A csodÁLLATos tanya - karácsonyi különkiadás

A kutyák nem halnak meg, ... csak átmennek a Szivárványhídon.

A Mennyországot a földdel egy híd köti össze, amelyet Szivárványhídnak neveznek.
  
A híd innenső oldala a lágy zöld fűvel borított dombok, hegyek és völgyek földje.
Ha egy állat meghal, aki nagyon közel áll valakinek a szívéhez, a halála után a Szivárványhídhoz megy.

Néhányukra különleges küldetések várnak, ezért kell elszakadniuk tőlünk a vártnál sokkal korábban. A mi szívünk megszakad, amikor itt hagynak bennünket, és nekik sem könnyű. Az ember egy rajongva szeretett társ elvesztése után még azt is kijelenti, hogy soha többet nem szeretne sem kutyát, sem cicát, sem nyuszit és semmilyen más szerethető állatot, mert nem teszi  ki mégegyszer magát annak, hogy a szíve másodjára, harmadjára is megszakadjon.

De az élet nem ilyen egyszerű. Mindig érkeznek hozzánk, megtalálnak bennünket szerethető lelkek, akikről  gondoskodnunk kell, segítenünk kell nekik, és egyszer csak azt érezzük, hogy menthetetlen a dolog, már megszerettük és felelősséggel tartozunk értük.

És az állataink sem felejtenek el bennünket. A  Szivárványhídon túl mindenkinek megvan a maga dolga, a maga kis élete, már nem fáj nekik semmi,  és nagy-nagy szeretettel gondolnak ránk, sőt időnként üzennek is nekünk. 

Most Majától érkezett üzenet: 

Drága kincsem, Vivi!

Úgy érzem, itt az idő, hogy ismét beszéljek veled. Nem azért, mert karácsony van, hanem azért, mert tudom, hogy nagyon nehéz időszakon vagy túl. Fel a fejjel kispajtás, lesz ez még sokkal jobb is. 

Szörnyülködve néztem, hogy min mentél keresztül ebben az évben, és bíztam benne, hogy még mindig az a kemény, belevaló csaj vagy, akinek megismertelek, mert tudtam, hogy nagy erőre van szükséged, hogy kibírd a csapásokat.  

Küldtem erőt és körbeölelő erős védőhálószeretet, nem tudom érezted-e. Én mindig a te kutyád maradok és mindig segítek majd neked. Bármi történik, csak gondolj rám. Érezd a puha bundámat és gondolj arra, hogy hozzád bújok, megnyalogatlak, megvigasztallak. Imádlak ám és mindenre emlékszem. 

Emlékszem arra, amikor először megláttalak. Na jó, arra nem emlékszem, hogy milyen ruhában voltál, mert az az ilyen vagány csajokat, mint te meg én, nem érdekli, de arra emlékszem, hogy milyen finom szagod volt, amikor megérkeztél a szüleiddel, hogy megnézzetek bennünket. A 8 testvéremet és engem. Tudtam, hogy hamarosan új családom lesz, és valahogy éreztem, hogy mi összetartozunk, engem kell választanod. Éreztem, hogy te is így érzed, és annyira boldog voltam, amennyire csak egy ilyen szőrös, borzas, puha kis kutyakölyök tud lenni. Azt mondtad az anyukádnak meg az apukádnak, hogy gyönyörű vagyok. Kicsit féltem, hogy ezt nem jelent jót rám nézve, ezért elővettem az ellenállhatatlan kiskutya-viselkedést, és néztem rád a nagy szemeimmel. Amikor pedig az öledbe vettél egy nyalintással biztosítottam be a helyem nálad.

Hamarosan elválaszthatatlanok lettünk. Mindenhová magaddal vittél. Mentünk osztálykirándulásokra, ahol én voltam a hű védelmeződ és nem is tudom, mit csináltál volna nélkülem. Szerintem unatkoztál volna, de szerencsére sosem hagytál otthon. 

Sokat jártunk a mendei erdőbe. Jaj de imádtam minden zegét-zugát. Szimatoltam azokat a friss illatokat, nyuszibogyókat, őzpatákat, vadmalacokat éreztem. Itt is van egy erdő, ami megszólalásig hasonlít a kedvenc helyemre, mindennap újraélem ezeket az élményeket. 

Azt is tudom most már, hogy amikor elmentél a rendőrsuliba, én meg otthon maradtam és két hétig se nem ittam, se nem ettem, az nem volt annyira jó neked, mert nagyon aggódtál. De az imádott (én is imádom őket, nem csak te) szüleid elvittek meglátogatni, és lassan elfogadtam ezt a helyzetet, mert tudtam én, hogy neked most ott a helyed és majd leszünk még együtt. 

Aztán odaköltöztünk arra a nagyon menő tanyára, ami a legjobb otthon a világon. Imádtam minden sarkát, minden milliméterét. Az udvar közepe volt a kedvenc helyem, onnan jól szemmel tarthattam mindent és mindenkit. Boldog voltam, amikor jártadban-keltedben egy fülvakargatást, egy kis simogatást kaptam tőled. 

Elárulok egy titkot is. Jó kis helyekre rejtettem el kincseket, de lehet, hogy kutyatestvéreim már megtalálták azóta. Szerintem Brunó és Füge is mindig azt keresi, mert láttam ám, hogy rengeteget ástak a nyáron. 

Őriztem és védtem. Mint te, drága gazdim. Én a tanyát, te meg nem tudom pontosan mit, de tudom, hogy a Farkasdi Horgásztó most már az a hely, amit nagyon szeretsz és nem jársz arra a helyre, ahol azok a veszélyes dolgok történtek. Így már sokkal nyugodtabb vagyok. 

Most már azt hiszem, elárulhatom, hogy mit csinálok itt. Benire és Cimborára vigyázok. Nagy haverok vagyunk. Igaz, Beni ottfelejt időnként egy-egy teraszon egy kis kupacot, ilyenkor érkezik egy-két panasz a szomszédoktól, ilyenkor beszélek a fejével és egy időre tud viselkedni. Ugrabugrál rengeteget és néha tévét is nézünk. Mindig ő választja a helyet az ágyon. Cimbora pedig egereket hurcol ide és beszereztem neki egy fatörzset is a körmeinek. Jól elvagyunk és sokat mesélünk egymásnak. Minden mesének te vagy az egyik főszereplője. Vivi és Herceg megható találkozása, Vivi kirándulni viszi Peti urat, Vivi mérges Mázlira, mert haltetemeket dugott el az ágy alatt, Igor és Vivi nagy medveölő kalandjai, Holly és Vivi kirándulásai, meg ilyesmi meséket. 

Rudi és Bambi is üdvözletét küldi, ők fontos feladatot vállaltak az erdei karácsonyünnep előkészítésében.  Bambi néne formára rágcsálja a fenyőfát, Rudi pedig a fiataloknak tanítja az ünnepi fenyőtáncot, aminek Rudi papa szerint méltóságteljesnek kell lenni, ezért csakis ő taníthatja meg a hebrencs kis négylábúakból álló táncsoportnak. 

És nem felejtettem el drága szívem azt sem, amikor beteg lettem és nem tudtam járni, te kiskocsival vittél a Tápióra. Imádtalak, és tudom, hogy komolyan veszed azt, amit az a kis szőke csávó mondott, aki a kezedre van firkálva, hogy felelős vagy azokért, akiket megszelídítettél és hogy jól csak a szívével lát az ember. Te aztán nem csak látsz a szíveddel, hanem értesz is bennünket, állatokat. 

De most csak a szépre emlékezzünk, sőt most már be is fejezem, csak azt akartam, hogy tudd, mindig itt vagy a szívemben, és nem csak a diófa alatt vagyok veled, hanem időnként hazaugrok, megsimogatlak, megnyalogatlak, néha úgy látom, hogy te is észreveszel, pedig nagyon igyekszem, hogy ne vedd észre, és ne szomorítsalak el. Amikor rám gondolsz, akkor ott vagyok melletted, veled.

Mondd meg az összes többi gazdinak is, akik már elbúcsúztak a kedvenceiktől, hogy legyenek nyugodtan, azok, akik otthon kópék voltak, itt is azok, itt is vannak szétrágott kutyaházak, szőnyegek, összepisilt folyosók, no és lekakilt teraszok, hatalmas ásott gödrök, és vannak a nyugis, már-már unalmas kiskedvencek is, akiket néha azért rá kell venni egy kis rosszalkodásra, mert mégsem állhat lustálkodásból és alvásból az egész élet. 

Ne felejtsetek el gazdik bennünket, és ha azt érzitek, hogy mintha a kis állatkátok érintette volna meg a bokátokat, vagy mintha ő nyalintotta volna meg a fületeket, jól érzitek, mert mi sem feledünk titeket, olyankor ott vagyunk és éppen erőt viszünk nektek.

Boldog karácsonyt ti drágák, és neked is Vivim, figyelj oda, mert úgy látom, vannak nálad olyanok, akik túlságosan is szeretik a karácsonyt. Vagy a karácsonyfát. Biztos tudod, kiről, kikről ugatok.Vau-Vau.

a te Majád