J.R.R. Tolkien: Karácsonyi levelek

Nem tudom, miért nem olvastam el eddig Tolkien könyvét, pedig megvan már néhány éve. Karácsony előtt szerettem volna mindig elolvasni, és amikor már láttam, hogy nem fog sikerülni, elhalasztottam a következő karácsonyra. 

Így történt, hogy végre sikerült 2020 karácsonyán elolvasnom, és nagyon fantasztikus élmény volt. Márciusra pedig a bejegyzést is sikerült megírnom róla. Juhééé!

Kezdem azzal, hogy nagyon szeretem a levél formátumban írt regényeket, valahogy olyan közvetlennek, közelinek érzem magamhoz az eseményeket, mintha csak nekem írták volna. 

Tolkien 23 éven keresztül minden évben karácsony előtt és néha utána is levelet írt a gyerekeinek, mint Karácsony Miklós apó. Biztosította őket, hogy megkapta a levelüket, és ebben az évben is igyekszik eljuttatni hozzájuk az ajándékokat. Közben elmesélte minden levelében, hogyan zajlik az élet az Északi-sarki Karácsony házban. 

Eleinte csak Jegesmedvéről számolt be, de később Hómanók, Hóemberek, Vörös Törpék, barlangi medvék is felbukkannak. Megjelenik két csintalan mackó, Paksu és Valkotukka, akik Jegesmedve unokaöccsei és gyakran jönnek Miklós apóhoz látogatóba és rendszeresen okoznak galibát a vendégségben.

A könyvben megismerjük az eredeti, reszketeg kézzel írt leveleket, borítékokat és Tolkien saját illusztrációit, melyeket a levelekhez rajzolt. Szívmelengető, szeretettel teli, nagyon kedves olvasmány volt ez a könyv. Mesélő kedve, no és tehetsége itt is megmutatkozott a szerzőnek, mert minden évben történt valami érdekes, valami zűrzavar, de azért az ajándékok mindig megérkeztek. 

Jókat kuncogtam a levelek olvasása közben, és többször is megpróbáltam elképzelni, hogy vajon miként reagáltak a gyerekei ezekre a levelekre. Meddig hittek Mikulás apóban? Ha ilyen leveleket kaptam volna, azt hiszem, egész felnőtt koromig képes lettem volna hinni benne, s még azután is. :D 

Tolkien remek kis világot épített oda az Északi-sarkra, azt gondolná az ember, csak úgy zajlik ott az élet, és alig van ideje bármire is. Mindamellett lenyűgöző információkat is tartalmaznak a szerző életéről, némi betekintést nyerhetünk életébe és gondolataiba. Minden levelén átsüt a családja iránt érzett szeretete, valamint a nyelvek és a vallás iránti rajongása, érdeklődése. 

Nagy kedvencem volt Jegesmedve, a levelei és a kalandjai, no meg az is nagyon vicces volt, hogy  Télapónak Hóember volt a kertésze. Mert ha nem mondtam volna még, mindamellett, hogy remekül megteremtette a karácsonyi hangulatot, még izgalmasabbá tette a felkészülést, még nagyon-nagyon vicces is volt ez a könyv. A következő karácsonyok előtt is bele fogok lapozni, az már biztos. 

Akkor is olvassátok el bátran, ha nem olvastatok Tolkientől még semmit. Én sem olvastam a Gyűrűk Urát, erre a könyvre önmaga miatt voltam kíváncsi és nem gondoltam, hogy a szerző nagy eposzának bármi köze is lesz hozzá. Ez egy nagyon élvezetes, kedves, szeretnivaló olvasmány, akár karácsony előtt olvasod, akár karácsony után, ami tulajdonképpen a következő karácsony előtt van, szóval bármikor olvasod, nagyszerű élmény. 

Bea

"Remélem, John kiakasztja a zokniját, noha elmúlt már tizennégy éves. 

Tudjátok, én soha nem felejtek el egyetlen olyan gyereket sem, aki nem felejt el engem."

*****

"Drágáim!
Újra itt a karácsony!
Pedig úgy november táján volt egy pillanat, amikor azt hittem elmarad."

*****

"Nagyon tetszett a szép hosszú leveled a csodás képekkel.
Add át üdvözletemet Bingóéknak és a többi hatvan (vagy még több?) plüssállatnak,
főleg Nyuszmónak, Prücsöknek, Jubilee-nek és Hógolyónak."