Ja, még azt is hozzátenném, hogy vicces és mozgalmas. De szerencsére nem kell egy mondatban, így elmondhatom bővebben is a véleményemet.
A 18 fejezetből álló mese Teki, a kék páncélú teknős és barátja, kefefarkú Borzi nagy kalandját meséli el nekünk. Erdőliverzum szépséges zöldjében kezdődik Teki, a kis teknős hatalmas hőstette, aki mindennél jobban szeretett volna hős lenni, már kicsi teknős korában is ez volt a vágya, kalandokra és izgalmakra vágyott.
Miközben cseperedett sok mindent megtanult, és közben számtalan dolgot feltalált. Volt, ami használható lett és volt, ami nem. Mivel hős szeretett volna lenni, ezért időnként elvállalt apró-cseprő hőstetteket, mint például mentse meg a fán rekedt hapcicát, vagy keresse meg az elbújt vakondkutyát.
Egy idő után azonban ezek a hőstettek már nem igazán elégítették ki Tekit, ezért egyszerre örült és lepődött meg a Kartolíriából érkezett jogarorrú földimalac láttán, aki egy hőstettre szerette volna felkérni. Meg kellett keresni az eltűnt holdtehenet, akire Kartolíriának nagy szüksége van.
Barátjával elvállalják a hőstett végrehajtását és útra kelnek. Hosszú útjukon izgalmas, és legfőképpen vicces kalandokban van részük. Miután Moson király megbízza őket a feladattal, átkelnek a Sajtköves-hágón, ahol megharcolnak a sajtfaló kukacokkal, utána az egyélmeg-eprekkel keverednek különös kalandba, majd az elhagyott barlangba érnek.
Párosuk kibővül Zozóval, a táncolókobolddal és Liliommal, a tábortűzfülű gyíkkal, aki inkább egy sárkány, de a kedvesebbik fajtából. Eljutunk ezzel a barátságos, csupaszív társasággal az Alacsonyan Szálló Felhők Völgyébe, majd benézünk a fél lábon álló kastélyba, ahol szert tesznek egy kis trollteára, aminek Trolliában, a trollok mocsaras földjén jó hasznát veszik majd.
Már-már pszichedelikusba hajló eseményekben és kalandokban lehet részünk a könyvet olvasva, az aranylóbab, a kommandós pitypangmagok, a butuska melákok, a pufimókusok, a céklafülű kalandorjeti, a cintányérlábú tarantulák megismerésével egy varázsvilágba kerülünk, pedig még csak ezután jön a javítóbanya vicces serénykedése.
No de, bármennyire is megjött ettől a könyvtől a mesélőkedvem, nem árulok el további részleteket, és nem is tudom eldönteni, hogy cukibb vagy inkább viccesebb ez a könyv. Viccesen cuki és cukin vicces, esti mesének is kiváló. Garantáltan nem fognak félni a gyerekek semmitől és megfelelően hosszú egy-egy fejezet ahhoz, hogy talán beérjék vele. A kisebbeknek pedig több részre osztható, tetszés szerint.
A barátság, az összefogás, a sokszínűség, az egymás elfogadása, segítése mind-mind ott van ebben a mesében, valamint az is, hogy ha erősen kitartunk a célunk mellett, akkor az lehet belőlünk, amit csak akarunk. A változástól sem kell félni, mert az életben és a mesében egyaránt előfordulhat, hogy egyik nap még nem szeretsz valamit, másik nap pedig már imádod, mint Borzi a sajtot.
Sulyovszky Sarolta fantasztikusan szépségesen keltette életre ezt a csodavilágot, harmonikus színvilága és a mese lényei egytől egyig nagyon szeretnivalóak. Nagy kedvenceim voltak a kommandós pitypangmagok és a növények. No meg Liliom is nagyon bájos sárkány. De Zozi, Teki és a többiek is nagyon tetszettek, vegyétek úgy, hogy nem is emeltem ki semmit és senkit.
Bea
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése