Lépésről lépésre: Kapolcs és környéke

 

Sziasztok! 

Túrázzatok ismét velünk! Régen volt már ez a kirándulós, túrázós rovat, pedig nagyon sok helyen kirándultunk, szorgosan gyűjtögettem a telefonomon a képeket a bejegyzésekhez, amelyeket most már megpróbálok rendszeresen megmutatni nektek, hátha kedvet kaptok ti is, vagy ha már jártatok ezeken a helyeken, akkor nosztalgiáztok kicsit. 

Örömmel fogadom a ti kirándulási tippjeiteket és beszámolóitokat is, ha van kedvenc kirándulóhelyetek, írjátok meg, meséljétek el.

Ha rendszeres Könyvutcablog olvasók vagytok, akkor tudjátok már, hogy imádjuk a Művészetek Völgyét, ha tehetjük, minden nyáron elmegyünk a fesztiválra. A tavalyi évben a nyári fesztivál helyett Völgyhétvégéken voltunk szeptemberben és októberben, a vírus miatt a 30. jubileumi Művészetek Völgye programját egy évvel elhalasztották. Mi így is nagyon jól éreztük magunkat, ennek is megvolt a maga varázsa. 

Persze, ez nem jelenti azt, hogy ne várnánk az igazi, nagy Művészetek Völgye fesztivált, mert reménykedve és bizakodva tekintünk a nyár és az ősz felé, de addig is, úgy gondoltuk, hogy egy szép vasárnapi napon kirándulunk egyet és elmegyünk Kapolcsra, megnézzük, milyen a hétköznapokban. 

Többféle útvonalon közelíthetjük meg Kapolcsot, mi most Pula, Taliándörögd felől érkeztünk. Pulát elhagyva, Taliándörögd felé közeledve fantasztikus tájkép tárult a szemünk elé. Jobboldalt kőbánya, balra és előttünk gyönyörű táj.

Ezután pedig különös kör alakú valamik sejlenek fel a távolban, amit mi már ismerősként üdvözöltünk. Ez pedig a taliándörögdi Űrtávközlési Állomás. 

Három parabolaantenna meredezik az ég felé, szinte már kísérteties a hangulat, csak néha jár erre egy-egy autó vagy túrázó. Amikor legelőször jártunk erre, fogalmunk sem volt, mi lehet ez az űrbéli objektum ezen az elhagyatottnak tűnő helyen, két falu határában.  

Azóta utánanéztünk. Űrtávközlési Földi Állomás a hivatalos neve, amit a lenti, nyáron készült képen a lentebb látható kis táblácska is jelöl, amit évekkel ezelőtt meglátva, valami - a fesztiválhoz tartozó - vicces feliratnak gondoltunk, de kiderült, hogy ez bizony nem vicc. Hanem egy múltbéli építmény, egy kör alaprajzú, négyszintes adóépület, melynek a tetején egy 60 tonna súlyú parabolaantenna van. A Szovjet Posta Tervező Intézet és a budapesti Postai Tervező Intézet tervei alapján épült, 1978 óta működik, ma már műemlékvédelem alatt áll.

Internetes kutakodásaimból megtudtam, hogy az állomás 2005-ig működött és a Föld távoli  területeivel biztosított összeköttetést, műholdas televíziós közvetítések és telefonkapcsolatok lebonyolításában segédkezett, és időközben lett még két másik parabola. Hogy ma mi a funkciója, azt nem pontosan tudom, de azt igen, hogy ha megközelítjük a kerítést, akkor felbukkan egy kutyás őr, vagy katona. 

Szerintem érdemes megnézni, ha arra jártok. 

Tovább haladva Taliándörögd felé ilyen szépséges domboldalakon nézhetünk végig.

Ha erre járunk, sosem hagyjuk ki a Taliándörögdön található Klastromot, ami lenyűgöző látvány. A romok között botorkálva engem mindig elkap a régi korok hangulata.

A templomot Szent András tiszteletére a XIV. század elején építette Dörögdi Miklós egri püspök és rokonainak ősei. 1548-ban a törökök lerombolták. 1840-ben pedig fel is robbantották a romos templomot, hogy építőanyagot szerezzenek a faluban épülő magtárhoz. 

Régebben a Klastrom is aktív helyszíne volt a Művészetek Völgye rendezvényeinek. Mi egy Lajkó Félix, egy Ferenczy György és a Rackajam, valamint egy Muzsikás koncertet is végignéztünk és hallgattunk itt az elmúlt években, ezért szívünkhöz nőtt ez a helyszín. 

Ezután Kapolcsra mentünk, ami a völgyfesztivál nélkül egy csendes, kedves kis falu és arról beszélgettünk, hogy mennyire jó szemmel látták meg a Művészetek Völgye szervezői sok évvel ezelőtt a lehetőséget ebben a szépséges kis falucskában. 

Az Eger patak ölelte Malomsziget a fesztivál ideje alatt kézművesekkel és fesztiválozókkal népesül be, most csendesen, békésen várja a tavaszt. Csak egy kacsa tollászkodott és napozott a patak partján. 

Néhány évvel ezelőtti nyár 

Kapolcsra a gólyák is hamarabb térnek vissza. :D 

Az evangelikus templom körül sem volt mozgás. Mennyivel más képet látunk itt a fesztivál idején! El is üldögéltünk egy ideig egy padon, és felidéztük, milyen szépek voltak a templom fényfestményei.

A fesztivál alatt mesetemplommá festik fénnyel a templomot, egyszerűen le kell ülni mellette és csodálni, annyira szép és megnyugtató. 

Ezzel a kilátással búcsúztunk Kapolcstól, amelyet az egyik kempingből fotóztunk. Érdekes élmény volt a nyári, fesztivállátogatók által benépesített Kapolcs után az egyszerű, de szépséges kis falut meglátogatni, sétálni benne, szintén egy-két nézelődő kirándulónak odabólintani. Igazából a kutya sem törődött velünk. Ja, de az igen. Egy kapu nélküli házból ugatva szaladt felénk egy borzas szürke mérgeske, majd a nemlétező kapu vonalában pontosan megállt, ugatott még néhányat és várta, hogy mit lépünk erre. Mi is megálltunk, mert ugye szeretjük a kutyákat, de azért nem árt az óvatosság. Néztük egymást. Mi és a kutya. A gazdái békésen pakolásztak valamit az udvaron. Se felénk nem néztek, sem a kutyának nem szóltak. 

Így mi halkan biztosítottuk a kutyust békés szándékaink felől, elmondtuk neki, hogy már éppen hazafelé készülünk és ha elenged bennünket, akkor békésen beülünk a két utcával arrébb álló kocsinkba és huss, már itt sem vagyunk. 

Úgy látszik, tetszett neki ez a beszéd, kétszer megcsóválta a farkát és szemmel tartott bennünket, míg óvatosan lépkedve eltávolodtunk az általa őrzött objektumtól.