Nicolas Barreau: A szerelem receptjei

Tervezem, de még nem olvastam A nő mosolyát, de mivel ez annak a a könyvnek előzménykötete, úgy gondoltam, akár el is olvashatom ezt először, és majd utána következik A nő mosolya.

Ezért ebből a szempontból tudom csak bemutatni a könyvet, bár nyilvánvalóan utal néhány mondat arra, hogy ez a könyv Aurelie szüleiről szól, az ő történetükről, illetve annak is csak a kezdetéről.

Henri Bredin, a csendes visszahúzódó irodalom szakos diák beleszeret az elérhetetlennek látszó Valerie Castelbe. De ne szaladjunk ennyire előre.

Párizs utcáin járunk, Szajna-parti könyvárusoknál nézelődünk, a Cherbourgi esernyőket láthatjuk a mozikban, Jean-Louis Caspari professzor előadásán ülünk, romantikáról és a realizmusról az irodalomban témáról hallgatunk előadást Henrivel és sok más hallgatóval együtt, amikor berobban az előadóterembe egy lány. És nem csak hogy berobban, de pimaszul, mégis kedvesen visszavág a professzornak, amikor az a késés okát firtatja. 

Hamarosan kiderül, hogy Valerie megrögzött késő és mégsem tud rá sosem senki haragudni ezért, annyira bájosan és kedvesen adja elő újabb és újabb történetét a késés okáról. Az ötödik késés körül válig világossá Henri számára, hogy beleszeretett Valerie-be, de valószínűleg esélye sincs egy ilyen lánynál. Mégis volt annyi szerencséje, hogy az előadótermeben a lány a mellette lévő üres helyet foglalja el, így alkalmuk nyílt beszélgetésbe bocsátkozni. 

A beszélgetésből hamarosan rendszer lett, Henri és Valerie több más diáktársukkal együtt gyakran múlatták kávézókban, könyvtárakban, parkokban, Párizs utcáin az időt és komoly beszélgetéseket folytattak az irodalom nagy alakjairól és műveiről. 

Mindeközben Henriről kiderült, hogy jól főz és lakótársa Georges már egy ideje noszogatja, hogy hívja meg Valeriet a lakásukba és kápráztassa el a főzőtudományával. De Henrinek nincs hozzá elég bátorsága. 

Mindaddig, amíg egy antikvárium ládájában rá nem bukkan egy könyvre, mely nem csak a szerelem ételeit tartalmazta, hanem egy szerelmi bájitalt is, ami Henrinek kapóra jött és teljesen a megszállottjává válik. 

Nagyon kedves, bájos történet, és mivel nem olvastam A nő mosolyát, nem tudom, mi történik kettőjükkel a továbbiakban, amelyből valószínűleg megtudható, de Valerie-t nem tudtam nagyon megismerni ebből a történetből. Kicsit érzéketlennek tűnt Henrivel szemben,  de végülis Henri sem vallott színt, nem beszélt a szerelméről. 

Azt viszont megtudhatjuk, hogy mire képes egy ifjú a szerelemért, hogy jobban bízik egy könyv erejében, szavaiban, mint saját magában. Egy félénk szerelem és hódítás története ez a könyv, hibája, hogy meglehetősen rövid volt. 

A könyv második felében a varázslatos recepteket olvashatjuk. Van itt szerelmi menüsor, éjféli menü, Valentin-napi menü, tavaszi menü, de még születésnapi menüsor is. Ha úgy olvasod ezt a könyvet, hogy a fele egy romantikus történet, a másik fele pedig egy receptkönyv, akkor nem érhet csalódás. 

Mivel a szerző stílusa megnyerő volt, hangulatos és stílusos, máris elkezdem olvasni A nő mosolya című könyvét.

"Kisurrantunk az olvasóteremből, néhány perc múlva pedig már jókedvűen
szökdécseltünk lefelé a régi egyetemi épület lépcsőjén, a szürke égbolt felé magasodó
impozáns kupola alatt. Egy sötét hajú, komoly fiatalember kopott korddzsekiben
és egy nevetős lány, hetyke  baszksapkában, amely alól rakoncátlanul
buggyan elő aranyhaja. Egy fényképen úgy néztünk volna ki,
mint irigylésre méltóan boldog pár. De nem volt kéznél fényképész,
aki megörökítette volna a pillanatot. Aztán meg a pillanat már el is illant."

*****
 "Aki valaha is volt már reménytelenül szerelmes, tudja, hogy ilyenkor az embernek
a legkülönösebb ötletei támadnak, ha azt reméli, hogy ezekkel célt érhet.
Van, aki megeszi a szerelme fényképeit, vagy teliholdkor egy útkereszteződésnél
eltemeti az imádott személy titkon zsákmányolt hajfürtjét.
Ehhez képest nem is volt olyan ördögtől való ötlet,
hogy megpróbálkoztam egy menü d' amourral."