James Patterson - J.D. Barker: A madártollas gyilkosságok

Ezt a könyvet akkor kezdjétek el olvasni, amikor semmi nagyobb, komolyabb és fontosabb dolgot nem terveztek az elkövetkező 2-3 napra a család etetésén kívül, de még az is jó ötlet, hogy előtte készítsetek be kétnapi hideg-meleg élelmet, hogy arra se legyen gondotok. 

Egyszerűen letehetetlen volt! A rövid fejezeteknek köszönhetően nem csak elvileg volt letehetetlen, hanem fizikailag is kemény meló volt, ugyanis mindig az járt a fejemben, hogy na, még ezt a rövid fejezetet elolvasom, utána meg ugyanez. Vonultam az egyik szobából a másikba, ahol éppen nem zavart senki, vagy fülhallgatót tettem fel, hogy kizárjam a külvilágot.

Mindig elgondolkozom azon, hogyan ír két ember egy könyvet. Hogyan osztják fel a feladatokat egymás között? A krimi fő szálát megbeszélik, természetesen a főgonoszt, vagy gyilkost is leszögezik az elején, majd elosztják egymás között a karaktereket és azoknak bújnak a bőrébe? Valahogy így tudom elképzelni a közös könyvírást. DE! Mindez már csak olvasás után jutott eszembe, kicsit sajnálom is, hogy nem olvasás közben figyeltem meg. Vajon észrevettem volna a váltást a két szerző között?

Igaz, James Pattersontól még semmit nem olvastam, J.D. Barkertől nem is olyan régen A szíve helyén sötétség könyvét, ami nagyon tetszett. Az abban megismert sűrű események, a száguldó stílus ebben a könyvben is megvolt, csak kapkodtam a fejemet, hogy te jó ég, csak rohanunk egyfolytában. Egy thriller road movie volt ez, melyekben a fejezetek a karakterekkel váltakoztak.

Négy főszereplőt ismerhetünk meg, és az ő szemszögükből láthatjuk a történetet, különböző megvilágításokban. Michael Fitzgerald a fő gyanúsított, aki a könyv elején egy, majd több gyilkosság gyanúsítottjává válik, amiről megpróbálja bebizonyítani, hogy nem ő a tettes. Eleinte hiszünk is neki, és várjuk, hogy majd bebizonyítja, hogy bizony ő csak egy áldozat, akit gyanúba akarnak keverni. De ahogy sűrűsödnek az események, már nem tudjuk, hogy áldozat vagy gyilkos-e ő. 

A másik fontos szereplő Megan Fitzgerald, Michael húga. Mindkettőjüket gyerekkorukban fogadta örökbe az ismert  pszichológus-pszichiáter házaspár, Bart és Rose Fitzgerald. Megan, a pszichológushallgató fejezeteit is olvashatjuk, ezeket a fejezeteket tulajdonképpen Jessica Gimble FBI nyomozónak írta. Ebből megtudhatunk kapcsolatukról egyet s mást, valamint a híres szülőkről is felsejlik egy-két izgalmas és érdekes információ. Megan végig segíteni próbál Michaelnak a menekülésben és a nyomozásban. 

Következő fontos szereplő Garrett Dobbs nyomozó, aki a legelső gyilkosságban nyomoz, amelyben Michael a gyanúsított, elég nyilvánvaló bizonyítékok alapján. Garrett szemszögéből is betekinthetünk a nyomozásba.

A feszültség fokozása érdekében Jessica Gimble FBI-ügynök fejezetei is hatékonyan működtek, bár hozzá úgy éreztem, nem sikerült közel férkőznöm, de persze nem is volt ez opció ebben a történetben.

A történet nagyon fordulatos, izgalmas, és mint feljebb írtam, letehetetlen volt. Fordulatok voltak bőségesen, és amikor már sejteni véltem, hogy tudom, mi az egésznek a megoldóképlete és kit kell gyanúsítanom, jött egy csavar és teljesen más volt a végkifejlet. Bár megfordult egyszer-kétszer az a megoldás is a fejemben, de nem ilyen formában. Sikerült meglepnie a befejezésnek, bár így az egész könyv ismeretében elgondolkodtam néhány momentumon, néhány eseményen, hogy az akkor mennyire logikus, és miért történt. 

De ez egy olyan könyv, mint a gyorsvonat, ha egyszer leszálltál róla, nehéz és talán felesleges is visszagondolni és elemezni, egyszerűen csak meg kell őrizni az élményt, amit adott.  Mindenesetre a befejezés csavarából azt szűrtem le, hogy akár még folytatásra is lehet számítani. 

Bea

"Hol leszel, amikor véget ér az életed?"

******

"Egy alapos üvöltés kitisztítja az ember fejét.
Ki kellene próbálnotok, és akkor talán el tudnátok végezni azt a munkát,
amiért a fizetéseteket kapjátok."