Dániel András: A kuflik és a furcsa árnyék

És ismééét kuflik! A már megszokott formának megfelelően két új kuflimesét olvashatunk most is az új kuflikönyvben. Ráadásul a kufliréten, azaz az elhagyatott réten is kitavaszodott.

"Az első szép tavaszi nap volt abban az évben. A koszos téli felhők maradéka is eltakarodott az égről, és végre kisütött a nap. Valér kidugta az orrát az üregéből, aztán körbeszimatolt. A levegőnek ázottföld-, frissfű és némi vakondkakaillata volt."

Ha pedig tavasz, akkor lassan a többi kufli is előmerészkedett az üregéből. Valér legelőször Fityircet pillantotta meg, akivel rögtön meg is osztotta abbéli aggodalmát, hogy az árnyéka, mintha nem az övé lenne, nem tudja, mi lehet vele. 

Amikor pedig a többi kufli is előbújt, nagy találgatásokba merültek az árnyékok tulajdonságait illetően. De kihez lehelt felvilágosításért fordulni, ha úgy gondoljuk, hogy elfurcsult az árnyékunk? Hát Doktor Furcsához, aki a zsibbadások és a bizsergések szakértője, talán az elfurcsult árnyékokról is rendelkezik némi információval.

Amint láthatjátok, ez a kuflitörténet is szokásosan zakkant és vicces. Az árnyékokon kívül szóba kerül még az, hogy az emerrét az amarrától könnyű vagy nehéz-e megkülönböztetni, és ha van öltöny, akkor miért nincs huzony, és végül azt is megtudhatjuk, hogy a Tavaszi Árnyékugráló Verseny segít-e a megfurcsult árnyékokon.

És a szokásos kis apró, ide-oda mendegélő, magvas gondolatokat elszóró mütyürkék most is bőségesen vannak és csak emelik a kuflitörténetek fényét. Imádom őket.

A második történet - Zödi és Valandér - szerdán, a bújócskázás világnapján játszódik. Ahol a kufliknak méretproblémáik adódnak. De csak azért, mert Zödönt nagy mérete miatt mindig nagyon hamar megtalálják a bújócskában, Valért pedig azért, mert olyan kicsi és nem tud a magas ágakra felmászni. Zödön és Valér szívesen cserélnének méretet egymás közt, mert azt gondolják, hogy így könnyebb dolguk lenne.

Ha pedig már kuflimese, akkor természetesen ennek akadálya sincsen, mert létezik az oda-vissza gumó, ami nagyon büdi ugyan, de ha megeszik, akkor cserélhetnek méretet.

Ennek a méretcserének a tanulságairól olvashatunk ebben a történetben, elgondolkodhatunk a kuflikkal együtt, hogy vajon ugyanazok lennénk-e, ha nagyon nagyra, vagy éppen nagyon kicsire nőnénk. Kinőhetjük-e a nevünket is? És mi lesz az életünkkel, azt is elcserélnénk? Vagyis a kuflik, mert itt csak ők ettek az oda-vissza gumóból. Új mérethez új ház is tartozik, abban pedig teljesen más berendezés van. Azt is elcserélnék? 

Szerencsére ezen nem kell komolyan elgondolkodniuk, mert az oda-vissza gumó hatása nem végleges és nem is tart sokáig. Hacsak nem esznek belőle még egy adagot. 

"Van, akinek ez áll jól, van, akinek az. - bólogatott Pofánka."

*****

"- Furcsa. Én meg téged irigyellek, hogy eléred a legmagasabban levő dolgokat is. 

Meg a moziban is mindig látsz az előtted ülőtől!
- Az elhagyatott réten nincs is mozi - jegyezte meg Pofánka.
- Jó, de ha lenne - nézett rá Valér.
- Lenne, de nincs - mondta Pofánka, azzal elugrált megkeresni a többieket."