Eric Walters - Kathy Kacer: Nagyapa hegedűje

Sokszor írtam már ifjúsági regényekről készült bejegyzésekben, hogy ajánlom a felnőtteknek, szülőknek, nagyszülőknek is. Egyrészt azért, mert segítenek a fiatalok nézőpontjából nézni a dolgokat, hiszen elsősorban nekik íródott, az ő gondolataikat, problémáikat és boldogságukat ismerhetjük meg benne, másrészt - jó esetben - ugyanolyan élményt tudnak adni, mint egy felnőtteknek írt könyv.

A Nagyapa hegedűjét tényleg minden korosztálynak ajánlom, már csak azért is, mert a szereplői egy család tagjai. Anya, apa, nagyobb testvér és nagyapa. Főszereplőnk a gimnazista Shirli, aki a történet kezdetén azon izgul, hogy milyen szerepet kap az idei iskolai színdarabban, amely ebben az évben a Hegedűs a háztetőn lesz. 

Holokauszttúlélő nagyapja nem lelkesedik a darabért, sőt még sosem látta imádott unokáját egyetlen zenés darabban sem. Gyűlöli a zenét, de ennek az okát senki sem tudja. Talán Shirli nagymamája, Bábi tudta, de ő már nincsen velük. 

Néhány hónappal vagyunk a szeptember 11-i események után, a könyv történetét ez a hangulat alapozza meg. Shirli és osztálytársai mind átélték a szörnyűséget és mindenkinek vannak saját tapasztalatai, emlékei, vannak akik családtagjaikat vesztették el az ikertornyok tragédiájában.

Shirli eleinte csalódottan veszi tudomásul, hogy nem a hőn áhított szerepet kapta, a legszebb szólót éneklő fiatal lány szerepét, hanem annak az anyját kell alakítania a darabban, de idővel belátja, hogy nem rossz szerep, főleg úgy, hogy a darabbeli férjét Ben, a suli egyik legmenőbb sráca alakítja, akivel sok időt kell majd együtt töltenie a próbák miatt.

Nagyapja családja Kelet-Európából származik, de soha nem beszélt a múltjáról a családjának. Shirli mégis megpróbál neki néhány kérdést feltenni, hogy hitelesebben el tudja játszani a ráosztott karaktert. Sőt, a padláson régi ruhák után kutakodva egy hegedűt és egy megdöbbentő plakátot talál. 

Nagyapa nehezen, de szépen, lassan megnyílik és napról napra többet mesél el fájdalmas és szívszakító múltjáról. Megtudjuk mi történt a családjával, miért nem szereti a zenét és megértjük, hogy miért nem tudott beszélni sosem ezekről a szörnyű eseményekről.

Közben zajlanak a próbák, a középiskolai életbe is betekintést nyerünk, látjuk, mennyire keményen dolgoznak a színdarab szereplői, milyen szenvedéllyel vetik bele magukat a próbába, nem sajnálva az időt akkor sem, amikor minden szabadidejüket erre fordítják.  

Új barátságok születnek, a próbák során olyan energiák és érzések szabadulnak fel, amelyekre egyikőjük sem számított. Shirli nagypapája pedig könnyít a lelkén és elmondja az elmondhatatlant, kiadja az egész életében magába temetett keserűséget és fájdalmat, így fia és unokái is megismerhetik végre a családjukat, az őseiket.

A nagypapa, Zejde egy fantasztikus szereplő, nagyon jó látni, hogyan hat a körülötte lévőkre azzal, hogy megnyílik, sőt tovább is megy egy lépéssel. 

A családról, a szeretet erejéről, az emlékek fontosságáról, barátságokról szól ez a könyv. A család segíthet a múlt borzalmainak feldolgozásában, enyhítésében. 

Rasszizmus, antiszemitizmus, háború, ezek a fontos témák is jelen vannak a könyvben, akár egy iskolai ajánlott olvasmány is lehetne, mert azoknak a gyerekeknek, akik nem hallottak a holokausztról, gyengéden, érzésekkel mesél róla, a nagypapa elbeszélésén keresztül. 

Kiemelkedően jó olvasmány, több generációnak is. Szívszorító, szeretettel teli és bármily furcsa, a humort sem nélkülözi. Mosolyogtam és sírtam, örültem és szomorú voltam. 

Bea

"Elengedni a dolgokat, néha a legjobb, amit tehetsz. Sokáig tartott, míg ezt megértettem."

******

"Maguk még fiatalok, és az utolsó dolog, ami eszükbe jut, az a nyugdíjba vonulás.
De ha mégis odajutnak, akkor azt mondom: ne tegyék!  Soha ne vonuljanak nyugdíjba!
Keressék és csinálják tovább azt, amit csinálni szerettek, álmodjanak nagyokat,
nézzenek előre, menjenek előre. "