Hétköznapi ez+az - Szilveszteri különkiadás

Szilveszter alkalmából néhány megmosolyogtató történetet jegyeztem le, amelyek egy részét a karácsony előtti bevásárlások alkalmával csíptem el, valószínűleg ti is hallottatok, tapasztaltatok hasonlót, vagy esetleg veletek is történt ilyesmi. Részesei voltunk egy vicces rendőri megnyilvánulásnak és egy kórházi szakrendelőben elcsípett vicces momentumnak is. 

A férjem néha beszél álmában. Elég gyakran lejegyzem és másnap jókat nevetünk rajta. Egy ilyen gyöngyszemet írtam le a végén. Nevessetek velünk és nagyon köszönöm Bencének az illusztrációt, amire tegnap este kértem meg, ugyanis hirtelen jött az ötlet, hogy készítsek egy ilyen bejegyzést. Ő pedig nem ismerve lehetetlent, elkészítette nekem. 

A régi televíziós szilveszteri műsorok inspirálták ezt a bejegyzést, a Szeszélyes évszakok, benne a Tücsök és bogár, ilyesmik. Írjátok meg, ha ti még láttatok Benny Hill show-t, Gálvölgyi show-t és mond valamit nektek a Glázser Bozsó név. :D  Azt is megírhatjátok, hogy tetszettek ezek a kis szösszenetek, felfedeztétek-e valamelyikben magatokat. :D 

Kívánok a blog minden kedves olvasójának boldog új évet, egészséget, nyugalmat és boldogságot 2021-re!

Veronica Henry: Családi recept és Stephen King: Újjászületés

Veronica Henry: Családi recept

A Könyvesbolti szerelmek című könyvet nem is olyan régen olvastam a szerzőtől, IDE KATTINTVA elolvashatjátok az arról írt bejegyzésemet. Azon felbuzdulva felkutattam a könyvtárban Veronica Henry további könyveit is, sajnos egyik sem volt bent, de előjegyeztem őket. A Családi recept még az egy hónapos könyvtárbezárás előtt megérkezett, de remélem, szépen lassan sikerül a többi regényét is elolvasnom.

A Családi recept egy teljesen más témát helyez középpontba, mint a Könyvesbolti szerelmek, de mégis tudok párhuzamot vonni a két könyv között abban, hogy mindkét történet egy erős nőről szól. Illetve többről is akár, mert a Családi recept két idősíkon játszódó történetet mutatott be, a háborút fiatal lányként megélt és nagy veszteségeket elszenvedő nagymama és a már két felnőtt lányával és férjével élő unoka, Laura életének történetét.

A csodÁLLATos tanya - karácsonyi különkiadás

A kutyák nem halnak meg, ... csak átmennek a Szivárványhídon.

A Mennyországot a földdel egy híd köti össze, amelyet Szivárványhídnak neveznek.
  
A híd innenső oldala a lágy zöld fűvel borított dombok, hegyek és völgyek földje.
Ha egy állat meghal, aki nagyon közel áll valakinek a szívéhez, a halála után a Szivárványhídhoz megy.

Néhányukra különleges küldetések várnak, ezért kell elszakadniuk tőlünk a vártnál sokkal korábban. A mi szívünk megszakad, amikor itt hagynak bennünket, és nekik sem könnyű. Az ember egy rajongva szeretett társ elvesztése után még azt is kijelenti, hogy soha többet nem szeretne sem kutyát, sem cicát, sem nyuszit és semmilyen más szerethető állatot, mert nem teszi  ki mégegyszer magát annak, hogy a szíve másodjára, harmadjára is megszakadjon.

Régi karácsonyok - igaz történet

Először is kívánok nektek, békés, egészséges karácsonyt, azt hiszem az egészséges ebben az évben nagyon helyén van. Akik nem töltik a szeretteikkel, szüleikkel az ünnepeket, akár a vírus, akár más miatt, azoknak kitartást kívánok és reméljük, hogy ez a következő évben már nem így lesz. Olvassátok szeretettel ezt a bejegyzést, aki korban közelebb áll hozzá, az nosztalgiázzon, aki pedig nagyon fiatal, az megtudhatja belőle, hogy milyen volt régen, 50-60 évvel ezelőtt a karácsonyra való készülődés egy nyírségi faluban, Nyírgyulajban. Ott éltek a nagyszüleim, ott nőtt fel édesanyám és az öccse, akinek tollából olvashatjuk most ez a hangulatos múltidézést.

Köszönöm nagybátyámnak, Szabó Sándornak és anyukámnak, hogy elkezdték lejegyezni a múltbeli történeteiket, emlékeiket, ha nem bánjátok, lesznek még jövő évben is. Biztassátok ti is erre nagyszüleiteket, szüleiteket, mert nagyon jó lesz olvasni. Mit nem adnék érte, ha nagymamámtól is olvashatnék ilyen történeteket! Van, ami már visszahozhatatlan, ezért éljétek meg a jelent és tegyetek meg mindent, hogy megőrizhessétek emlékeitekben.

Az illusztrációkat Bence készítette, ami pluszban még azért is különleges, mert a családi képen a szereplők az igaziakról készültek, nagymamám, nagyapám, édesanyám és nagybátyám látható a képen, igaz nagybátyám sajnos csak hátulról, mert nem találtunk róla kicsi kori képet, de szerencsére van még történet, amelyikben pótolhatjuk ezt a hiányosságot. (Bocs, Feri. És hogy miért Feri, amikor Szabó Sándor? Hát ez is egy családi történet, talán egyszer majd ezt is leírja nekem. :D)

Boldog karácsonyt! Irány a múlt!
 

Herczeg Szonja: Képzeletbeli ház

"Mi az igazság, és egyáltalán mi történik a Képzeletbeli házban? Lehet, az olvasó sem tudja majd eldönteni."

Lehet, hogy nem tudja eldönteni, mint ahogyan én is csak találgattam az elejétől a végéig, de nem volt rossz olvasni ezeket az apró élettöredékeket és megpróbálni összerakni belőle egy nagy egészet, mint amikor a puzzle-t illesztgetjük, pakolgatjuk ide-oda.

Amikor azt gondoljuk, hogy oda biztosan jó lesz, akkor kiderül, hogy egyáltalán nem is oda való, hanem egy teljesen másik oldalra. Nehezen megy nekünk, de azért jó csinálni, jó rakosgatni.

Lucy Foley: Vadászparti

Észrevettem magamon, hogy mostanában késztetést érzek arra, hogy megdicsérjem a jól sikerült borítókat. Ennél a könyvnél is úgy érzem, hogy nem mehetek el szótlanul a remek borító mellett, bár talán igazán drámai lett volna fehér háttérrel is, a cselekmény behavazott, titokzatos helyszíne miatt. 

Amit a könyv ígér: elszigetelt hely, gyilkosság, hóvihar, régi baráti társaság, szilveszter, feszültség. Skócia sűrű erdeinek mélyén egy luxus vadászlakban és a hozzá tartozó házikókban kívánja ez a bizonyos baráti társaság az idén eltölteni a szilvesztert és köszönteni az új évet. 

Ebben az évben Emma szervezte meg az óévbúcsúztató hosszú hétvégét, aki tulajdonképpen a barátja, Mark révén került be a csapatba, ezért nagyon igyekszik, hogy elfogadják és teljes jogú tagja lehessen a társaságnak. 

Guzel Jahina: A Volga gyermekei

Az orosz irodalom és én nem tudom milyen okból, elég ritkán találkozunk. Amikor igen, akkor viszont általában nagy hatást gyakorol rám. Mint ez a könyv is. Mese felnőtteknek a nagy, kemény valósággal, de szerencsére a mese része uralja a könyvet, és ez esetben én is gyereknek éreztem magam, mert jobban szerettem azokat a részeket, ahol a főhős Jacob Bach, a falusi tanító volt a középpontban, mint azokat, amikor az igazi Élet és Valóság megszakította ezt a fantasztikusan szőtt mágikus, realista történetet.

Ezek a részek azonban szükségesek voltak a történelmi események nyomon követéséhez, megértéséhez, szóval megbocsátom, csak igazából mindig kibillentettek Jacob Bach történetéből. 

Gyerekkönyvek három korosztálynak

Régen sokkal nehezebb volt könyvet választani, mint napjainkban. Vagy most a nehezebb, amikor akkora a kínálat, hogy egy könyvesbolt polcai előtt állva habozva nyújtjuk előre a kezünket és nem tudjuk eldönteni, melyik könyvet is vegyük le a polcról? Az biztos, hogy bőven van miből válogatni, és ha rászánjuk az időt, akkor szerintem nagy megelégedéssel jöhetünk ki egy könyvesboltból, ahol a legjobb karácsonyi ajándékokat szerezhetjük be.

Ebben a bejegyzésben három különböző korosztálynak való könyveket mutatok, az egészen kicsiknek egy szuper aranyos lapozót, a már nagyobbaknak, akik végig bírnak érdeklődéssel hallgatni fejezeteket is egy történetből egy kalandos mesét és a még nagyobbaknak, akik már maguk is olvasnak, egy szívet melengető kisregényt Jackról, akinek problémája sok kiskamasznak ismerős lehet. 

Hétköznapi ez + az

A régi blogolvasók talán még emlékeznek a Heti ez + az rovatunkra, ami amolyan heti összefoglaló volt, az olvasásainkat is összefoglaltuk ezekben a bejegyzésekben és a saját élményeinkről is beszámoltunk, de már egy jó ideje nem jelentkeztem ilyen bejegyzéssel.

A családom azt mondja, hogy én notórius új rovat kitaláló vagyok, és be kell, hogy ismerjem, van is ebben valami. Van jó néhány rovat, amit kitaláltam, elkezdtem, született egy-két bejegyzés, és türelmesen várnak a következőre. De tudják, hogy nem felejtettem el őket, előbb-utóbb minden rovat folytatódik. 

A Hétköznapi ez+az rovatban olyan történeteket fogok leírni, amelyek vagy velem/velünk történtek meg, vagy jártamban-keltemben láttam valamit, elcsíptem egy-egy érdekes beszélgetést és annyira tetszett, vagy olyan hatást gyakorolt rám, hogy le kellett írnom. 

A rovat fejléce Palcsák Bence munkája és az illusztrációkat is ő készítette. /Ő egyébként a fiam,  és EBBEN a videóban meg is nézhető. A videóban a kisebbik fiam, Titusz és a férjem, Gábor szerepel még rajta kívül./

Fogadjátok szeretettel az első történetemet, kíváncsian várom a véleményeteket.

Katharina Vestre: Mielőtt megszülettél & Li Söderberg & Katy Kimbell: Állat születik

Lehet, hogy furcsának tűnik ennek a két könyvnek az egy bejegyzésben való összeboronálása, de én nem találom rossz ötletnek, hiszen alapvetően új életek létrejöttéről szól, a születés mikéntjéről van szó mindkettőben. Míg az egyik felnőtteknek szól és egy gyerek megszületéséről szól, a másik elsősorban gyerekeknek mutatja meg, hogyan születnek az állatok. 

Katharina Vestre: Mielőtt megszülettél

9 hónap az anyaméhben

Akinek van már gyermeke, minden bizonnyal olvasott hasonló témájú könyveket, mert természetes kíváncsiság, hogy a fogantatás pillanatától szeretnénk tudni, hogyan alakul, növekszik bennünk a kisbabánk, hogyan lesz egy apró pontocskából olyan cuki kis emberi lény, aki végül megszületik belőlünk. 

Antonio Iturbe: Az auschwitzi könyvtáros

Vannak címek, melyek mindent elmondanak, és azt is sejthetjük belőle, hogy nem egy vidám történetet fogunk olvasni. Az auschwitzi könyvtáros éppen ilyen. Felmerülhet bennünk a kérdés, hogy átvitt értelemben kell-e értelmeznünk ezt a címet, hiszen Auschwitzről minden elmondható, de az, hogy könyvtár lett volna a borzalmas szörnyűségek helyszínén, az az utolsó dolog, amire gondolnánk.

Pedig volt, a könyv igaz történet alapján íródott. Dita Krausról, egykori auschwitzi fogolyról szól, aki 14 évesen szüleivel került a prágai Terezin gettóból Auschwitzbe.

Hihetetlen, de igaz, hogy volt ott egy gyerekbarakk, ahol a gyermekekkel valamiféle foglalkozásokat engedélyeztek a SS-tisztek, azzal a szándékkal, ha bármiféle igazolást kell prezentálniuk külső szerveknek a tábor funkciójáról és működéséről, akkor a gyerekbarakk erre egy megfelelő példa, azzal a normalitás látszatát tudják kelteni.

Karácsonyi mesekönyvek

Az ünnepek közeledtével jólesik elővenni a karácsonyi meséket, az ünnepi történeteket. Biztosan mindannyiótoknak vannak olyan könyvei, amit karácsony előtt minden évben elővesztek, elolvastok, télapós, angyalkás, karácsonyfás. 

Az pedig nagyon jó, ha ezt a karácsonyi készletet minden évben tudjátok bővíteni, egy-két jól megválogatott új könyvvel. Ebben a bejegyzésben három nagyon karácsonyi és nagyon igényes, tartalmas könyvet mutatok nektek, mind friss kiadású, erre a karácsonyra várakoznak, hogy sok gyerek megismerhesse őket.

Pokorny Lia: Holnapra is marad

Receptgyűjtemény a fenntarthatóság jegyében

Mindig nagy örömmel fogadom azokat a szakácskönyveket, amelyek az ételek finomsága és változatossága mellett arra is odafigyelnek, hogy egészségesek legyenek a könyvben található ételek és mindemellett számomra nagyon fontos az ételek egyszerűsége, könnyen elkészíthetősége is.

Mert bár szeretem a kreatív alkotást a konyhában is, de a hétköznapokon a könnyen, gyorsan, egyszerűen elkészíthető ételeket részesítem előnyben. 

Kiss Edina: Égszínkék

Lélektani történetek

A könyv stílusosan egy égszínkék szaténmasnival átkötve érkezett, szerényen, gyönyörűen, sokat ígérően. A bájos külső pedig nem mézesmadzag volt, mert amilyen megkapó és gyönyörű ez a könyv kívülről, annyira szépséges és sokat adó a tartalmát illetően is. 

Kiss Edina tanító és ének-zene szakon diplomázott 1977-ben, öt évig dolgozott pedagógusként az első gyermeke születéséig, majd míg gyermekeivel otthon volt, jógaoktató diplomát szerzett, éveken át jelentek meg cikkei a témában az ezzel foglalkozó oldalakon. Ez az első könyvmegjelenése, írásai egy ismert világba repítenek bennünket, mert ráismerhetünk a saját érzéseinkre, a saját bánatainkra, félelmeinkre, örömeinkre, szívfájdalmunkra.