Mint ahogy Steven Seagal az ellenfele saját mozgási energiáját használja fel annak ártalmatlanítására, úgy fordítottuk át mi is a kezdeti döbbenetünket az első völgyhétvégén egy fantasztikus délutántól tartó éjszakába. Ezzel a töretlen lelkesedéssel küldözgettük egymásnak az üzeneteket egész héten, hogy már lassan megint mehetünk. Aztán mentünk, jöttünk. Megérkeztünk Taliándörögdre, mert itt vettünk ki szállást a Dörögdi Durmolóban. Ahol egy normál 10 napos rendezvényen egyébként nem lehet szobát kivenni, mert a stáb lakik ott. Hangulatos, rendezett udvar, felújított ház, különböző névre elkeresztelt szobák és egy roppant türelmes hölgy (merthogy fél órát késtünk a megbeszéltekhez képest) fogadott minket. Elfoglaltuk a "Kincses szobát", majd irány Kapolcs. Kezdődhetett a 2. Völgyhétvége.
Itt nemsokára kezdődött is a VLMI Produktív alkotóműhely (https://www.valamiproduktiv.hu/) művészeinek a workshopja. Szitanyomás volt szombaton a kipróbálható technika, amit én be is vállaltam, és be kell valljam, hogy annyira megtetszett, hogy elgondolkodtam a pályamódosításon.
Közben a háttérben megszólaltak olyan dallamok Urban Vinyl dj szettjében, ami kiegészítette azt a hihetetlen atmoszférát, amit a Kalapos Kert tulajdonosai megálmodtak és megvalósítottak.
Lassan megkezdődött a Kisbakonyi testvérek táncelőadása Világjárók-Globetrotters címmel. Erre szokták mondani, hogy: Ezt látni kell! Ha szereted a táncelőadást azért, ha meg nem, akkor csakazértis.
Kis felfrissülés után benéztünk a Folk udvarra, ahol már tartott Navratil Andrea és a Göncöl zenekar koncertje. Egy jó teljes kiőrlésű zöldséges lángos kíséretében hallgattuk az előadást, majd átmentünk a Főtérre, meglesni a Bohemian Betyars és a Parno Graszt közös koncertjét. Ez meg a másik, amit élőben kell hallani. Teljesen magával ragadó, elementáris élményt kaptunk. Nehéz szavakba önteni, ezért nem is teszem.
Végezetül vissza a Folk udvarba, ahová lassan becsordogáltak az emberek, és azon kapta magát mindenki, hogy a Bajkó és a Göncöl zenekar kíséretével, 2 néptáncos pár útmutatásával kitáncolták magukból 2020 feszültségét. Na ezen a ponton jött (volna) el a mi időnk, de még itt is gyámoltalannak mutatkoztunk a tánchoz, úgyhogy csak páholyból (egy sörpadon ülve) élveztük a látottakat. Hazafelé kitaláltuk, hogy keresünk egy kezdő néptánc csoportot és el fogunk járni csapatni. Így legközelebb talán mi is csatlakozunk az önfeledt tömeghez.
Összegezve: Há még jóhogy megyünk a többi hétvégére is! Durmolunk (is) a Dörögdiben, és táncolni is fogunk az arra hivatott udvarban! (aztán a következő összefoglalóból kiderül hogy igen vagy nem) Ja és ígéretemhez híven további lángosokkal fogom étvágyam csillapítani...
És a végére még néhány fotó az 51-es körzetből, ahová ezúttal sikerült nyitvatartási időben érkeznünk. Nehéz bármit is mondani róla, leginkább az jellemző rá, hogy a mindenről szól és a semmiről. Mi a semmi és mi a valami. Audio- és vizuális élmények tömkelege, fantasztikusan képtelen helyszínek, sötét pincék és üvegezett pottyantós budi, helyi koncertterem, performanszok tárgyakkal, betűkkel, hangokkal és gondolatokkal. Az 51-es körzet játszik veled, megmozgatja a fantáziádat, elgondolkodtat és néha ufónak érzed magad. :D
Írta: Balogh Gábor/Petrohán Beáta
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése