A történet a jelenben és a múltban játszódik, de a cselekmény és a könyv gerincét a múlt adja, a jelenben történő események csak kiegészítik és lezárják a múltban történeteket. Tori Kovac éppen elveszíti édesapját, aki halála előtt egy Japánból érkezett levelet ad át neki, amelyben olyan informácókat talál, melyek nem hagyják nyugodni, és édesapja valamikori régi, általa ismeretlen életére utalnak.
Torit újságíróként és magánemberként sem hagyja nyugodni a dolog, úgy érzi Japánba kell utaznia, kideríteni elhunyt édesapja titkát.
A történet a második világháború idején élt japán nők életét mutatja be, közülük is leginkább azokét, akik amerikai katonákba szerettek bele, és velük szerettek volna közös életet és nem a szüleik által megrendezett házasságot választották. A majdnem 18 éves Naoko történetén keresztül tekinthetünk be ebbe a világba és láthatjuk meg milyen ellenállással és helytelenítéssel kellett szembenézni azoknak a japán nőknek, akik nem az előírt, hagyományos "szerelmet" választották.
Teljes közösítés, elutasítás várt azokra a lányokra, akik szerelemből szerettek volna párt választani, és akik naivan hitték, hogy ez lehetséges, akik azt gondolták, hogy lehetséges az, hogy egy amerikai tengerész, egy idegen legyen a választottjuk, valamint az, hogy a családjuk is elfogadja ezt.
Naoko nagyon keservesen megfizetett azért, hogy szerelmes lett Hadzsimébe, az amerikai tengerészgyalogosba. Szerelmét a fiú is viszonozta és azt hitték, hogy megválthatják a világot, hogy megtörhetnek egy mélyen gyökerező japán hagyományt, mely szerint a család választja ki a megfelelő férjet a lányuknak, és természetesen nem egy idegent, hanem egy hasonló származású, anyagiakban is megfelelő férfit.
Nagyon szépen megírt, fájdalmas történet, mely részletesen bemutatja a japán nők és családok életét háború alatti életét, a hagyományok erejét, a család tiszteletét, az összetartó erejét. A japán kultúrát, a szerelem és remény erejét, az anya és lánya közötti szeretetet, a barátság és bizalom erejét, és a mindent kibíró eltökéltséget és bátorságot, amit ezek a lányok tanúsítottak valamiféle távoli remény érdekében.
Csodálatos mesemondó Ana Johns, a történet a fikciók és a valóság tökéletes keveréke volt, melyet szinte lehetetlen volt letenni. Erős, tiszteletre méltó karakterei belopták magukat a szívembe, és teljes szívemből drukkoltam a szerelemnek, az érzelmek vittek előre engem is, mint ahogyan Naoko is kitartott az ő Hadzsiméjére várva.
Japán hagyományokról, japán kultúráról ritkán olvasható ennyire szép, érzelmes, mégis hiteles történet, mely a szerelem, a kitartás és a veszteség szívbe markoló története. A könyv végén szépen értek össze a szálak, a jelen és a múlt között, csodálatos, megrendítő írás, mely sírásra és mosolygásra is késztet.
És bár korábban azt írtam, hogy Tori története, a kutatása édesapja egykori élete után csupán kiegészítő szál, mégis ezt volt az, melyben a helyére kerültek a dolgok és melyek könnyet csaltak a szemembe.
Bea
Hetvennyolc évem alatt megtapasztaltam mindhármat."
*****
"- Az aggodalomtól megnő a kis dolgok árnyéka - mondogatja mindig nagyanyám."
*****
"Arra, hogy mennyi időnk van, nem vagyunk hatással, de arra igen, hogy mit csinálunk."
*****
"A mennyország az, ha boldogságot találsz ott, ahol épp vagy."
*****
"Feldobhatod az érmét, gyermekem, de a sorsban mindkét oldal benne van."
*****
"A bánat és az öröm nem múlik el.
Mélyen beleivódik a csontjainkba, és a kettő közt egyensúlyozunk."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése