Völgyhétvégék I. felvonás

 

2020. szeptember 03-06.

Az igazi, nyári Művészetek Völgyét nem helyettesítik a Völgyhétvégék. A főutcán ráérősen hömpölygő emberfolyamot, a miattuk lassan araszoló autókat, a járdaszigeten üldögélő fiatalokat, a Malom-szigeti kézműveseket, az utcazenészeket, a finom enni- és innivalót áruló standokat, a patak partján lazuló emberek látványát, az egybeolvadó nyüzsgő beszédmorajlást, csigabuszokat nem kaptuk meg az I. Völgyhétvégétől. 

Kaptunk viszont valami teljesen mást. 

Vegánként étkezem lassan egy éve. Ismerőseim néha megkérdezik, hogy nem hiányzik-e a hús, mit eszek helyette. Ilyenkor azt válaszolom, hogy nem feltétlenül helyette, de megismertem az étkezésnek egy másik dimenzióját, ahol nem csak a sokak által elképzelt salátákat lehet enni vegánként, hanem fantasztikusan elkészített ételeket, egészséges növényi alapanyagokból, olyan ízkavalkádokat létrehozva, amiről húsevőként még csak nem is álmodtam. 

Valahogy így jellemezném a Völgyhétvégéket is. Vagyis még csak az I. Völgyhétvégéről tudok mesélni. Nem hasonlított a nyári Művészetek Völgyére, és nem is helyettesítette azt. Ennek ellenére valami őrületesen jó élménnyel ajándékozott meg bennünket, ehhez azonban át kellett állítanunk magunkban egy kapcsolót.

Miután ez sikerült, egy nyugodt, sehová nem sietős, befelé figyelős napot, délutánt, estét kaptunk, magas színvonalú programokkal, előadókkal, miközben egy olyan közösség részei lettük, amely közösség egy soha nem látott helyzetben élte át azt a csodát, ami Kapolcson mindig megtörténik, ami kicsiben is hatalmas volt. 

Ekkor még nem tudtuk, hogy így is jó lesz. 

Parkolóhelyekben is válogathattunk. 

De kezdem az elején. Kora délután megérkeztünk Kapolcsra, és hirtelen azt hittük, elnéztük az időpontot. A falu kihalt, autók sehol, tömeg sehol. Bár tudtuk, hogy nem arra kell számítanunk, mint amire eddig mindig, de azért mégis fejbe vágott bennünket az emberek hiánya. 

Amint haladtunk lassan beljebb, itt is - ott is felbukkantak a Völgylátogatók. Elcsípett megjegyzések, párbeszédfoszlányok tanúskodtak arról, hogy más sem  tudja hová tenni ezt az állapotot és várja a csodát, hogy egyszer csak ott terem mindenki, akinek ott kellene lennie és nyüzsgő tömeg népesíti be ezeket a bájos utcácskákat.

Gyorsan megkaptuk a sárga színű karszalagjainkat

Miután átvettük a jegyeinket, felmértük a terepet. És akkor egy tangóharmónika dallamát követve az Óvodakertben találtuk magunkat, amiről kiderült, hogy aznap a Harcsa Veronika Udvar programját itt követhetjük végig. 

David Yengibarian

A Harcsa Veronika Udvarban
A szemfülesek Harcsa Veronikát is felfedezhetik a képen. :)

David Yengibarian örmény harmonikaművész keltett életre olyan  zenét, ami a földhöz szögezett bennünket, mert bár széles spektrumon befogadó zenekedvelők vagyunk, tangóharmónikával előadott jazz zenéhez még nem volt szerencsénk. Nem is kifejezetten jazz volt ez, hanem egy klasszikus zene és jazz dallamokból összeálló kis csoda, ami olyan csatornákat nyitott meg bennünk, hogy itt éreztük aznap először azt, amiért imádjuk a Völgyet, és tudtuk, hogy mi mindennek ellenére nagyon jól fogjuk érezni magunkat. 

Úton az 51-es körzet felé

És így is lett. Amikor ezeket a sorokat írom, egy szürke hétfő van, azaz lenne, de még megszínesíti a Völgyhétvége és érzem, hogy ez a szín kitart egészen a következő szombatig, amikoris újra ott leszünk és új csodákra várunk. 

David Yengibarian után átsétáltunk az úton a tavalyi évben felfedezett egyik kedvenc helyszínünk, az 51-es körzet felé, ahol egy helyinek látszó úr megkérdezte tőlünk, aki arról jött: - Érdekli magukat az 51-es körzet?  Bólogatásunkra erős fejcsóválással csak annyit mondott: - Elvont egy hely. És már ment is tovább. Ettől olyan jókedvünk kerekedett, hogy még az sem rontotta el, hogy az 51-es körzet kapuja már zárva volt, de elüldögéltünk előtte egy padon, és rövid időn belül a nyitvatartási idejét is megtudtuk egy kedves lánytól, ezért szombaton ismét ott leszünk. 

A színpadon Pándi Balázs 

És ekkor a Harcsa Veronika Udvarból ismét valami jó zene szállt felénk, ezért vissza is trappoltunk, ahol egy pasit találtunk a színpadon, a műsor pedig a Jazzbalett acélbetétes szandálban címet viselte. A műsorfüzetet látva én valós, Flatley-féle jazzbalettet vizionáltam magamnak, de hamar rájöttem, hogy bizony csak a fejemben lesz balett és Michael Flatley, de ott viszont tényleg volt, mert nagyon különös, szokatlan dallamokkal ismertetett meg bennünket Pándi Balázs, aki nemzetközileg elismert dobos és az Index volt újságírója, valamint jazz lemez-gyűjtő. A gyűjteményéből hallhattunk egy válogatást, elvarázsolt, köszönjük.

A varázslat pedig folytatódott, a Snétberger-iskola tanulói frenetikus előadást mutattak be, fiatalok, lelkesek és tehetségesek, a hangulatunk ennek megfelelően egyre csak emelkedett. 

Fatime Songoro és Takács Dániel

Ezen  az udvaron és színpadon láttunk még két csodát, Fatime Songoro és Takács Dániel kettősét, melyben a kolibri és a gólya meséjét ismerhettük meg zenében elmesélve, és velük utazhattunk a fantázia és a zene szárnyain, majd Iamyank live ensemble zárta az udvar aznapi programsorozatát, aminél tökéletesebb lezárást el sem lehet képzelni. A Harcsa Veronika Udvart sajnos már csak jövőre látogathatjuk újra, az idén ennyi volt, egészen kivételes és fantasztikus élményeket kaptunk.

Iamyank

IamYank live ensemble

Néhány szám erejéig maradtunk az Elefánt koncerten, ahol  aznap a legtöbb embert lehetett egyszerre látni, a hangulat pazar volt, a zenekar magával ragadta a közönséget. 

Elefánt 

A Momentán Udvaron egy sorban állás erejéig kukkantottunk bele  a műsorba, jókat mosolyogtunk. A Völgyhétvégék vitathatatlan előnye, hogy mivel nem volt extra túlkínálat a programokból, így viszonylag kevésről lehetett lemaradni, és nem főtt a fejünk, hogy most hová is menjünk, mert ez is érdekel meg az is.

Teljesen tervezhető és nyugodt őszbe hajló nyári hétvége volt. Egyik pillanatban még hideg italt kortyolgattunk a hőségben, a másikban hirtelen ősz lett és hűvös, már meleg pulóverben zártuk a napot és számunkra az I. Völgyhétvége is véget ért a szombat estével.

Orsiékszer

Köszönjük azoknak a kézműveseknek, akik ott voltak a gyönyörű portékáikkal, akik barátságosak, kedvesek és közvetlenek voltak, pedig valószínűleg nem ez lesz üzletileg a legsikeresebb hétvégéjük, köszönjük a fellépő előadóknak, hogy a szerény létszámú közönség ellenére is működött a varázsuk, mert szívvel-lélekkel adták át művészetüket és köszönjük a szervezőknek, hogy kitalálták és megszervezték a Völgyhétvégéket. 

Már csak hármat kell aludni...

Bea