Avi Loeb: Földönkívüli

Egy idegen civilizáció első nyomai

Amikor először megláttam ezt a könyvet, azt gondoltam, hogy egy regényről van szó, ezért gyorsan fel is vettem a várólistámra. Csak utána olvastam el a fülszöveget, miszerint a Földönkívülit egy asztrofizikus írta, - aki a Harvard Egyetem Csillagászati Tanszékének az Elnöke, és még számos más fontos pozíciót mondhat a magáénak.  - az 'Oumuamua-ról, arról a valamiről, amit 2017 végén egy hawai obszervatórium kutatói észleltek a naprendszerünkben.

Nem tudom elárul-e valamit rólam az a tény, hogy kamaszkoromban Erich von Däniken és Nemere István könyvei igencsak megmozgatták a fantáziámat és hagytam, hogy a teóriáik elvigyenek magukkal, szívesen gondolkodtam a könyveik után és izgalommal olvasgattam őket. 

Azt minden bizonnyal elárulja, hogy már kamaszkoromban is szerettem olvasni és azt is, hogy az ilyen témákkal foglalkozó könyvek már akkor is számot tartottak az érdeklődésemre. Harminc-akármennyi év után viszont elérkezett az az idő, amikor egy igazi tudós, egy valószínűsíthetően földönkívüli eredetű objektumról számol be, mi ez, ha nem igazi, valódi sci-fi? 

Avi Loeb végigvezet bennünket az 'Oumuamua-val kapcsolatos gondolatmenetén, okos, világos érvekkel, nagyon élvezhető stílusban tárja elénk az e különös jelenség körül felmerült elméleteket, ismerteti az erre irányuló kutatásokat, a különös objektummal kapcsolatosan felállított feltételezéseket

De miért is volt olyan különös és figyelemre méltó az 'Oumuamua? A kiszámolható pályája szerint a Naprendszeren kívülről érkezett és kifelé tartott belőle, tehát csak átutazott  a Naprendszeren. Ám ez az objektum más volt, mint számtalan más üstökös, amit a tudósok rendszeresen megfigyelnek az űrben. Olyan tulajdonságai voltak és olyan mozgási iránya, amivel az asztrológusok ezidáig még nem találkoztak. Sajnos hosszasan nem tudták tanulmányozni, mert mindössze 11 napig tartó útja során egyre inkább csak egy picike pontnak látszott, majd eltűnt a sötétségben. 

Nagyon sok elmélet született arról, hogy mi lehet az 'Oumuamua, a szerző minden lehetőséget bemutat nekünk, de leginkább a saját hipotézisét ismerteti, mely szerint akár egy földönkívüli űrhajó is lehetett, vagy egy földönkívüli technológiai eszköz egy darabja, de mindenképpen egy mesterséges eszköz. A tudományos világ nem akar foglalkozni Loeb elméletével, többségében abban a feltételezésben állapodtak meg, hogy egy hidrogén-jéghegy volt. 

Avi Loeb viszont úgy gondolja, hogy foglalkozni kell azzal a lehetőséggel, hogy egy földönkívüli civilizáció eszköze is lehetett, fel kell készülni erre a lehetőségre a Földnek. 

Elméletek, következtetések, adatok és bizonyítékok felsorolása és ismertetése ez a könyv, mely izgalmas és érdekfeszítő, még azon is túl tudtam lépni, hogy néhány mondatot többször is el kellett olvasnom, hogy valamit halványan fel tudjak fogni belőle. De ettől a néhány szakkifejezéssel megtűzdelt szakasztól eltekintve imádtam ezt a könyvet. 

Csak egy példa egy ilyen kihívást jelentő mondatra:

"Egy csapat, amelyet a brit Cardiff Egyetemen dolgozó Jane Greaves vezetett nagy valószínűséggel  egy foszfin (PH2) nevű kémiai vegyületet talált az egyik szomszédos bolygó, a Vénusz felhőiben. Amikor az egy milliméteres fényelnyelő hullámhosszban keresték a vegyület spektrális ujjlenyomatait, a bolygó felszíne felett úgy 55 kilométeres magasságban felfedezték a gázt."

Én még ezeket a mondatokat, bekezdéseket is nagyon szerettem ebben a könyvben. ;) Vannak ettől bonyolultabbak is, de most hirtelen ez került a szemem elé, és ne ijedjetek meg, jóval kisebb részét teszi ki, mint az összes többi csodálatos információ és gondolat, amivel Avi Loeb megtisztel bennünket. 

Nem csak tudományos, hanem filozofikus is. Egyszerre nyűgözött le az a stílus, ahogy Loeb írt erről és az is, amiről írt. Egy végtelenül szimpatikus és emberi tudós, aki nincs elszállva attól, hogy mennyire nagy koponya, hanem éppenhogy megpróbálja ezt a nem tudós embereknek is elmagyarázni.

A téma teljesen magával ragadó, Loebnek annyi fantasztikusan elgondolkodtató mondata van ebben a könyvben, hogy órákat lehetne róla beszélgetni.  A mondanivalója közben megismerhetjük a szerzőt is, mesél gyermekkoráról, szüleiről, családjáról, életének eseményeiről,  kiválóan ötvözve a tudományt és az egyszerű mesélést.

Történelmi, megtörtént eseményeket felidézve mutatja be, hogyan halad a tudomány, felidézi Kopernikusz és Galilei tanait és azok fogadtatását a maguk idejében, és ezekkel apró gondolatmagvakat ültet el a fejekben, hogy tényleg, mi van, ha igaza van? Miért ne lehetne igaza? 

Avi Loeb két dolgot nekem teljességgel bebizonyított a könyvével. Azt, hogy mennyire kicsik vagyunk mi emberek és mégis milyen messzire jutottunk. És azt is, hogy statisztikailag nézve biztos, hogy nem vagyunk egyedül. 

Ha érdekel benneteket a téma, ne hagyjátok ki ezt a könyvet, mert egyedülálló a maga nemében. Egy elismert tudós gondolatai, feltevései, olyan feltételezések, amelyeket a tudósvilág többsége nem ismer el, de Loeb úgy érzi, mindenkinek joga van az erről folyó kutatásokról tudomást szerezni.

Bea

"A Tejútrendszer több tízmilliárd Föld nagyságú bolygónak ad otthont, ahol hasonló a felszíni hőmérséklet, mint nálunk. Mindent egybevetve, galaxisunk kétszázmilliárd csillagának nagyjából egynegyede körül kering a Földhöz hasonlóan lakható bolygó, amelyek felszíni körülményei lehetővé teszik a folyékony víz megjelenését és az általunk ismert  élet kémiai feltételeinek kialakulását. Ha vesszük ezt a rengeteg bolygót - ötvenmilliárdot csak a mi galaxisunkban! - ahol az életet a Földhöz hasonlóan lehetővé tevő körülmények jellemzők, akkor nagy valószínűséggel kijelenthetjük, hogy máshol is kifejlődtek intelligens lények."

*****

Az élet értelménél nincs alapvetőbb rejtély. Némelyikünk Hamlet szerepét játssza, mások Rosencrantzét vagy Guildensternét, de mindnyájan ismerjük azt az érzést, amikor szövegkönyv nélkül lépünk ki a színpadra. Ritka az az emberi - és gyanúm szerint értelmes - lény, aki egyáltalán nem keresi a választ a kérdésre: "Miről szól ez az egész?"

******

"Rendkívüliek vagyunk - amikor ezt mondom, nem szó szerint értem. Az, hogy csillagporból állunk, költői igazság, kevésbé költői szellemben azonban azt is kijelenthetjük, hogy a csillagok belőlünk állnak. Ez az univerzumra is igaz, mert minden, ami benne van, ugyanabból a sűrű anyag- és sugárzáslevesből született, ami az ősrobbanáskor áradt szét. Ám, mint az elsőéves szemináriumokon is mondani szoktam a hallgatóimnak, bár mindnyájan ugyanabból a hétköznapi anyagból  állunk, ez nem akadályozza meg, hogy rendkívüli emberekké váljunk. "