Nem olyan régen az egyik bejegyzésemben említettem, hogy jó pár évvel ezelőtt elolvastam a Szent Johanna Gimi sorozat első két részét, de valamiért annyiban is maradt a sorozat további olvasása.
A könyv olvasása közben többször is felmerült bennem: hiszen az a kis könyvecske jobb, mint a SZJG!
Lídia 16 éves és egy év kihagyás után újra naplóírásba kezd. Méghozzá úgy, hogy a géppel írt sorokat kinyomtatja, a kinyomtatott lapokra rajzolgat és ragasztgat, és így kész művészeti alkotás is lesz egyben a naplója, ugyanis Lídia képregényrajzoló szeretne lenni, ha nagy lesz.
Nagy tehetsége van az irodalomhoz, az íráshoz, a színjátszáshoz is, de a rajzolás a kedvenc elfoglaltsága. Annak ellenére, hogy a rajztanára semmi fantáziát nem lát a munkáiban, szerinte Lídia nem tud rajzolni. Ez szerencsére nem töri le Lídia rajzolói álmait, csak a rajztanár nem tartozik a kedvencei közé ezentúl.
Szerencsére a naplóján kívül van egy barátnője, akivel bár nem tervezték a barátságot, de ha már így alakult, nagyon kedvelik egymást, és van egy szerelme is, aki nem tartozik az élők sorába, egy rég halott festőművész, Gulácsy Lajos. A naplója oldalain nagyon jól elbeszélgetnek ők ketten.
Lídia naplóját olvashatjuk tehát, mely nagyon szórakoztató, meglepően eredeti és tartalmas, minden benne van, ami a 16 éveseknek fontos lehet. Család, barátok, szerelmek, tétovázások és nagy alakítások.
Tanulás és nem tanulás, iskolai bulik, komoly problémák és nehéz témák. Alkoholizmus nehezítette gyerekkor, a vallás és a hit kérdése, és mégsem volt egy szomorú könyv.
Sokszor mosolyogtam és rettentően élveztem a könyvet, mindannak ellenére, hogy egyáltalán nem én vagyok a célközönség.
"Miért nem az foglalkozik a fizikával, akinek jól megy? Nem hiszem, hogy az emberiség egyszer megtorpanva, könnyes szemmel oda fog fordulni hozzám a következő kéréssel: Lídia, kérlek, számold már ki a szabadesés róját, mert különben leesünk erről a szép golyóbisról! Na, Lídia! Ja, és mindezt fejből!"
*****
"Olyanok ezek a matek megoldóképletek, mintha egy finn receptet adnának a kezembe,
hogy most főzzem meg belőle az ételt. Vagy szereljem össze a sütőt?"
Gévai Csilla: Lídia, 17
Nagyon örültem, hogy egyszerre érkezett meg hozzám mind a két rész, így rögtön olvashattam is Lídia további kalandjait. Bár ebben a részben talán a gondolatai még nagyobb hangsúlyt kaptak, az előzőhöz viszonyítva mindenképpen.
Eltelt a nyár, Lídia találkozik az első szerelemmel, majd a másodikkal, majd rájön, hogy nem is tudja, szerelmes volt-e egyáltalán, próbálja megérteni a körülötte lévő világot, a fiúkat, akikkel bármilyen kapcsolatba került és továbbra is keresi önmagát.
Mi akar lenni, mit szeret csinálni, miért kell tanulni, miért nem tanul, hová lesznek a barátok, hogyan kellene a csalódások után ismét élvezni az életet, miért viselik meg annyira a dolgok, mi ez a sok ijesztő gondolat a fejében?
Ebben a részben már egy igen csak komoly és filozofikus Lídiával találkozhatunk, akinek nehéz családi dolgokkal is meg kell birkóznia, iskolai helyzeteket is helyre kell raknia.
Gulácsy mellett, vagy inkább helyett megjelenik Latabár Kálmán, aki igencsak fontos és érdekes szerepet kap a könyvben, és Lídia furcsa gondolatai és fantáziái között talán segít a lánynak eligazodni.
Tetszettek az illusztrációk is, amik szintén a szerző munkái.
Nagyon színvonalas, tartalmas és mélyre hatoló ifjúsági könyv, amelyből az ironikus humor sem marad el. Egy baj van az egésszel, hogy nem látom, hogy jelent volna meg Lídia, 18.
Sára (első képet mutatva): Ugye, milyen szép Ottó hasa?
Lídia (mosolyogva): Igen.
Sára (harmincötödik képhez érve): Ugye, milyen szép a háta?
Lídia (érdeklődve): Igen.
Sára (kétszázötvenkettedik képhez érve): Ugye, milyen szép az új zoknija?
Lídia (kényszeredetten): Igen.
akkor még mindenben benne van a lehetőség.
Jó a tudat, hogy még messze van a zárás, az elmenés.
Ekkor még mindenki vicces és csak a hangulattól megrészegült.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése