A könyv stílusosan egy égszínkék szaténmasnival átkötve érkezett, szerényen, gyönyörűen, sokat ígérően. A bájos külső pedig nem mézesmadzag volt, mert amilyen megkapó és gyönyörű ez a könyv kívülről, annyira szépséges és sokat adó a tartalmát illetően is.
Kiss Edina tanító és ének-zene szakon diplomázott 1977-ben, öt évig dolgozott pedagógusként az első gyermeke születéséig, majd míg gyermekeivel otthon volt, jógaoktató diplomát szerzett, éveken át jelentek meg cikkei a témában az ezzel foglalkozó oldalakon. Ez az első könyvmegjelenése, írásai egy ismert világba repítenek bennünket, mert ráismerhetünk a saját érzéseinkre, a saját bánatainkra, félelmeinkre, örömeinkre, szívfájdalmunkra.
A kötet a címadó novellával kezdődik, amely egy családi történet, egy égszínkék madaras teáscsészével, sokáig őrzött családi titokkal, nagymamával, családdal, sok-sok szeretettel, nyugtalansággal, kétségbeeséssel. Teljesen átjár bennünket az események hangulata, mert mindannyiunk családjában vannak égszínkék csészék és bögrék, vannak titkok, remények, szeretet, félelem és ott a sors, amit talán egy kis ideig ki lehet cselezni, el lehet kerülni, de szabadulni mégsem lehet tőle.
A történet szelíd, finom, átjár bennünket az emlékezés, úgy játszik az érzelmeinken, mintha csak egy hangszer lenne a lelkünk, a szívünk. Talán ez volt a kedvencem, de azért nagy bizonyossággal nem merem ezt kijelenteni.
A Hegedűs völgyébe tett látogatás szívszorító, a Megérzés pedig szomorú előjelekkel tudatja, hogy a sorsát senki sem kerülheti el. Vagy talán inkább azt, hogy életünk teljesen a véletleneken múlik. Attól függ, honnan nézzük.
Imádtam a Hit finom humorát, melyben főszerepet játszik egy garázsvásáron szerzett urnaszerű edény, de a Tangó táncospárjának története is fantasztikusan szívet melengető és megmosolyogtató volt. Talán nem véletlen, hogy elmeséltem a férjemnek is, amikor az egyik kedvenc kávézónkba beültünk beszélgetni.
A Beavatás a mi lett volna, ha... és a miért kérdéseket veti fel bennünk. Mindannyiunknak van számtalan ilyen elágazás az életében, amikor sorsdöntően kellett határozni, de egész életünkben bennünk maradhat a "mi lett volna, ha..." érzése, egy elszalasztott szerelem, egy teljesen más élet. Be lehet pótolni azokat az elmaradt dolgokat, amik lehettek volna, szükségünk van-e rá egyáltalán, ilyen gondolatok száguldoztak a fejemben, miközben ezt a novellát olvastam.
A Kereszt nélkül című írás egy fájdalmas traumát egész életében magában hordozó nő története, akinek eljött ez életében az idő, amikor szembe kell néznie ezzel a traumával, amikor tovább kell lépnie, tennie kell önmagáért, hogy felszabadultan és tiszta szívvel élhesse tovább az életét. Sokunknak vannak ilyen titkai, amit így-úgy félreteszünk, eldugunk agyunk egy rejtett zugába, de közben egy életen át érezzük, hogy a doboz korhad, foszlik az eltemetett múlt nem gondolja azt, hogy neki ott a helye, bezárva.
És vannak azok a történetek, amelyeket még csak nem is említettem, tulajdonképpen tényleg nehéz kedvencet választanom. Mindegyik történet megérintett bennem valamit, némelyek szívet facsartak, mások keserédes emlékeket keltettek életre, volt, amelyik megmosolyogtatott és volt olyan is, amikor a könnyeimet nyeldestem.
Az biztos, hogy e történetek nem hagynak hidegen, Kiss Edina mint egy hangszeren, úgy játszik a szavakkal s vele az érzelmeinkkel. Csodaszép stílusban megírt novellák, melyek hétköznapinak tűnnek, mégis finomak, légiesek, érzelmekkel teliek.
Remélem, fogunk még a szerzőtől olvasni, legyen az akár egy újabb novellagyűjtemény, vagy egy hasonlóan szépséges stílusban megírt regény.
A kötetben szemet gyönyörködtető, finom, magával ragadó grafikákat is találunk, melyek Kisteleki Dóra munkái. Remek az összhangot teremtettek ők ketten a szemnek és léleknek.
Bea
"Ha nyár volt, ha tél, már éreztem is az orromban a friss fű, a búzakalász és a trágya illatát. Ezt így, együtt imádtam, ez volt az otthon, a szabadság, a kitárult égbolt illata. Faluszag. Erdőkertes szaga, gyerekkorom szaga."
*****
"Megállt a terem küszöbén. Imádta a tánciskola illatát, fűszeres parfümök enyelegtek a cipősarkak által felvert porral, a hangsúlyok felerősödtek, illata volt a nevetéseknek, az ékszerek hideg csilingelésének, a színpadias mozdulatoknak, a rúzsoknak és inggalléroknak... Még a villamos beszűrődő zakatolásának is illata volt."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése