Herczeg Szonja: Képzeletbeli ház

"Mi az igazság, és egyáltalán mi történik a Képzeletbeli házban? Lehet, az olvasó sem tudja majd eldönteni."

Lehet, hogy nem tudja eldönteni, mint ahogyan én is csak találgattam az elejétől a végéig, de nem volt rossz olvasni ezeket az apró élettöredékeket és megpróbálni összerakni belőle egy nagy egészet, mint amikor a puzzle-t illesztgetjük, pakolgatjuk ide-oda.

Amikor azt gondoljuk, hogy oda biztosan jó lesz, akkor kiderül, hogy egyáltalán nem is oda való, hanem egy teljesen másik oldalra. Nehezen megy nekünk, de azért jó csinálni, jó rakosgatni.

Így voltam én ezekkel a történetekkel, Etelka néniből és a pogácsáiból kiindulva már-már, helyenként sejteni véltem, éreztem, tudtam mi történik, de áttérve Feri bácsira, Horvátékra, már egyáltalán nem voltam biztos benne.

Nem tudhattam, hogy melyik történet főszereplője mentálisan sérült, melyik csalódott és boldogtalan és melyik mérhetetlenül szomorú, kinek van kilátástalan, cél nélküli élete, ki az, aki próbálkozik, megküzd minden nap az elemekkel és az élet kihívásait komolyan véve nem veszi lazán az életet.

Egy ház lakói ők mindannyian, mint ahogyan minden házban ott vannak az Etelkák, a Feri bácsik, az anyák, a lányok, a fiúk, a befutott bloggerek és a sikertelen bloggerek, az útkeresők, az álmodozók, a gyászolók, a gyilkosok, a magányosok, a barátkozók, a bezárkózók, a temetőbe járók, a betegek, az egészségesek.

Egy képzeletbeli házban és egy valóságosban is van minden, mint a búcsúban, és mindenki életébe óhatatlanul belelátunk, mintha csak egy ringlispilben ülnék, ami csak forog-forog, és belelátunk életekbe, de mindegyikbe csak egy kicsit, hogy ne is tudjuk kitalálni, hogy mi történik velük. Szeretik egymást, utálják egymást, szeretik az életüket, vagy rühellik, mindennap küzdeniük kell vagy az ölükbe pottyan minden.

Ilyen emberekkel, ilyen lakókkal népesül be Herczeg Szonja képzeletbeli háza, kissé eltúlzott, groteszk történetei, melyeket én szerettem olvasni, megmozgatták a fantáziámat, felismertem bennük egy két lakót, aki mintha az én utcámból lenne Kati vagy Lali, de Etelka nénik is vannak errefelé, no meg pogácsák is.

Szorongó emberek és bizonytalan helyzetek, homályba vesző jövő, ez a könyv egy jó darabig nagyon mai, nagyon aktuális lesz, bár ne így lenne. Sokat gondolkodtam olvasás közben és pakoltam a kis puzzledarabkákat innen oda, onnan ide, bírtam ezeket a nyitva hagyott történeteket. Elég csak megnéznünk a közösségi oldalakat, ott is csak bele-belepillantunk emberek, ismerőseink életébe, és megpróbáljuk összerakni, hogy kivel, mi lehet, vajon miért rakta ki azt a képet, és mi az, hogy nincs kapcsolatban.

Leggyakrabban regényeket olvasok, de  szeretem a novellásköteteket is, a rövid kis írásokat, amelyekre akkor is oda tudok figyelni, ha éppen nem tudok elmélyülni egy hosszabb terjedelmű mű olvasásában, vagy nem tudok annyira koncentrálni, mert feszülten várakozok valamire vagy éppenséggel utazok. Ilyenkor tökéletesen kikapcsolnak, elterelik a figyelmet ezek a puzzleírások. 

Bea

"Etelka néni volt mindenki kedvence. A tisztaság nagyasszonya, a kedvesség megtestesítője,
a meleg szavak ki- és bejárata, a téli lecsók mestere, a gang és a ház mindenkori jó szelleme."