Második randevúm a Szputnyikkal...

avagy oltásom története 2 felvonásban

2. felvonás

Az első oltás napjától számítva, pontosan 21 nap múlva mehettem a második oltásra.   Az első oltásom történetét IDE KATTINTVA olvashatjátok el. Az oltást megelőző napokban ismét el kellett menni a háziorvoshoz, ahol kaptam egy papírt, amin az első oltás által kiváltott reakciókat kellett bejelölni.

Mi egy kis faluban élünk, ahol egy héten egyszer rendel a háziorvos, ha más napokon betegszünk meg, akkor bizony a szomszédos településre kell átmenni a rendelőjébe. Ez esetben voltak olyan kedvesek, és a heti rendelési napon magukkal hozták a papíromat, így nem bicikliztem, mint legutóbb, hanem csak elsétáltam a tőlünk 5 percnyire lévő rendelőbe. 

Ha már arra jártam, útközben készítettem két fényképet is. A Széchényi-kastélyt még felújítás előtt láttam utoljára, szerintem nagyon figyelemre méltó a virágzó fával a jobb oldalán, és érdekes, ahogyan egy négyzetnyi terület vakolatát meghagyták eredeti állapotában (Ebben az épületben született 1754. áprilisában Széchényi Ferenc, a Nemzeti Múzeum alapítója, a "Legnagyobb Magyar" édesapja).

A templomot is lefotóztam. Talán még sosem mentem úgy el előtte, hogy ne tettem volna meg ezt. Nem tudom, mi ennek az oka, talán csak annyi, hogy szép. 

Pénteki napon, ugyanabban az időpontban kellett mennem az oltásra, mint előző alkalommal, ezúttal azonban busszal utaztam. Nem sokat álltam a megállóban, viszonylag hamar megérkezett a busz. Állok az első ajtónál, ami azonban nem nyílt ki. A buszvezető integetett és mutogatott a hátsó ajtó felé. Rajtam kívül nem volt más felszálló, így magamtól is rá kellett jönnöm, hogy ott kell felszállnom. Igen ám, de szalagokkal is el volt választva a sofőr az utasoktól, így tanácstalanul megkérdeztem egy utast, hogy buszjegyet hol kell vennem. Elővételben, vagy online lehet venni, volt a válasz.

Szerencsére bőven volt hely, ezért kiválasztottam egy szimpatikus, ablak melletti ülést és rögtön belemerültem a telefonomba, hogy kiokosítsam magam, hogyan tudok buszjegyet vásárolni. Csak kicsit voltam ideges, hogy nincs jegyem és miközben próbáltam rájönni, hogy is kell megvenni, gondolatban többféle jelenetet is lejátszottam a fejemben arra az esetre, ha esetleg megjelenne egy ellenőr. 

Közben viszont sikerült letöltenem egy Mobiljegy elnevezésű alkalmazást, ahol a Nemzeti Mobilfizetési Zrt. segítségével jegyhez juthattam, miután hozzáadtam a bankkártyám adatait az alkalmazáshoz és feltöltöttem némi pénzt, hogy tudjak jegyet venni. Gondoltam, biztos, ami biztos, legyen 2000 forint, amit feltöltök, nehogy valami félresikerüljön. Közben már félúton voltunk, nekem még jegyem nincs, árgus szemekkel néztem a felszállókat, ki lehet az ellenőr. 

Rajtam kívül mindenki teljes nyugalomban szállt fel a buszra és foglalta el a helyét. Idősek, fiatalok, gyerekek egyaránt. Egyenlegfeltöltés pipa, ekkor már Balfon járunk. Kópházán eljutottam odáig, hogy jegyet vegyek. De az alkalmazás csak parkolás kifizetésére adott lehetőséget. Sehol nem találtam, hogy és hol tudnék buszjegyet venni. Ekkor feladtam. Az nem jutott már ekkor eszembe, hogy talán egy újraindítás segíthet.

Ekkortól már nagy megnyugvással ültem a  buszon és vártam az ellenőrre, hogy az orra alá dughassam a telefonom és megmutathassam, hogy a jószándék megvolt bennem, feltöltöttem némi összeget, segíthet befejezni az akciót, ha gondolja. Nem tudom mennyire lett volna ez hatásos, mert szerencsére ellenőr nem jött. 

A buszpályaudvaron leszálltam, és besétáltam a pénztárhoz, megvettem a helyi járatra a jegyeket, majd a hazaútra is a távolsági jegyet. A 2000 ft-om pedig egy ismeretlen számlán csücsült.  (Egy hét múlva kiderült, hogy mégsem veszett el az a pénz teljesen, de az már egy másik történet. :D)

Nem nézek tévét, nem olvastam semmit arról, hogy ismét nem lehet a buszokon jegyet venni, nem tudom, hogy ez mentesít-e a tájékozatlanságom alól.  Miután megtaláltam a helyi járatú buszmegállót, ami az oltópontra szállított, zsebemben a jegyekkel, már minden izgalom nélkül várakoztam.

Mellettem egy idősebb hölgy és egy ugyancsak idősebb úr beszélgetett, illetve a hölgy IV. Béláról és a tatárjárásról értekezett az úrnak, aki udvariasan, talán érdeklődve bólogatott. Busz megérkezett, mi felszálltunk.

Az imént említett hölgy táskájában egy facsemetét vitt. A hátam mögött ülő hölgy megkérdezte tőle, hogy milyen csemete van a táskájában. Jó két méter volt köztük a hangos buszon.

- Tessék?

- Milyen csemete van a táskájában?

- Mit mond, drága?

- Mi az a növény a táskájában?

- Nem értem, kedves, mit mond, nem hallok semmit, nagyothalló vagyok, a maszktól pedig a száját sem látom. Semmi bajom nincs, sosem voltam beteg, 3 éve volt egy nagy műtétem, 80 éves koromig gyógyszert sem kellett szednem, ez az egyedüli problémám, hogy nem hallok. 95 éves vagyok, a koronavírus is elkerült, ezt a fácskát viszem már a barátnőmnek, két éve nevelgetem neki, gránátalmafa csemete, külföldről hoztam a kis hajtásokat, már ki lehet ültetni. Mindig gyalog megyek mindenhová, szerintem ez a hosszú élet titka. Most csak azért buszozok, mert viszem a fácskát. A másik titok még az, hogy nem eszem meg, amit mások főznek, csak amit én. Sajnálom, hogy nem hallom, amit kérdez, drága, de isten áldja, már le kell szállnom. 

Néhány megállóval később én is megérkeztem a célállomásra. Nagyjából minden ugyanúgy zajlott, mint az első alkalommal. A bejáratnál katonák, az épület előtt kicsi sor. 

- Ezt a maszkot kicsim, nem a te nagy orrodra találták ki - mondta az utánam álló nő kedvesen a férjének. Csupán ennyit hallottam a  házaspár párbeszédéből és már mehettem is tovább az épületbe, ahol egy asztalnál a nevem bemondásával haladhattam tovább. 

Az egy emelettel feljebb lévő váróterem még üres volt, amikor megérkeztem, utánam jöttek néhányan, de nem sokan. Mivel nem voltak allergiás tüneteim az előző oltás után, most nem vezettek el a VIP részlegbe, hanem egy üres, jellegtelen szobában, melyben volt egy ágy és egy asztal az oltáshoz szükséges holmikkal, egy pillanat alatt megkaptam az oltást,  ami egyáltalán nem fájt, majd várnom kellett 15 percet, eközben megkaptam az oltási igazolást és már mehettem is. 

A hazafelé út már mindenféle megpróbáltatások nélkül zajlott. A helyi járaton még megtudtam egy egészségügyi dolgozó hangosan lefolytatott telefonbeszélgetéséből, hogy a munkahelyén alá kell írnia, hogy lehallgathassák a mobilját, mert nem adhatnak ki semmiféle Coviddal kapcsolatos információt. Ha nem írja alá, akkor nem lehet mobilja, csak vezetékes telefonja. A hároméves gyermekét ő bizony nem viszi tesztelni és ezt a papírt sem fogja aláírni. Majd leszállt, én pedig elgondolkodhattam, hogy vajon tényleg van ilyen? :O Lassan már semmin sem lepődöm meg. 

Még egy sétára is maradt időm Sopron óvárosában, amit nem lehet megunni, mindig más arcát mutatja, akárhányszor sétálok a macskaköves utcákon. 

Mielőtt a hazafelé tartó buszra ültem volna, még bevásároltam az Intersparban. Bevásárlásom végeztével már a buszhoz siettem, de az ott lévő pólónyomós monitorjára tévedt a tekintetem, aki éppen egy pólófeliratot tervezett 

Dumbo

Férfihörcsög

felirattal. Ezen hazáig törtem a fejem, de nem tudtam semmi megnyugtatót kitalálni, néha még ma is eszembe jut, ki kaphatta ezt a pólót és vajon miért. 

A buszon már nyugodtan ültem, hiszen volt jegyem. Az oltásról sajnos többet nem tudok írni, de ilyen napom volt aznap, mikor másodjára találkoztam a Szputnyikkal. 

A karfájás másnap reggel kezdődött, három napig meglehetősen fájt a felsőkarom, nem tudtam azon az oldalamon feküdni, de jó okot szolgáltatott három napig a reggeli tornagyakorlataim kihagyására is. Álmosság néhány napig, megnövekedett étvágy, ezeket mind a Szputnyikra fogtam. 2-3 napos erős fejfájást szintén az oltásra kiváltott reakciónak tulajdonítok, de akár az időjárásnak is lehetett volna.

Nekem némi megnyugvást ad, hogy be vagyok oltva. Mindenesetre nem javaslom oltásellenes csoportok látogatását és olvasgatását, és az sem túl jó ötlet, ha sok Coviddal kapcsolatos híradást nézünk. Nem azt mondom, hogy ne kísérjük figyelemmel egy egészséges határon belül az események alakulását, de ne bújjuk a híreket a nap 24 órájában ezzel kapcsolatban. Tartsuk be az előírásokat, figyeljünk másokra és magunkra, szedjünk vitaminokat, és bízzunk abban, hogy hamarosan vége lesz ennek az embert próbáló helyzetnek. 

A férjem két héttel utánam kapott Pfizer oltást, neki egy napig tartó Covidhoz hasonló tüneteket okozott, végtag- és bőrfájdalom, fáradtság,  a 23 éves fiam pedig a kínai vakcinát kapta. Egy sima fáradtsággal letudta az első oltás utóhatásait. Mindketten a második előtt állnak még.