2020. december 29., kedd

Veronica Henry: Családi recept és Stephen King: Újjászületés


Veronica Henry: Családi recept

A Könyvesbolti szerelmek című könyvet nem is olyan régen olvastam a szerzőtől, IDE KATTINTVA elolvashatjátok az arról írt bejegyzésemet. Azon felbuzdulva felkutattam a könyvtárban Veronica Henry további könyveit is, sajnos egyik sem volt bent, de előjegyeztem őket. A Családi recept még az egy hónapos könyvtárbezárás előtt megérkezett, de remélem, szépen lassan sikerül a többi regényét is elolvasnom.

A Családi recept egy teljesen más témát helyez középpontba, mint a Könyvesbolti szerelmek, de mégis tudok párhuzamot vonni a két könyv között abban, hogy mindkét történet egy erős nőről szól. Illetve többről is akár, mert a Családi recept két idősíkon játszódó történetet mutatott be, a háborút fiatal lányként megélt és nagy veszteségeket elszenvedő nagymama és a már két felnőtt lányával és férjével élő unoka, Laura életének történetét.

Laura életébe éppen akkor lépünk be, amikor búcsút kell vennie kisebbik lányától is, aki beköltözik az egyetem kollégiumába, és ugyanazon a napon a házassága is válságba kerül. Párhuzamosan láthatjuk, hogyan állja meg a helyét a fiatal Jilly a háború okozta veszteségek közepette és hogyan építi újjá magát romjaiból Laura.

Hogyan áll a saját lábára a családi receptkönyv segítségével és hogyan találja meg napról napra önmagát, miközben megpróbál családanyaként is helytállni, ugyanakkor megbirkózni a férje által okozott csalódással.

Szeretem az ilyen történeteket, könnyed, szórakoztató, kedves és szeretettel teli, tökéletes kikapcsolódás, ha egy ilyen stílusú könyvre vágysz. A könyv végén néhány receptet is találhatunk.


Stephen King: Újjászületés

Ez a könyv teljesen más téma és egy nagyon új élmény volt, ugyanis hangoskönyvben hallgattam. Tudom, hogy ez nem olvasás, de tulajdonképpen mégis az, mert felolvasta nekem valaki. Eleinte nagyon furcsa volt más szájából hallani, hogy a főszereplők hogyan ejtették meg az első csókjukat és hogyan vesztették el a szüzességüket, de a történet magával ragadott és sikerült befogadnom ezt a fajta könyvélményt is.

Azért kezdtem  el tulajdonképpen hallgatni, mert újra elkezdtem egy régi hobbimmal, a hímzéssel foglalkozni, és ehhez a kezem mellett a szememre is szükség van. Kipróbáltam filmet és youtube videót nézni/hallgatni közben, de ez nem volt annyira praktikus, mert időnként rá kellett néznem a képernyőre, szóval hamar rájöttem, hogy a kettő együtt nem megy. 

Így lett  hangoskönyv belőle és elsőként fiatalkori nagy kedvencem Stephen King művére esett a választásom. Nagyon érdekes, hogy míg életem egy időszakában hatalmas kedvencem volt, mikor anya lettem, már nem olvastam több Kinget. Nincs rá semmi magyarázatom, egyszerűen csak így alakult. 

Amikor Zsófi olyan 15-16 éves lett, ő is elkezdte falni a könyveit, de nem az én ajánlásomra, hanem csak úgy. Szerintem ez a könyv most megtörte nálam a jeget. Jöhetnek az új Kingek!

Nagyon tetszett a lassan beinduló történet és ismét rájöttem, hogy mennyire szeretem a szerző stílusát. Jacobs tiszteletes és Jamie sorsszerű találkozásai, az elektromosság titkai, a tiszteletes családját ért tragédia már előrevetítették, hogy egy igazán borzongatós, titokzatos, rejtélyes történetet fogok olvasni, amelyben nem biztos, hogy happy end lesz a végén. 

Olyan könyv volt ez, amelyben az is nagyon fontos, hogy mi volt a végén, de az is, hogy miért és hogyan jutnak el oda a szereplőink. Jamie a szemünk láttára nő fel kisfiúból fiatal sráccá, ott vagyunk vele az első szerelem idején, ott vagyunk, amikor zenélni kezd, majd a drog rabságában élő fiatalemberként látjuk viszont. Sok évig kísérhetjük és ismerhetjük meg életét, gondolatait, mint ahogyan Charles Jacobs tiszteletes tevékenységeit is, aki az elektromosság segítségével rejtelmes, félelmes dolgokat kutat, csodákat tesz és a történet végén pedig olyat láthatunk, amit talán nem is kellene. 

Nekem jó ráhangolódás volt újból Kingre, hogy ezt a hangoskönyvet választottam. Közben már annyira felpörögtek az események, hogy főzés és mosogatás közben is ezt hallgattam, nem tudtam "letenni." :D

Ha pedig már a hímzéssel kezdtem, ezt a három kis képecskét alkottam a könyv hallgatása közben, karácsonyi ajándékként.




4 megjegyzés:

  1. Stephen King könyveivel, valamikor nagyon régen kezdtem ismerkedni, mert sokan olvasták körülöttem. Nekem nem is vele van a baj, hanem a műfajjal, azt nem kedvelem. De most, újra belefogok az ajánlásodra, csak én színezek közben!:))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A színezés is jó ötlet. Nekem is van pár színezőm, de még várnak a sorukra. Stephen Kingről annyit, hogy valószínűleg én is azért hagytam abba, mert akkoriban nem jött be a horror műfaj, amit képviselt. De ez a könyv egész végig semmi ilyesmit nem tartalmazott, csak a végén volt egy kissé misztikus.
      Olvastad már tőle a 11/22/63-at? Ha nem, akkor azt ajánlom, az zseniális könyv volt és semmi horror. :)

      Törlés
  2. Ja! Gyönyörűek a hímzések!!! Én keresztszemes technikával dolgoztam, de valahogy egy ideje elment a kedvem...majd talán egyszer!:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kösziii! Nekem is kimaradt nagyon sok év, nem is tudom, mikor hímeztem utoljára, de most nagyon élvezem. :)

      Törlés