Rényi Ádám: Osztálytalálkozó és más mesék inkább felnőtteknek

Meghökkentő mesék, ezúttal nem Roald Dahltól, hanem Rényi Ádámtól, akivel egy nagyon jó interjút is olvastam a Gabo olvas blogon. Abban megismerhetjük az írások megszületésének körülményeit, és további érdekes dolgokat a könyvről és a könyvben szereplő novellákról.

Amolyan Bogoly Berti-féle mindenízű drazsék voltak ezek az írások. Amikor elkezdjük, még fogalmunk sincs, hová fut ki a történet és milyen csavart találunk a végén. Viszont élvezettel olvasgatjuk, egyszerű, olvasmányos stílusban megírt rövid történetek, melyekben akár magunkra, akár családtagunkra, szomszédunkra, barátokra ismerhetünk. 

Talán a könyv történeteihez is hasonló ok miatt sosem voltam még osztálytalálkozón, de éppen ilyennek képzelem el, és a hideg rázott tőle, továbbra sem vágyom.

"Az osztálytalálkozónál hazugabb műfaj nem létezik. Mindenki előadja, hogy bejött neki az élet. Álomállás, álomcég, álomgyerek. Aztán a lányok húzogatják a ruhájukat, hogy ne látsszon a zöldeslila folt, amit álomférj ejtett egy hosszú és űrtartalmas este után hazatérve az Álompresszóból.

Erős kezdés az osztálytalálkozó, hatásos és meghökkentő befejezéssel. És utána még 29 teljesen különböző történetet olvashatunk, van itt ciki pofára esés, szomorú jelen egy tisztességes múlt után, vicces kólás vállalkozás, kínos szakítás, könyvtári tartozás és még sok minden más. 

A hétköznapitól, a kicsit ezoterikuson keresztül az abszurdig találhatunk mindenféle típusú írást, voltak kiemeltebb kedvenceim, de mindegyik tetszett és szórakoztatott. Vannak meghatóak, szívfacsaróak, némelyek elgondolkodtatnak, mások megnevettetnek, megint mások felmérgelnek. A mindennapokat találhatjuk meg bennük, a kisemberek gondjait, problémáit, csak ezúttal másként végződnek, mint a  valóságban. Vagy ki tudja? Az életben is vannak igazán meglepő és váratlan dolgok.

A második esély testvérpárjának esetében például az élet kiszámíthatatlanságát találhatjuk meg, vagy az egyiknek sikerül, a másiknak nem igazságot láthatjuk a szemünk előtt életre kelni, a Hálátlanok című írásban pedig az öregség és a betegség elszomorító valóságát láthatjuk. 

A történetek olvastatják magukat, ám én mégis önmérsékletre intettem magam, hiszen egy zacskó Bogoly Berti-féle drazsét sem ennék meg egyszerre, hanem beosztva, finoman ízlelgetve és kíváncsian várva, hogy milyen élménnyel ajándékoz meg. Ezeket a történeteket is így jó olvasni, kettőt-hármat naponta, hogy igazán ki tudjuk élvezni, hogy mindennapra meglegyen a kis finomság, ami megízesíti a napunkat.

A borító nagy kedvencem. A fejjel lefelé bekacsintó róka éppen olyan, mintha csak azt mondaná: helló emberek, jöttem szórakozni rajtatok, lássuk, vagytok-e ti is olyan ravaszok, agyafúrtak, szeretnivalóak, mint én. A belső borítón pedig rókatappancsos minta van, amúgy a róka is feltűnik az egyik novellában egy kicsike szerepben. 

Remek kikapcsolódás, lazítás, szórakozás ezeknek a történeteknek az olvasása. A történetek rövidek, olvasmányosak, én szerettem olvasni őket. 

Bea