Matthew McConaughey: Zöldlámpa

Nem vagyok a színész rajongója, sőt azt is bevallom, hogy nem láttam túl sok filmjét. Amiért az Oscar díjat kapta, a Mielőtt meghaltam-ot viszont igen. Ebből a könyvből megtudtam, hogy mit meg nem tett azért a szerepért. Hogyan fogyott le több, mint 20 kilót, hogy minél hitelesebben tudja alakítani a film főszereplőjét, a HIV-fertőzött Ron Woodroofot, akinek az orvosok szerint már csak 30 nap van hátra az életéből.

Szerintem fantasztikus film volt és Matthew hatalmasat alakított benne, nagyon örülök, hogy beleláttam, hogyan készült fel testileg és lelkileg is a film főszerepére, és hogyan viselte az Oscarral járó sikert és népszerűséget. 

Népszerűségben persze már előtte sem volt hiány, hiszen romantikus filmek sokaságában játszott, tulajdonképpen az ilyen típusú filmek hozták el számára az igazi ismertséget, ezek a szerepek tették népszerűvé.  

Érdekes és izgalmas élmény volt belelátni az életébe, melyről helyenként igazán kendőzetlen őszinteséggel ír, gondolok itt a szülei kapcsolatára, ami korántsem nevezhető idillinek. Én helyenként bizony kiakadtam mind az apja, mind az anyja viselkedésén, de Matthew valahogyan máshogy kezelte ezeket a dolgokat, a szülei, főleg az apja iránti feltétlen tisztelet nagyobb volt benne, minthogy kritikával illesse őket. 

Kicsi korától kezdve tekinthetünk be a családja életébe, megismerjük a szüleit, testvéreit, és a családjukban uralkodó nagy, amerikai nemzeti öntudatot, amit végig éreztem a könyvet olvasva Matthew sorai között. 

Sok mindent megtudunk az életéről, mégsem egy hagyományosan írt önéletrajzra kell számítani. Gondolatok, érzések, benyomások, versek, motivációs idézetek, célkitűzések váltják egymást a könyvben, miközben Matthew sztorizgat az életéről, és bár alapjában véve tetszett az egész könyv, van néhány sztori, ami olyannak tűnik, mintha egy film forgatókönyve lenne, és Matthew-nak esetleg meglódult volna a fantáziája. 

Ezt a könyvet úgy írta a színész, hogy összeszedte az utóbbi 35 évben írt naplóit, amelyben minden sikert, kudarcot, örömét és bánatát lejegyezte, keresett egy helyet a sivatagban és elvonult ezekkel a naplókkal, hogy könyv formában megörökítse az életét. 

Ezeknél a fentebb említett sztoriknál azt éreztem, hogy a napló emlékei alapján egy kicsit kiszínezte a történetet, de persze amilyen különleges embernek ismertem meg a könyvből, az is előfordulhat, hogy egyáltalán nem így van, csak nekem, egyszerű halandónak egy-két dolog túl drámai, túl filmszerű. De egy filmsztártól még ez is elképzehető. :D

A könyv egyszerre memoár és motivációs írás. Megismerünk belőle egy olyan embert, aki mindig igyekezett önmaga maradni, igyekezett jó ember lenni, és nem megalkudni semmivel és senkivel. 

Hogyan jutott ezzel a hozzáállással a csúcsra, majd hagyta el önszántából azt, hogy egy teljesen másféle csúcsot hódítson meg. Igen, kapunk történeteket is bőven az életéből, melyek hol nagyon őszinték, hol nagyon drámaiak, hol izgalmasak, kalandvágyóak, hol pedig filozofikus gondolatokkal telítettek. 

Mégis úgy érzem, hogy távol maradt tőlem egy kicsit és csak bizonyos momentumokat, részleteket mutatott az életéből, miközben maradtak üresen maradt részek, amiket valószínűleg megtartott magának, de ezek a részek nekem mégis hiányoztak. 

Nem szerettem minden történetét, volt, amit ő viccesnek talált, azt én egyáltalán nem, és néha hencegőnek tűnt. Néha pedig egy útkeresőnek, aki nem tudja hová tenni a hirtelen jött sikert, a sikerben önmagát és a világhoz sem tudta, hogyan álljon ezek után. 

Olvashatunk arról, hogyan ismerkedett meg a feleségével és miként lettek házasok. A gyerekeiről, az apaság utáni vágyáról, ami szinte egész életét végigkísérte. Nagy vonalakban, mert mindezt inkább az érzésein keresztül ismerhettük meg, mint tényként és történetként. 

Az egész könyvet végigkíséri a zöldlámpák keresésének filozófiája. A zöldlámpa Matthew gondolatában azt jelenti, hogy "mehetünk, haladhatunk tovább, előre. (...) Életünkben a saját utunkat igazolja. Jóváhagyás, támogatás, dicséret, ajándék, olaj a tüzünkre, biztatás és étvágy. Készpénz, születés, tavasz, egészség, siker, öröm, fenntarthatóság, ártatlanság és újrakezdés." És még sok minden más. 

Olvastam a könyvben meglepő dolgokat, izgalmas utazásokat, fantasztikus gondolatokat. Elgondolkodtam, nem mindig értettem, de nyilván ez nem baj, mint ahogyan az sem, hogy nem tudtam sok gondolatával azonosulni, már csak azért sem, mert nagyon amerikai és nagyon férfi, de érdekes volt mindenképpen, egy utazás egy másik ember világába, egy híres ember életébe és gondolataiba. Talán a siker titka is benne van.  

Bea

Teremtsd meg a saját időjárásod, hogy fújhass a széllel.

*****

Ne úgy menjetek be valahová, mintha meg akarnátok venni a helyet,
hanem mintha már a tiétek lenne.