Maros András: Két-három dán

Ez egy olyan könyv, ami már tökéletesen felhívja a figyelmet magára a borítójával és a címével. Mindkettő nagyon eredeti, a cím kiválóan felcsigázza a kíváncsiságunkat, a borító pedig szemet gyönyörködtető, egyszerre rejti magában a skandináv és a magyar designelemeket, a kék-piros keresztszemes hímzésminta szinte felszólít arra, hogy fogd kézbe a könyvet, és tudd meg, hogy mit rejt ez a fantasztikus borító és cím. A borító Réczey Zoltán munkája.

Három dánnal indul a történet, akik egyetemi lakótársak, barátok és Budapesten töltenek egy hétvégét. Egyikük javaslatára Budapest helyett Magyarország egyik legeldugottabb zugába utaznak el, a Zalai megyei Vöcköndön találtak szállást maguknak, ami ugyancsak nagy meglepetést okoz nekik a valóságban.

De nincs az a magyar pálinka, ami ne tudna segíteni a csalódáson, a két dán hamarosan megismeri e magyar remek termék hatását és erejét. Igen, kettő, mert a harmadik már más utakon jár, és egy ideig nem is hallunk róla. 

A maradék kettőről viszont annál többet. Belekeverednek ők mindenféle kalandokba, amiben nagy segítségükre van idős szállásadójuk Mille Elemér vendégszeretete, aki Nyúl Bandi barátja házipálinkájával tervezi áthidalni a nyelvi hiányosságokat. Véleménye szerint nincs az a házipálinka, ami ne oldaná meg a nyelveket és ne tüntetné el a kommunikációs nehézségeket, hát még ha egy jó kis bográcsban főtt bableves is kerül mellé. A vendégszeretetének azonban hátsó szándéka is van, ami hamarosan világossá válik számunkra, majd a dánok számára is.

Két dánunk hamarosan a vidéki udvar közepén heverészik egy pléden, és ekkor még nem is sejtik micsoda kalandok várnak rájuk. Talán ha sejtették volna, igyekeznek azonnal elmenekülni, menni a harmadik dán után, aki faképnél hagyta őket, pedig az ő ötlete volt az egész vidéki kalandozás. 

Burleszkszerűen peregtek szemem előtt az események, a vidéki focimeccs, hőseink csetlései-botlásai, sejtettem, hogy itt bizony nem fog minden simán és egyszerűen menni, hiába a nyugodalmas vidéki levegő és a jószívű vidéki emberek. Tulajdonképpen ezek a magyar  emberek nem túl jó színben tűntek fel és nem voltak sem túl kedvesek, sem túl jószívűek a dánokkal, bár látszólag úgy tűnt. Mille bácsi igyekezett mindent megtenni egy bizonyos ügy érdekében, ahogyan Mari egy másik ügy érdekében, Tündérbogárról (Tünneboá, a dánok kiejtésében) pedig inkább ne is beszéljünk. Vagyis beszéljünk, mert a közreműködésével szürreálissá vált a történet,  olyan fordulatokat hozott, amire nem számítottam. 

Egy idő után azt vettem észre, hogy a szinte vidáman induló történet drámai fordulatokat hoz, szereplőinket különböző megpróbáltatások elé állítja, mintha csak egy reality showban vennének részt, ahol mindenféle akadályokat kell leküzdeniük, próbákat kiállniuk, csábításoknak ellenállniuk. Közben pedig saját magukat, egymással való kapcsolatukat is szükséges kielemezniük, lehet-e barátság az, ami köztük van, vagy csak a megszokás tartja össze az évenkénti találkozóikat, a közös programjaikat. 

Hiszen mit is tudnak egymásról, mit tudnak Magnusról, aki faképnél hagyta őket a semmi közepén, egy idegen helyen, idegen emberekkel. Ő pedig visszautazott Dániába és megismerjük az ő drámáját is, egy keserű apa-fia kapcsolatot, egy dán íróval kialakuló barátságot, majd ez az egy dán valahol kapcsolódik ismét a másik kettőhöz és így lesz belőlük két-három dán ismét.

Jó stílusban megírt, könnyen olvasható, hol könnyed, szórakoztató, hol pedig az érzelmekre ható, elgondolkodtató történet. Olyan könyv ez, aminek jót tesz az olvasás utáni ülepítés, mert a történet végén azt állapítottam meg magamban, hogy mintha két különböző kisregényt olvastam volna, de egy-két hét elteltével bizony azt éreztem, hogy ezek a dánok jól beleragadtak a gondolataimba, és időről időre eszembe jutott egy-egy szép fejezet, egy-egy hangulatos, vidám vagy éppen keserédes jelenet, szóval semmiképpen nem tűntek el nyomtalanul és próbáltam a helyére illeszteni a mozaikdarabkákat még napok után is. 

Bea

A könyvet IDE KATTINTVA rendelhetitek meg.

"Elhatározták, hogy végigjárják a kocsmákat. Helyi sört isznak helyi részegekkel."

*****

"Nincs olyan helyzet, ami ne oldódna meg."

*****

 "Akaraterő. Példás akaraterő.
Soha fel nem adni, amibe belekezd az ember. Küzdeni."     

*****

"Legjobb barátokról az emberek alsó tagozat után már nem beszélnek - vetette közbe Magnus.
- Ezt nem én mondom, ezt Vonnegut mondja a Bajnokok reggelijében."