Guillaume Musso: Egy párizsi apartman

Mussonak valami olyan titka van, amit még nem sikerült megfejtenem. Sok mindent összegyúr a történeteiben, nehéz szétválasztani a hozzávalókat.

Az alap általában két főszereplő, egy nő és egy férfi. Akik valami lehetetlen helyzetben összetalálkoznak. Vagy egymáshoz bilincselve ébrednek a Central Parkban, vagy jelen esetben ugyanazt a párizsi apartmant veszik bérbe egy tévedés folytán, így kénytelenek együtt tölteni néhány napot. 

Majd jön kezdetben egy evőkanálnyi ellenszenv, de csak azért, hogy később észrevegyük, hogy csipetnyi szerelemkezdeménnyé váljon a kész műben.

Majd egy marék kétely, mely mindkét főszereplőnk fejében gyökeret ereszt. Mindez pedig azért, mert az elhunyt Sean Lorenz, a híres festő volt a kibérelt párizsi apartman tulajdonosa, akinek rövid életét rejtélyek övezik, akinek kisfiát elrabolták és meggyilkolták,  és akinek halálát a férfi nem sokkal élte túl.

Madeline-t, a fiatal rendőrnőt már megismerhettük Musso egy korábbi könyvében, Az angyal hív-ban, ez egy tiszteletadás, egy játékos kikacsintás az őt olvasók tisztelete jeléül, állítja Musso az utószóban. Ennek a történetnek az elején Madeline nagyon nincs jó passzban, a párizsi utazás egyfajta figyelemelterelés, talán egy újrakezdés, ezt az időt magában szeretné tölteni.

De a sors közbeszól, mint ahogy Musso könyvbeiben ezt már megszokhattuk. Gaspard Coutances ismert színmű- és drámaíró megjelenik ugyanabban az apartmanban és esze ágában sincs távozni. Ez a kezdő felállás, de itt még nagyon nem tudjuk, hová fejlődik a történet, ami nagyon gyorsan magával ránt. 

Mindkét főszereplőnek megvannak a maga sötét árnyai, mindkettőjüknek meg kell birkózniuk a bennük lakó sötétséggel, és meg kell keresniük azt, ami a jelenüket jobbá, élhetőbbé teszi. Ezzel talán Madeline tisztában is van, és már tett is néhány lépést az ügyben, de Gaspard úgy tűnik nehezebb helyzetben van. 

Túl sokáig azonban nincs idejük ezzel foglalkozni, mert hamarosan egy nyomozás közepén találják magukat, Sean Lorenz élete és titkai teljesen beszippantja őket, és bár eleinte teljesen külön-külön, de megpróbálnak minél többet kideríteni a zseniális festőről és az őt ért tragédiáról.

Musso sok mellékszereplőt vonultat fel a történetben, akik szinte mindannyian nagyon érdekes életúttal bírnak, de épp csak megismerjük őket, és már robogunk is tovább Madeline és Gaspard nyomozásának köszönhetően, akik újabb és újabb apró rejtélyre derítenek fényt, és teljesen más megvilágításban kezdjük látni a történteket. 

A már megszokott csavaros és izgalmas fordulatokat kapjuk a szerzőtől, a könyv a közepétől kezd letehetetlenné felpörögni, és valószínűtlennek tűnő fordulatokat hozni. Azt gondolom, hogy Musso könyvei nem kőkemény krimik, és még csak nem is erős pszichothrillerek, de engem éppen ezért tud teljesen lenyűgözni, mert ez a könnyedebb vonal közelebb áll hozzám, mint a keményebb krimik.

Sok szó esik a könyvben művészetről, zenéről, írásról, festészetről, talán ennek köszönhető, hogy a nyelvezetét is költőibbnek éreztem, jó volt olvasni a szépen megírt mondatokat.

A könyv második felében felfokozott feszültség fantasztikus volt, mint ahogyan a történet végének lecsengése is. 

Visszatérve a bejegyzésem elejére, azt mondanám, hogy végy egy férfit és egy nőt, hozd össze őket egy viszonylag szokatlan helyzetben, csepegtess hozzá egy-két furcsa, rejtélynek tűnő dolgot, szórd meg egy csipet keserűséggel és céltalansággal, adj hozzá még egy kis magányt, turbózd fel néhány szimpatikus, színes különleges fűszerkeverékkel, kavard, forrald, fel kutyuld össze-vissza, tegyél bele egy-két olyan dolgot, amit egyáltalán nem gondolsz belevalónak, és azt veszed észre, hogy nem tudod abbahagyni a kóstolgatást, azonnal kell neked az egész, mert egyszerre izgalmas és szép az, amit Musso főzött neked. 

Nem mondom, hogy ez a kedvencem Musso könyvei közül, mert a koraiakat nem tudta még felülmúlni, de határozottan az egyik kedvenc íróm, erről réges régen, a blog indulásának évében egy bejegyzést is írtunk még Zsófival.

IDE KATT, ha szívesen elolvasnád. 

Ha a korábbi Musso könyvekről írt értékeléseket szívesen elolvasnád, kattints a címekre (de még ezek sem a már említett korai könyveik. Akkor még nem írtunk blogot, így azokról nem született bejegyzés. De talán egy újraolvasás jól jönne.:))

Az angyal hív (Ebben a könyvben ismerhettük meg Madeline-t, a jelenlegi főszereplőt.)

Central Park

Holnap

"Egy gyerek ritkán hozza rendbe a párkapcsolatot."

******

"A magánynak dupla haszna van: részint magában van az ember, részint nincs másokkal."

*****

"Ha gyereked van, fényesebben ragyognak a csillagok az égen."