Blogfaggató Pannival és Marcival

Pannival és Marcival, a nagyon kedves, szimpatikus házaspárral a kapolcsi Völgyhétvégéken ismerkedtünk meg, ugyanis a kertjükben működő kávézójuk kedvenc kávézónk lett, ahol nemcsak növényi tejet kaphattunk a kávéhoz, hanem egy olyan nyugalmas, békés hangulatot, amit a kertjük, udvaruk árasztott, és mindig arra késztetett bennünket, hogy a kávét szándékosan minél lassabban kortyolgassuk, hogy minél tovább üldögélhessünk ott. 

Na nem mintha, amúgy nem üldögélhettünk volna, hiszen a Kalapos Kertben jobbnál jobb programok voltak a Völgyhétvégék ideje alatt, és még kézműveskedhettünk is. Annyira megszerettük a hely hangulatát, hogy a Völgyhétvégék elmúltával is több alkalommal jártunk náluk, beugrottunk egy kávéra, ott beszélve meg találkozót különélő családtagjainkkal, sőt egy alkalommal a fiúk a hangszereiket is behozták az udvarra és egy improvizációs zenefélórát is tartottak ott. A kávéjuk után Pannira és Marcira is nagyon kíváncsiak lettünk. Olvassátok el Blogfaggatónkat, és tavasszal írjátok be a naptáratokba, vagy a bakancslistátokra: "Kalapos Kertben kávézni." 

A kérdéseket külön tettem fel nekik, így még érdekesebbek az átfedések, az azonos, vagy éppen teljesen eltérő válaszok.

Fotó: K

Elmesélnétek, hogy kerültetek Kapolcsra és hogyan lettetek a Kalapos Kert tulajdonosai?

Panni:

Ide húzott a szívünk :) De tényleg. Elvonuló helyet keresgéltünk, itt egy malmot néztünk meg, mert nekem nagy álmom egy régi olvasmányélmény miatt (Hajnal Badányban) hogy malomban éljek. Malom nem lett, de úgy éreztük hazaértünk.

Marci:
Minden ott kezdődött, hogy Pesten jóga és mozgásstúdiót nyitottunk és a Panninak kipattant az ötlet a fejéből, hogy jó lenne egy speciálisan jógásokra alakított elvonuló hely, mert ilyen táborok megszervezése mindig nehézkesnek bizonyult helyhiány miatt. Ez a gondolat az én vendéglátós múltamat is csiklandozta, úgyhogy megindultunk felfedezni a lehetőségeket. Ez az út vezetett aztán minket a völgybe és bár elvonuló helyet nem is, de otthon érzést annál többet találtunk. A Kalapos Kertet és házat pedig pont mintha nekünk készítették volna elő, 2 hónappal előtte hirdették meg. Elsőre csak azt láttuk benne, hogy a lehetőségek végeláthatatlanok, amik itt kibontakozhatnak, úgyhogy, ha még fix elképzelésünk nem is volt, de éreztük, hogy ez befektetésnek is jó lesz.

Számunkra az egyik legkedvesebb helyszín volt a Völgyhétvégéken a Kalapos Kert. Olyan otthonos, megnyugtató, családias volt a hangulat, no meg finom volt a kávé. Ti mit gondoltok, miért érzik magukat ennyire jól nálatok az emberek?

Panni:

Örülök, hogy szerettetek nálunk lenni. Nekünk a Kert megnyitásával egy célunk volt, hogy érezzék át azt az emberek, akik betérnek hozzánk, amit mi, amikor ideérkeztünk. Ez a tér valahogy gyógyító. Lehet kapcsolódni és önazonosan csak úgy lenni. Ez ritka a világban.

Marci:
Próbálunk mindenben, amit csinálunk egy olyan elfogadó és megengedő közeget teremteni, ahol nem a különbségek, hanem a hasonlóságok meglátása és kiemelése van célkeresztben. Emellett a Panni is meg én is már évek óta foglalkozunk emberekkel és finomra hangoltuk azokat az érzékelőinket, ami elengedhetetlen, hogy jól tudjunk kapcsolódni a hozzánk látogatókkal. Ez, plusz a hely varázsa egy olyan béke szigetét teremt, ahonnan mi is úgy látjuk nehezen tudnak elszakadni a benézők.

Mióta vagytok kávérajongók? Emlékeztek-e az első kávétokra?

Panni:

Én sokáig utáltam a kávét, egy jó barátnőm főzött nekem egyszer fahéjasat és az átkattintott. Aztán Marcival már egyértelmű volt, hogy sokféle kávéval és kávékészítési móddal kísérletezünk. Közös első AHA élmény amúgy az Espresso Embassy volt.

Marci:
Nekem a kávézás funkciót töltött be. Hogy élvezni is lehet azt pár évvel ezelőttig nem is sejtettem. Síkarrier alatt pörgető volt a svédasztalos reggelikhez felszolgált kancsókba csepegtetett borzalom, plusz mellé toltam az energiaitalokat és a koffeines rágót. Később a főiskolai vizsgaidőszakok éjszakázós tanuló maratonjainak volt elengedhetetlen kelléke a „neszkávé”. Jóval később találkoztam egy pesti specialty kávézóban olyan itallal, amit első kortytól az utolsóig élvezet volt inni és el is időztem rajta, mert annyira magával ragadott. Utána az egész világ kivirult és tudtam valami igazán különlegeset tapasztaltam. 

Mikor fordult komolyabbra a kávéval való kapcsolatotok?

Panni:

Ha azt mondom, hogy Kapolcson előbb volt meg a tuti kávégépünk majd’ egy évvel, mint, hogy ágyunk lett volna, az érzékelteti a hangsúlyokat azt hiszem :)

Marci:
Én az egyik mozgás mentoromnál láttam először hasonló presszó gépet, amire azt mondtam, hogy ez egy csoda. Ránézni is és használni is egy álom volt. És ami kijött belőle az is. Ekkor elültetődött bennem a csírája, hogy egyszer nekem is lesz ilyen gépem. Évek gyűjtögetése után lett is. Bár, hogy értelmezhető eredményt produkálva használni is tudjam, kellett hozzá még egy év, de az egyik legkedvesebb hobbim lett mára, aminek mondhatom, minden nap hódolok. 

Melyik a kedvenc kávétok? 

Panni:

Marci cappuccinója. Az a baj, hogy nagyon el vagyok kényeztetve, és alig tudok már máshol kávézni, mióta M ennyire profi barista lett, és én is belelátok a szakmai hátterébe a kávékészítésnek. Sok apróságon múlik.

Marci:
Nekem a reggeli cappuccinók a Pannival, meghatározó élmények. Díszes csészében, nagy gonddal elkészítve. Viszont, ha kávézókat fedezünk fel, akkor gyakran Flat white-ot rendelek. 

Milyen volt a  napirendetek a Völgyhétvégéken?

Panni:

Korán keltünk, Marci elvitte a kutyákat egy nagy körre, és elment a péksütiért, szódáért. Én addig rendberaktam a házat, készítettem valami reggelit, elkezdtem kipakolni a kávézó bútorokat, letakarítottam az asztalokat stb. És fogadtam a jógára/meditációra érkezőket.

Napközben Marci állta a sarat a pultban, én inkább háziasszonyoskodtam, beszélgettem, figyeltem mindenkire, meg a programokra. Ha szükség volt rá (és sokszor volt) akkor meg beálltam forrócsókit készíteni, pénztárazni stb. Délután én mentem el lemozgatni a kutyákat. Este meg úgy dőltünk ágyba, hogy a saját nevünket se tudtuk kb. De milyen jó volt :)

Marci:
Kelés, reggeli írás (ez a Daily WIN napi gondolatokhoz), kutyákkal kis foglalkozás, beszerző körút Tapolcára és Ajkára, eszközök kipakolása, gép bekapcsolása, hogy felmelegedjen, placc kipakolása és feltöltések, presszógép beállítása és 10-kor nyitás. Napközben pörgés, 6 és 7 között zárás, elpakolás és este még kis egymásra figyelés valamint a másnapi reggel megtervezése. 

Volt beleszólásotok az udvarotokon zajló programokba? Ti szerveztétek vagy  kizárólag a fantasztikus atmoszférájú helyszínt és a finom kávét adtátok hozzá?

Panni:

Abszolút volt beleszólásunk. A MANK-szervezett programokat a kert alsó-középső felébe, de mindent közösen egyeztettünk, és szuper volt az együttműködés közöttünk. Hasonló az értékrendünk és a céljaink, nagyon élveztük.

Marci:
A programok megszervezése abszolút a Panni szervezésében mentek. Fantasztikus, hogy a Mankkal mit hoztak össze, és hogy milyen jól kiegészítette egymást a brigád és a programok is.

Mit csináltok most a Völgyhétvégék után? Milyen terveitek vannak a kávézóval és a Kalapos Kerttel az év többi részében?

Panni:
A kávézó tavasztól őszig hétvégente nyitva tart. Közép-hosszú távú tervünk a pajta felújítása, hogy ne csak a jó időben lehessen itt programozni, és kialakítani egy alkotó-elvonuló-közösségi teret. Rengeteg ötletünk van, a finanszírozáson pedig gondolkodunk. Nyitottak vagyunk ötletekre :)

Marci:
Jelenleg eltettük az ötleteket új évre. A kávégép bekerült a konyhába és napjában 2-3x főzök csak rajta, de azok mindig különleges pillanatok. Nekem nem sok tervem van az udvarral, mint a karbantartás és az élvezése. Még terem az őszi alma. Az az érzésem, hogy ez a hely folyamatosan csak ad. 

Marci, tanult szakmád a vendéglátás? Egyáltalán, vendéglátónak tartod magad?

Én magamat szolgáltatónak tartom (angolul van rá frappáns kifejezés: service provider). Hivatalosan felsőoktatásban vett szakmámat nézve én szállodás vendéglátó vagyok, de az éttermek és kávézók világában nőttem fel és szívtam magamba ennek a szakmának a rejtelmeit. Később edzőként és coachként, de korábbi melós útkereséseim alatt is ez a mentalitás, hogy szolgáltatást nyújtok, nagyon sokat segített és mindig egy kellemes szájízt hagyott az emberekben, akikkel kapcsolódtam. 

Panni, te is érzed a vendéglátás szépségeit, magával ragad a hangulata a téged is?

Ó, én nagyon ráfüggtem erre, irtóra élveztem.

Mivel foglalkoztok, amikor nincs nyitva a kávézó?

Panni:

Én jógaoktatókat mentorálok és értékteremtő vállalkozásoknak segítek kommunikációs és üzletfejlesztési tanácsadással.

Marci:
Én coachként segítek az embereknek jobban megérteni saját és környezetük érzéseit, hogy mélyebb és tartalmasabb kapcsolataik legyenek. Jelenleg privát klienseket kísérek a személyiségfejlődés útján, valamint folyamatban van egy 12 hetes Super Woman tanfolyam névre keresztelt program, aminek a keretén belül nőknek segítek felfedezni a bennük rejlő fizikailag és mentálisan is minden kihívást legyűrő szupernőt. 

Fővárosiak voltatok. Mennyire volt könnyű vagy nehéz az átállás a vidéki életre?

Panni:
Nem volt könnyű, most sem az. De szeretjük a kihívásokat :)

Marci:

Nekem nagy feszültséget okozott a megszokottól való elállás. Én kedvelem a rutinokat és ezek teljes felborulásával nem volt mihez igazodnom. Pár hétnyi szenvedés után, aztán nekiálltam és elkezdtem kialakítani az új rutinokat és közben megtanultam, hogy ezek megannyiszor újraírhatóak, úgyhogy magamról is rengeteget tanultam a folyamat alatt. A munka kérdés volt számomra a leg meghatározóbb, de a Pesten tapasztalt figyelemelterelő zaj hiányában elkezdett kibontakozni a kreativitásom, úgyhogy pár hónap elteltével ez is megoldódott és a jelenemben azt mondhatom, hogy minden perc melót megért ennek az életmódnak a kialakítása. 

Van két kutyátok. Mi újság velük, hogy vannak? A padlásotokon pedig egy cicamama hozta világra a kiscicáit. Megvannak még a kiscicák vagy már gazdikhoz kerültek?

Panni:

A kutyák szuperül vannak, teljesen akklimatizálódtak már Kapolcshoz, imádnak itt lenni. Részben nekünk is könnyebb itt velük, részben nem, mert kevés lehetőség van szocializációra, és hamar elkanászodnak. Mind a ketten mentettek, bull típusúak, szóval nem egyszerű velük, folyamatosa toppon kell lenni.

A cicóknál most éppen az a helyzet, hogy mamacica minden nap jön, a fekete most eltűnt pár napja, viszont a csíkos kicsi is barátságos lett végre, dorombol meg bújik, főleg Marcihoz. Nyár közepe óta szelídítem… Lassan érik :) 

Nem jelentkezett rájuk senki, mondjuk erre számítottunk. De az állatlétszám itt elérte a maximumot. Ők ivartalanítva lesznek és kész :)

Marci:
Kutyákkal sokkal több közös programra járunk és nem már nem csak a napi séta letudása motivál, hanem sokkal jobban összhangba kerültünk. Kiscicák aranyosak, de én maradok a kutyáknál

Kihasználjátok a természet, a gyönyörűséges környezet adta lehetőségeket? Jártok túrázni, sétálni?

Panni:
Persze!! A kutyák miatt ez már nem is kérdés.

Marci:
Szinte minden nap. Ez egy hatalmas kincs. Bár korábban a világ legszebb természeti tájait láthattam és élhettem meg a síkarrierem alatt, de akkoriban nem tudtam értékelni, mert a sport volt a fókuszban. Itt viszont sikerült lelassulnom, hogy élvezzem minden színében a környezetünk.

Van-e hobbitok? 

Panni:
Olvasáááás :) És most készíttettem magamnak egy indián furulyát.

Marci:
Kávé, tanulás, videójátékok.

Milyen zenét hallgattok szívesen? Elárulnátok egy-két kedvencet?

Panni:

Hmm… nevetni fogtok, én egy hónapja Disney rajzfilmslágereket hallgatok folyamatosan :) Amúgy utaztatás lélekzenék - Urban Vinyl Dj-t hallottátok többször a kertünkben, na az ő zenéi, ahh :)

Marci:
Mostanság sok akusztikus feldolgozást hallgatok a hétköznapokban, tanuláshoz, melóhoz fókuszt segítő Binaural beats-et, Lo-Fi hiphopot, futáshoz Disney hercegnős dalokat, edzéshez pedig repetitív szöveges dalokat. Ha meg pörgésről van szó, akkor EDM.

Mi volt a kedvenc mesekönyvetek? Mit olvastok most? Milyen könyvet ajánlanál nekem, amit nemrég olvastál és úgy érzed jó szívvel ajánlanád bárkinek? 

Panni:

Kedvenc mesekönyveim a Pöttyös Panni sztorik voltak. Amúgy azután kaptam a nevemet is, anyum elképzelte, hogy barna hajú, szemüveges, Panni nevű kislánya lesz. És lőn.

Hmm.. Ha valaki mélyen megérintő könyvre vágyik akkor Mazzantini: Újjászületését ajánlom, Ha történelmi fikciósra akkor Ken Folletnek most kijött a Katedrális előzményét feldolgozó “Egy új Korszak hajnala” című regénye. Ha agyamentet, akkor mondjuk a Cserna Szabó Andrástól a Szíved helyén épül már a Halálcsillag.

Ja és mesekönyv! Háy János : Bogyósgyümölcskertész fia. Klasszik :)

Marci:

Kedvenc „mesekönyvem” talán a Sicc sorozat volt. Jelenleg pedig főleg filozófiáról, pszichológiáról és üzleti szakkönyveket olvasok. Amit nemrég olvastam és MINDENKINEK el kellene olvasnia az a Breath című könyv James Nestortól. Jelenleg csak angolul elérhető, de remélem lefordítják majd, mert csodálatosan összegyűjtötte és érthetően adja át a légzésről minden apró tudást, ami elengedhetetlen és alapvető egy egészséges és virágzó élethez

Ki főzi a hétköznapokon a kávét? 

Panni: Marciiii

Marci:
Nagyrészt én. De a Panni nemrég beszerzett egy Aeropresst és igen finom főzeteket tud már ő is készíteni. 

Panni, te jógaoktató vagy. Egy jógaoktató minden nap jógázik, netán egy nap többször is?  A jóga valóban egy életforma? Miben segíti a mindennapokat?

Szerintem nem lehet így általánosítani, hogy egy jógaoktató ilyen vagy olyan :) Én nem jógázom minden nap. Épp abban vagyok, hogy kicsit visszavonulva a csoportos óratartástól, visszataláljak a saját fizikai gyakorlásomhoz. Számomra a jóga jelenleg meditáció és filozófia.

Van-e olyan dolog, amiben nagyon különbözik a véleményetek, netán veszekedni is szoktatok? :D 

Panni:
Persze :) Sok mindenben hasonlítunk, ugyanakkor a temperamentumunk nagyon különböző.

Marci:

Abszolút! Ebben egyetértünk, hogy ezeken keresztül tudjuk egymást igazán megismerni és szorosra fűzni a kapcsolatunkat. Így, ha nem is kellemes érzésekkel telnek ezek a veszekedések, az az alap, hogy szeretjük egymást, sosem vész el. Amiben nagyon különbözik a véleményünk az a szükséges életkörülmény kialakítása talán. A Panni ezen a területen sokkal igényesebb, mint én. Nekem, ha megvan a kávém, netem, gépem boldog vagyok. Neki ennél kicsit komplexebbek az igényei. Ennek a hozadékát nagyon élvezem viszont. Csodálatos dolgokat tud megálmodni és kialakítani. 

Így képzeltétek el az életeteket 15 évvel ezelőtt? 

Panni:

Nem. Nagyon nem. Ha valaki azt mondja nekem, hogy vidéken fogok élni a semmi közepén, kinevetem.

Marci:
Pfú, nagyon nem. Akkortájt jutottam ki először ifjúsági VB-re síben és indultam neki egy 4 éves olimpiai felkészülésnek. A terveim eléggé erre a pár esztendőre összpontosultak. Utána kellett is jó pár év útkeresés, amíg új célokat tudtam magamnak megfogalmazni. Per pillanat élvezem a jelent és annyi tervem lett, hogy ezekkel tervezek a következő 3-5 évre. 

Mit képzeltek magatoknak, mit láttok magatok előtt, mit szeretnétek, mondjuk 20 év múlva?

Panni:
Három csodás már részben felnőtt gyerekkel és az állatainkkal világutazunk.

Marci:

20 év múlva egy olyan segítő hálózatnak a kialakítását vizualizálom, ahol a társadalom tudatossági szintjének az emelésén lesz a fő fókusz. Egy olyan közösségnek a jelenét látom előre, ahol vezetők újabb vezetőket képeznek. Olyanokat, akiknek a fáklyája bevonzza a közösségükben fejlődni vágyó személyeket és ragályosan fog terjedni a környezeti hatásoktól független szabadság és jóllét.  

A végére pedig egy kis játék:

Ha egy könyvet vihetnétek egy lakatlan szigetre, mi lenne az?

Panni: Talán valami Marquez. De lehet a már ajánlott Mazzantini könyv. Jaj, egyet nem biztos, hogy választanék. Lehet akkor egyet se vinnék. Nem lehet egyet választani :) 

Marci: Örkény István – Egyperces novellák

Ha egy zenét vagy előadót ajánlanátok, amit mindenkinek ismernie kellene, ki lenne az? 

Panni:  Nekem ez mindig korszakfüggő. De én amit tanácsolnék, az a misztikus, kicsit néha sámáni népzenék, mindegy, hogy melyik néptől. Azok valahogy a lélekhez szólnak.

Marci: Skratch Bastid

Mi az, amit még sosem csináltatok, de szívesen kipróbálnátok?

Panni: Hát Nepál bakancslistás :) Meg a Great Himalayan Trail…

Marci: Ejtőernyőzés

Milyen ételt nem ennétek meg?

Panni: Aminek anyja van.

Marci: Balut – gyenge gyomrúak ne nézzenek utána :D

Van-e kedvenc közös filmetek?

Panni: Kedvenc nincs. Nekem Marci mutatta meg a filmeket, meg a filmnézést, mint olyat. Én olvasós vagyok, a filmek 20. percénél aludtam be, de M szépen tágította ezt a keretet, és már egyre többet és többet ismerek és kedvelek is. Jó látni, ahogy neki megvannak a filmtörténeti utalások, összefüggések is egy-egy alkotás kapcsán, sokkal többet ért belőlük, mint én. Nálam ez a színháznál van így, meg az irodalomnál, kiegészítjük egymást. Jó megmutatni ezeket a világokat a másiknak.

Marci: Ha közös kedvenc nincs is, de nekem van egy elég nagy film-könyvtáram és abból szoktunk szemezgetni sokszor a Panni nagy örömére is. 

Kedves Panni és Marci! Köszönöm szépen az interjút, én nagy élvezettel olvastam a válaszaitokat. Bevallom, néhány dolognak utánanéztem, mert bár gyenge gyomrú vagyok, de kíváncsi, így megnéztem, mi az a balut. Bár ne tettem volna! :D 

Megnéztem a binaural beats műfaját is, nagyon érdekes, mindenképpen teszek vele egy próbát. És Panni, a lakatlan szigetre én sem tudnék egyetlen könyvet választani. :D

A Kalapos Kert facebook oldalát IDE KATTINTVA tudjátok megnézni.

Tominak és Encinek is nagyon tetszett a Kalapos Kert

Zsófi és Frici is jól érezte itt magát, és máskor is visszatérnek.