Észrevettem magamon, hogy mostanában késztetést érzek arra, hogy megdicsérjem a jól sikerült borítókat. Ennél a könyvnél is úgy érzem, hogy nem mehetek el szótlanul a remek borító mellett, bár talán igazán drámai lett volna fehér háttérrel is, a cselekmény behavazott, titokzatos helyszíne miatt.
Amit a könyv ígér: elszigetelt hely, gyilkosság, hóvihar, régi baráti társaság, szilveszter, feszültség. Skócia sűrű erdeinek mélyén egy luxus vadászlakban és a hozzá tartozó házikókban kívánja ez a bizonyos baráti társaság az idén eltölteni a szilvesztert és köszönteni az új évet.
Ebben az évben Emma szervezte meg az óévbúcsúztató hosszú hétvégét, aki tulajdonképpen a barátja, Mark révén került be a csapatba, ezért nagyon igyekszik, hogy elfogadják és teljes jogú tagja lehessen a társaságnak.
A társaságot 7 ember plusz egy kisbaba alkotja. Samira, Miranda, Katie, Mark, Giles és Julien az egyetem, Oxford óta barátok, számtalan közös sztorival és emlékkel rendelkeznek, és viszonylag sokat tudnak egymásról. Látszólag mindenki szeret mindenkit, de azért szépen lassan kiderülnek bizonyos dolgok.
A társaság gondját viseli két alkalmazott, a titokzatos vadőr Doug, és az ugyancsak sok titkot őrizgető, magánéleti tragédiája elől menekülő Heather, aki a vadászlak gazdasági ügyeit intézi. Mindketten ott laknak helyben az egyik házikóban.
Van még egy pár, akire a vendégek közül senki nem számított, de elvileg sok vizet nem zavarnak, mert tőlük távolabb, egy teljesen másik épületben kaptak szállást.
Innen indul a sztori, és onnan, hogy a történet eseményeit izgalmas kronologikus sorrendben ismerhetjük meg. Van a most és a három nappal korábban. Annyit már tudunk a történet elején, hogy a mostban egy gyilkosság történt, és visszautazhatunk három nappal korábbra, hogy megismerjük alaposan a társaság tagjait.
Kiderül, hogy a felszín alatt mindenkinek megvan a maga meglehetősen komoly problémája, senkinek sem olyan ragyogó és problémamentes az élete, mint amilyennek mutatja. Ezt a társaságot nagyon jól összerakta a szerző, mindannak ellenére érdekelt, hogy mi történt velük és milyen félelmeik, milyen sikereik vannak, hol tart most az életük, hogy egyikőjük sem lett szimpatikus. Sőt!
Az már viszont egy kicsit sok volt - bár értem a szerző azon gondolatmenetét, mely szerint minél jobban összekavarja a dolgokat -, hogy a vadőr Dougnak és másik alkalmazottnak Heathernek is megvoltak a maguk titkai és problémái. Erre az isten háta mögötti vadásztanyára, épeszű, magával és az életével rendben lévő ember nem megy el dolgozni. Ők valamiért ezt az elszigeteltséget választották. Ahogy haladunk a jelenből a múlt felé, illetve várjuk, hogy a szálak összeérjenek, egyre több réteg bomlik le a történetről, mint a hagymáról a héjak, és ezek a rétegek teljesen rendben voltak, izgalmasak, olvasmányosak, érdekesek, de ahogy haladsz a belseje felé, néha találsz egy furcsának tűnő darabot, de azért az egész még használható.
Valami ilyesmi érzésem volt ezzel a könyvvel kapcsolatban. A sötét Skócia hangulata nagyon átjött, az emberi problémákat kellőképpen átéreztem, de éreztem felesleges dolgokat a történetben, nem értettem, hogy mi szükség volt az események szempontjából a kisbabára. Ha egyszer borzasztóan félelmetes és ijesztő volt a környék, akkor miért indul el az egyik szereplő csak úgy futni a teljesen ismeretlen terepen, és a könyv címét szolgáltató vadászparti szükségességét sem éreztem fontosnak a cselekmény szempontjából.
A történet néhány sebből vérzik, ennek ellenére mégis hamar elolvastam, mert alapjában véve gördülékeny és olvasmányos volt, érdekelt, hogy kivel mi történik, mi rombolja a lelküket, sőt még az is érdekelt, hogy ki halt meg (bár ezt valahogy hamar megéreztem) és persze az is, hogy ki volt a gyilkos.
Természetesen az is, hogy a két alkalmazottnak milyen traumái voltak. Lehettek-e ők is gyanúsítottak? Nem volt ez életem legkiemelkedőbb thrillere, de kétségtelenül megvolt a sötét, hátborzongató hangulata, a sérült karakterei és a szükséges feszültség.
Bea
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése