Szóval minden bántás és támadás ellenére megírta ezt a könyvet, mert segíteni szeretne. Állítása szerint, ha már egy nő is elmegy a könyvei és története hatására nőgyógyászati szűrésre, ha már egy nőnek segített ezzel a betegsége korai felismerésében, akkor megérte.
Szentesi Évánál 2013-ban diagnosztizáltak áttétes méhnyakrákot, félrediagnosztizálás és félrekezelések után derült ki a betegség, értékes időt veszítve ezzel. Az orvosok nem sok esélyt adtak a gyógyulásnak, volt olyan állapot, amikor 1 % túlélést jósolt az orvosa, amiről csak a családja tudott, Évának nem mondták el.
A könyv szerintem iszonyúan hiánypótló és akár kötelező olvasmány is lehetne a középiskolában, mert egyrészt a betegség ténye, felbukkanása és a rombolás, amit véghezvisz az emberben elborzasztó, másrészt éppen ezért példát mutat, figyelmeztet a rendszeres szűrővizsgálatok fontosságára.
Teszi ezt meglehetősen őszintén és kitárulkozva, alaposan és részletesen, iróniával és némi fekete humorral enyhítve a borzalmakat. Nem kímél, nem szépít, elmeséli az elejétől a végéig, hogyan diagnosztizálták, milyen tünetei voltak, milyen kezeléseket kapott, hogyan viselte testileg és lelkileg. Hatalmas bátorságra és erőre vall, hogy ezekről mind tudott beszélni, nyíltan, őszintén, semmit nem szépítve.
A műtét utáni inkontinenciáról, korai klimaxról 30 évesen, és a lelki dolgokról. Hogyan lehet lelkileg megélni a betegséget, lelkileg túlélni a betegséget, elfogadni a halált, erősnek lenni, élni akarni, gyógyulni akarni, és mindezek mellett másokon segíteni azzal, hogy elmeséli a saját történetét. A műtét utáni szexuális életről, önértékelésről és olyan intim, megrázó dolgokról, amiről a nagy többségünk szégyellne beszélni, nem megnyílna, hanem bezárkózna.
Éva elmeséli nekünk betegsége stációit, életének legmélyebb bugyraiba enged bepillantást, a méhnyakrák diagnosztizálásától kezdve, a kezeléseken át, fontos tudnivalókat ismertet könyvében. Egyszerűen, hétköznapi nyelven mond el sok fontos tudnivalót, a betegség felismerésétől a szűrések típusaiig, tényeket és tévhiteket az oltásokról, a méhnyakrák stádiumairól. Félelmetes amúgy, hogy mennyire keveset tudunk erről a betegségről, nagyon fontos lenne, ha a fiatalok már az iskolában kapnának valamiféle felvilágosítást, képzést a különböző betegségekről, esetleges megelőzésükről, egészséges életmódról. Esélyt kapnának arra, hogy hamarabb észrevegyenek bármi nem odaillőt, vagy már fiatal korukban rögződik bennük a rendszeres szűrések fontossága.
A kezelésekről és azok mellékhatásairól is beszél Szentesi, az utókezelésekről, az otthoni kemény időszakokról, újradiagnosztizálásról, műtétről, reményről, anyaságról, párkapcsolatról, erőről, halálról. Ez egy nagyon fontos könyv, egy ember hibáival, gondolataival és érzéseivel együtt, egy halálos betegségről, melynek legyőzésére sokkal több esély van, ha időben észreveszik.
Az élet kiszámíthatatlanságának bizonyítéka, hogy Éva édesanyját tavaly rákkal diagnosztizálták. Szentesi Éva egy kemény, de érzékeny nő, aki megküzdött a szörnnyel, de a szörny nyomott hagyott a lelkében, amin még most is, 5 év után, negatív PET CT eredménnyel dolgoznia kell. Egész életére rányomta a bélyegét, amiből nem olyan egyszerű a kiút, de Éva nagy harcos, és előbb vagy utóbb sikerülnie kell szívében és lelkében is megtalálnia a békét és nyugalmat.
Bea
"Önmagunkat meggyógyítani a legnehezebb, másokat meggyógyítani lehetetlen."
*****
"A fókuszt azonban sokszor nehéz áthelyezni a rosszról a jóra.
Ha visszagondolsz arra, az iskolából melyik tanárra emlékszel élesebben,
akkor először az ugrik majd be, aki kegyetlenkedett veled."
*****
"Nem foglalkozom az öregedéssel, nem akarom elrejteni a ráncaimat.
Nem akarok örökké fiatal maradni.
Nem öregszem, hanem élek."
*****
"Az Országos Onkológiai Intézetben nem vállalták az esetemet, azt mondták,
csak fájdalmat enyhítő kezeléseket tudnak adni, amivel valamennyire
meghosszabbítják az életemet, de a gyógyulásomra nem látnak sok esélyt."
*****
"A test szoros kölcsönhatásban van a lelkiállapotunkkal.
Vegyük azt az egyszerű példát, hogy ha sokat idegeskedünk, fájni kezd a fejünk,
gyomorgörcsünk lesz. Nem lehet elválasztani azt, hogyan van a lelkünk,
és a testünk milyen tüneteket produkál. "
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése