, közülük talán Valentine Ross az egyik, aki sajnos egy olyan szenvedély rabjává vált, ami nem a legjobbat hozta ki belőle. Jane apja, Sir Williams mindenben támogatja a lányát, amikor pedig Jane Londonba utazik, az idős orvost magára maradva, megtalálja a szerelem is.
Bath, London és Párizs után Borneó szigetére is elutazunk, ahol a könyv egyik mellékszálát találjuk, ami nem függ össze szorosan a könyv Londonban és Bathban történő eseményeivel, de mindenképpen színes és érdekes történet és a könyv végén némiképp értelmet nyer ez a vonal is.
Az angol rádzsa, Sir Ralph Savage és szolgálója Leon kapcsolatát ismerhetjük meg, amelynek a szenvedély, az egymásra utaltság és az anyagi előnyök voltak a mozgatórugói, de rajtuk kívül is nagyon érdekes és izgalmas eseményekben van itt is részünk.
Megpróbáljuk megérteni, hogy mi mozgatja ezeknek az embereknek a gondolatait, ki mit vár az élettől, és egyetlen döntés mennyire befolyásolhatja az egész életünket.
Rose Tremain nagyon finom érzékenységgel kezeli a könyv szerelmi kapcsolatait, élvezet volt olvasni. Szerelem, szeretet, szenvedély, halál, élet, gyengédség és erőszak, minden volt ebben a könyvben, ami emberek között csak lehet, nagyon jó olvasásélmény volt.
Bea
"A hagyományok nem szabhatják meg boldogságunkat:
ahol rátalálunk az örömre, ott kell megragadnunk."
*****
"Beszélnünk kell mindarról, ami a szívünket nyomja.
Az égvilágon mindenről lehet beszélni, de csakis őszintén érdemes."
*****
"Honnan tudhatjuk, hogy mi az, ami szíven üt minket, és mi az, ami hidegen hagy?"
A Gustav-szonátáról írt bejegyzésemet IDE KATTINTVA olvashatjátok el.
A Gustav-szonátát én is olvastam, nagyon tetszett, nem is értem, miért nem néztem a többi könyvét az írónak. Most ez, megy a kívánságlistára, természetesen!:)
VálaszTörlésHa Gustav-szonáta tetszett, akkor ez is fog. Szinte biztos vagyok benne.:)
Törlés