Harcos Bálint: A halandzsarablók
Tizenkét rövid mese
Ez a nem hétköznapi című mesekönyv egyáltalán nem hétköznapi történeteket tartalmaz. De ha jól megnézzük, akkor inkább nagyon is hétköznapiakat.
De annyira, hogy az jutott eszembe Harcos Bálint meséiről, amikor elkezdtem a gyerekeimnek mesét mondani fejből, és össze-vissza kanyarodott a történet, amikor pedig elakadtam, akkor ők is bekapcsolódtak egy-egy ötlettel, és ilyenkor teljesen más irányt vett a mese és képtelenebbnél képtelenebb ötletek sorakoztak egymás után a fejünkben, várva a sorukra, hogy bekerülhessenek a mesébe, ami össze-vissza kanyarog, már-már halandzsa, de mégis annyira kedves halandzsa, hogy másnap és harmadnap este is folytatni kellett.
Ezeket az emlékeket, élményeket idézte fel bennem ez a könyv. A mesék egyszerűen különlegesek és különlegesen egyszerűek. Ismerősek olykor, máskor meg teljesen ismeretlenek, de mégis annyira kedvesek, barátságosak és viccesek, hogy nem lehet őket nem szeretni.
Kezdjük rögtön a Barbó, a sörényfodrász című mesével, amely egy olyan fodrászról szólt, aki oroszlánokat fésült. De a frizura csak akkor sikerült jól, ha az oroszlánok ugráltak, mozogtak, soha egy percig sem nyugodtak. Ha megálltak nyugodtan, akkor a frizura pocsék lett. Erről szintén a gyerekeim, főleg Zsófi jutott eszembe, akit legtöbbször képtelenség volt egy helyben tartani fésülködéskor, mert izgett-mozgott szaladgált állandóan, ezért egész jól elsajátítottam én is a sörényfodrász mesterséget.
A következő mesékben megismerhetjük Puckulint, a világ leghíresebb zeneszerzőjét, aki a mókusai társaságában írja a jobbnál jobb zeneműveit, megtudhajtuk, hogy milyen az, amikor Cipcirip rendet rak (megsúgom: nagyon mulatságos), és nagyon tetszett a Ninta sárkánya című mese, amiben nem a gyerek repteti a sárkányt, hanem fordítva. Egyik kedvencem volt a könyvből ez a mese.
Gibrász Fickándor különös esete éppen annyira különös volt, mint amennyire szórakoztató, sőt, esküszöm, elgondolkodtató is. Míg a gyerekek szórakozhatnak a felolvasottakon, mi felnőttek elgondolkodhatunk egy-két dolgon a mesével kapcsolatban.
Amikor Korracsek néni elrepült - ez is egy nagyon különös és érdekes mese, és azt hiszem ezeket a jelzőket az összes többi mesére is alkalmazhatom. Semmi sem lehetetlen, vannak csodatévő cicák, árnyékkutyák, Tiszta Kosz Fogadó, amelyben egy boszorkány, akarom mondani egy koszorkány lakott és természetesen - mi mással - szeméttel ügyködött.
Nagyon vicces volt A nagy lomtalanítás, amelyben szintén sokan magunkra ismerhetünk, sőt a gyerekeink is, akik rendszeresen visszacsempészik a kiselejtezett játékaikat, a Millikó nem alszik című mesében pedig a végeérhetetlen esti rituálékra ismerhetünk rá, és arra a vágyra, mely minden gyerekben benne él, miszerint az állatkái, játékai éjszaka megelevenednek és saját életet élnek.
A ruhák országa az öntudatra ébredt, saját vágyakkal, saját élettel rendelkező ruhák vicces történet, némi szürrealisztikus beütéssel, de ez csak nekünk felnőtteknek tűnik fel, szerintem a gyerekek semmi furcsát nem találnak majd benne valószínűleg.
Nagyon élveztem a könyv hangulatát és eredetiségét. Ez az a mesekönyv, ami nem csak a gyerekeket szórakoztatja, hanem a meséket olvasó felnőtteket is. Többszöri olvasásra is találhatnak benne ők is valami újat, valami megmosolyogtatót. És ez nem hátrány, amikor estéről estére fel kell olvasnunk ugyanazokat a meséket.
Turi Lilla mozgalmas, színes rajzai jól kiegészítik ezeket a meséket.
 |
| Illusztráció: Turi Lilla |
Agócs Írisz: Rajzolj egy krumplit!
Lesz belőle medve, lajhár, elefánt...
"Krumplit mindenki tud rajzolni, mert a krumpli bármilyen lehet."
Ezzel a mottóval indul Agócs Írisz rajzolós könyve, aminek segítségével még az is tud rajzolni szinte bármit, akinek semmi tehetsége nincs hozzá.
A könyv bevezetőjében a szerző gondolatait olvashatjuk a rajzolásról, a rajzolás szabadságáról. Arra buzdít, hogy merjünk kísérletezni, ne a tökéletest akarjuk megalkotni, hanem hagyjuk szárnyalni a fantáziánkat és ne fogjuk vissza magunkat, ha valamit szokatlan módon szeretnénk megalkotni.
Majd magához a rajzoláshoz olvashatunk praktikus tanácsokat, a szükséges eszközökről kapunk információt, ha pedig mindezt előkészítettük, akkor indulhat a rajzolás.
Nagyon cuki állatkákat rajzolhatunk, melyek megalkotásában lépésről lépésre segít bennünket a szerző. Ha megrajzoltuk a medvét, majd a lajhárt, jöhetnek a tacsik, a makik, a zsiráfok. De tudunk egy krumpliból tengerimalacot, mókust, elefántot, sünit és még nagyon sok állatot rajzolni.
Ami még nagy pozitívuma a könyvnek, a játékosság, a közvetlenség és a humor. A krumplik néha lehetnek felhők, amiből szintén cuki állatkákat lehet rajzolni.
Nem mondom, hogy nagy tehetség vagyok, de gyakorlással fejleszthető a rajzképesség. A következő képeken látható kis jószágokat sikerült megalkotnom:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése