2020. szeptember 19., szombat

Völgyhétvégék 2.

Mint ahogy Steven Seagal az ellenfele saját mozgási energiáját használja fel annak ártalmatlanítására, úgy fordítottuk át mi is a kezdeti döbbenetünket az első völgyhétvégén egy fantasztikus délutántól tartó éjszakába. Ezzel a töretlen lelkesedéssel küldözgettük egymásnak az üzeneteket egész héten, hogy már lassan megint mehetünk. Aztán mentünk, jöttünk. Megérkeztünk Taliándörögdre, mert itt vettünk ki szállást a Dörögdi Durmolóban. Ahol egy normál 10 napos rendezvényen egyébként nem lehet szobát kivenni, mert a stáb lakik ott. Hangulatos, rendezett udvar, felújított ház, különböző névre elkeresztelt szobák és egy roppant türelmes hölgy (merthogy fél órát késtünk a megbeszéltekhez képest) fogadott minket. Elfoglaltuk a "Kincses szobát", majd irány Kapolcs. Kezdődhetett a 2. Völgyhétvége.




Ugyanaz a látvány fogadott minket, itt ott kószáló emberek (talán picit több), üres malomsziget, stb. Jegyátvétel és persze az első kávé után beváltottuk azt az ajánlatot is, melyben Abdulwahab Liána meginvitált minket egy sétára (köszi Lia <3), melynek végén a Kalapos udvaron, mely most  Art Porta néven fut, kötöttünk ki. /https://www.facebook.com/kalaposkert/








Itt nemsokára kezdődött is a VLMI Produktív alkotóműhely (https://www.valamiproduktiv.hu/) művészeinek a workshopja. Szitanyomás volt szombaton a kipróbálható technika, amit én be is vállaltam, és be kell valljam, hogy annyira megtetszett, hogy elgondolkodtam a pályamódosításon.



Közben a háttérben megszólaltak olyan dallamok Urban Vinyl dj szettjében, ami kiegészítette azt a hihetetlen atmoszférát, amit a Kalapos Kert tulajdonosai megálmodtak és megvalósítottak.


Aki ide egyszer belép, azonnal az érzi, hogy ő is egy ilyen (vagy ezen) a helyen szeretne lakni. Mi legalábbis így vagyunk vele. Igazi kávéélménnyel, sütikkel kínálták az ide látogatókat. Az meg főleg számottevő tényező számunkra, hogy a kávét kérhetjük növényi tejjel is! Ezért nagy pacsi, és ezúton üzenem az összes kávézónak, hogy ideje valamilyen növényi tejet beszerezniük. 

Lassan megkezdődött a Kisbakonyi testvérek táncelőadása Világjárók-Globetrotters címmel. Erre szokták mondani, hogy: Ezt látni kell! Ha szereted a táncelőadást azért, ha meg nem, akkor csakazértis.




Amikor vége lett, odajött hozzánk egy fiatal hölgy, aki elmodta, hogy mindjárt kezdődik egy játékos zenei foglalkozás a Soharóza énekegyüttessel, és ehhez keresnek vállalkozó kedvű embereket. Én azonnal elég gyávának bizonyultam és tájékoztattam abbéli szándékomról, hogy biza én néző leszek. Azért sikerült pár bátor embert összehalászniuk, és ezzel kezdetét vette egy jó kis mókázás, amiből, így utólag visszatekintve, sajnos kimaradtunk. De azért kívülről is élveztük és megfogadtuk magunknak, hogy a legközelebb mi is aktív résztvevői leszünk. Ehhez képest.... de ezt majd a végén.

 






Kis felfrissülés után benéztünk a Folk udvarra, ahol már tartott Navratil Andrea és a Göncöl zenekar koncertje. Egy jó teljes kiőrlésű zöldséges lángos kíséretében hallgattuk az előadást, majd átmentünk a Főtérre, meglesni a Bohemian Betyars és a Parno Graszt közös koncertjét. Ez meg a másik, amit élőben kell hallani. Teljesen magával ragadó, elementáris élményt kaptunk. Nehéz szavakba önteni, ezért nem is teszem.






Végezetül vissza a Folk udvarba, ahová lassan becsordogáltak az emberek, és azon kapta magát mindenki, hogy a Bajkó és a Göncöl zenekar kíséretével, 2 néptáncos pár útmutatásával kitáncolták magukból 2020 feszültségét. Na ezen a ponton jött (volna) el a mi időnk, de még itt is gyámoltalannak mutatkoztunk a tánchoz, úgyhogy csak páholyból (egy sörpadon ülve) élveztük a látottakat. Hazafelé kitaláltuk, hogy keresünk egy kezdő néptánc csoportot és el fogunk járni csapatni. Így legközelebb talán mi is csatlakozunk az önfeledt tömeghez.








Összegezve: Há még jóhogy megyünk a többi hétvégére is! Durmolunk (is) a Dörögdiben, és táncolni is fogunk az arra hivatott udvarban! (aztán a következő összefoglalóból kiderül hogy igen vagy nem) Ja és ígéretemhez híven további lángosokkal fogom étvágyam csillapítani...

És a végére még néhány fotó az 51-es körzetből, ahová ezúttal sikerült nyitvatartási időben érkeznünk. Nehéz bármit is mondani róla, leginkább az jellemző rá, hogy a mindenről szól és a semmiről.  Mi a semmi és mi a valami. Audio- és vizuális élmények tömkelege, fantasztikusan képtelen helyszínek, sötét pincék és üvegezett pottyantós budi, helyi koncertterem, performanszok tárgyakkal, betűkkel, hangokkal és gondolatokkal. Az 51-es körzet játszik veled, megmozgatja a fantáziádat, elgondolkodtat és néha ufónak érzed magad. :D 












Köszönünk mindent, nagyon jó volt. Most is. Viszlát Kapolcs,  mához egy hétre! 



Írta: Balogh Gábor/Petrohán Beáta



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése