Kedvenc ételeink története
"Gondoltál már arra, hogy minden ételnek megvan a maga története? Korántsem volt mindig magától értetődő, hogy két szelet kenyér közé betegyünk egy kevés szalámit, és azt mondjuk, hogy eszünk egy szendvicset."
Ebből a szépséges könyvből nagyon sok információt kapunk ételeink eredetéről, történetéről, arról, hogyan kerültek hozzánk, ki találta ki őket, hogyan lettek népszerűek akár az egész világon is.
Amolyan Bogoly Berti-féle mindenízű drazsék voltak ezek az írások. Amikor elkezdjük, még fogalmunk sincs, hová fut ki a történet és milyen csavart találunk a végén. Viszont élvezettel olvasgatjuk, egyszerű, olvasmányos stílusban megírt rövid történetek, melyekben akár magunkra, akár családtagunkra, szomszédunkra, barátokra ismerhetünk.
És mégis..., legtöbbször az ember felnőve sem érzi magát szabadnak, mert nem mer felvállalni a nyilvánosság előtt dolgokat, de sokszor még önmaga előtt sem. Tart a társadalom ítéletétől, véleményétől, pedig ha valaki bajba kerül, beteg lesz, komoly családi problémája lesz, esetleg tragédiát él át, akkor úgy igazából magára marad legtöbbször. A társadalom olyankor csak sajnálkozik, hogy így szegény, meg úgy szegény és örül, hogy nem vele történik.
Egészen a könyv befejezéséig fogalmam sem volt arról, hogy Richard Osman egy ismert brit tévés, műsorvezető, producer. A könyv belső borítóját és a szerzőről szóló néhány sort általában csak a könyv befejezése után szoktam elolvasni, mert többet mond, amikor már megismertem a szerzőt egy kicsit a könyvén keresztül.
Azt sem tudtam, hogy a British Book Awards díjátadóján az év írójának járó elismerést vehette át ezért a regényéért, ami egyébként az első könyve. Ha tudtam volna, akkor talán mindenféle elvárásokkal kezdek a könyv olvasásába, így azonban csupán egy jó olvasmányban reménykedtem.
Aranyos, vicces, mozgalmas kis kötet. Nekem az Egy Ropi naplója és Janikovszky Éva könyvei jutottak róla eszembe.
Egy testvérpárról szól a történet, az öccs tolmácsolásában, amolyan gyerekszáj stílusban. A kisebb fiú szemszögéből látjuk a fiúk kapcsolatát, a hétköznapi életüket, azokat a csínyeket és ugratásokat, amiket minden nagyobb tesó elkövet a kisebbikkel szemben.
Egy 15 éves kamasz nagytesó és az 5 évvel fiatalabb öccs sok mindenkinek ismerős lehet, aki nem egyke, minden családban lehetnek ilyen helyzetek, megmosolyogtató ugratások, átverések.
Testvéreknek remek olvasmány, biztos sok helyzetben felismerik majd a saját pillanataikat is, és jókat nevetnek a nagytesó mesterkedésein, amik nem mindig úgy sülnek el, ahogy ő szeretné.
Parker minden reggel fut. Parker egy fiatal lány. Parker a nagynénjével és annak családjával él. Parker nemrégiben elvesztette az édesapját. Parker sok évvel ezelőtt az édesanyját is elvesztette egy balesetben. Abban a balesetben, amelyben a szeme világát is elveszítette. Parker egy vak, fájdalmakkal, sérülésekkel teli fiatal lány.
Ez a könyv olyan, mint egy nyomtatott múzeumi látogatás, egy tárlat, amelyet akár több óráig is nézegethetsz, és bármikor elővehetsz, hogy tanulmányozhasd a kutyák történetét, olvashass a világ összes tájáról meséket és érdekes tényeket a kutyák világából, a kutyák és emberek kapcsolatáról.
 |
| Fotó: Balogh Gábor |
2021. július 23 - augusztus 1.
Nekünk már annyira hiányzott Kapolcs, hogy csak úgy egy szabad hétvégénken is ellátogattunk oda, és nagyon várjuk már július 23-át, ugyanis az év egyik legjobb híre számunkra, hogy amennyiben a járványhelyzet engedi, az idén megtartják a fesztivált, méghozzá a jubileumi változatát, maximálisan alkalmazkodva a járvány megkívánta szabályokhoz.
Tündérek, elhagyatott szélmalom, kósza-mendemondák, Tündérfürt utca, sárga gumicsizma, egy Norbert nevű mérges kecske, aki lehet, hogy nem is mérges, egy Piri néni, akiről meghökkentő dolog derül ki - ebben a kicsinyke könyvben máris mennyi érdekes dolgot találtam.
Amellett, hogy egy végtelenül aranyos történet, sok fontos és komoly dologról is szól ez a könyv, de nyugi, ez olvasás közben nem direkt módon tűnik fel, hanem csak majd úgy megérezzük.
Kovács Andris László történetének alapját egy megtörtént eset adja. A könyv prológusa szerint segíteni szeretne könyvével ennek a két embernek, ezáltal valamennyire hangot adva az őket ért igazságtalanságnak.
A történet egy magyar házaspár életéről szól, akik fiatalon, reménnyel telve, az 1980-as évek végén, a rendszerváltást követően úgy döntöttek, hogy Svédországba költöznek és ott próbálnak szerencsét. Előtte megismerjük őket, megtudhatjuk, hogy Helga egy kocsmában dolgozott, visszahúzódó, csendes lány volt, szeretett a háttérben, észrevétlen maradni. Dénessel az édesanyja lakásában laktak, Helga szobájában.
Az első oltás napjától számítva, pontosan 21 nap múlva mehettem a második oltásra. Az első oltásom történetét IDE KATTINTVA olvashatjátok el. Az oltást megelőző napokban ismét el kellett menni a háziorvoshoz, ahol kaptam egy papírt, amin az első oltás által kiváltott reakciókat kellett bejelölni.
Mi egy kis faluban élünk, ahol egy héten egyszer rendel a háziorvos, ha más napokon betegszünk meg, akkor bizony a szomszédos településre kell átmenni a rendelőjébe. Ez esetben voltak olyan kedvesek, és a heti rendelési napon magukkal hozták a papíromat, így nem bicikliztem, mint legutóbb, hanem csak elsétáltam a tőlünk 5 percnyire lévő rendelőbe.
Ez egy szépséges történet volt, teljesen elvarázsolt. Nem hivalkodó, nem harsány, hanem egy szép, csendesen magával ragadó történet. Egy igazi korrajz azokból az időkből, amikor a nők a férfiaktól függtek, amikor a viktoriánus Angliában nem igazán volt egy fiatal lánynak más lehetősége egy megbecsült életre, mint a férjhez menés.
A főszereplő Jane Adearne viszont nem tartotta ezt élete fő feladatának és a férjhez menés érzése messziről elkerülte.
Egyszerűen letehetetlen volt! A rövid fejezeteknek köszönhetően nem csak elvileg volt letehetetlen, hanem fizikailag is kemény meló volt, ugyanis mindig az járt a fejemben, hogy na, még ezt a rövid fejezetet elolvasom, utána meg ugyanez. Vonultam az egyik szobából a másikba, ahol éppen nem zavart senki, vagy fülhallgatót tettem fel, hogy kizárjam a külvilágot.
Eiilen tesz is erről, hogy senki ne szeresse meg. Egyedül él az alkoholista, egykori rendőr apjával és egy javítóintézetben dolgozik, ahol fiatalkorú elkövetőket tartanak fogva. Az anyját már elveszítette egy betegség következtében, az apja pedig egyáltalán nem szereti, és csak a folyamatos alkoholutánpótlás beszerzésére jó neki a lány.
