Elif Shafak: 10 perc 38 másodperc

Elif Shafak egy másik könyvét kerestem a könyvtárban, de helyette ezt találtam. Egy percig nem bántam meg, annyira zseniális és annyira eredeti. Eredetisége a felépítésében és a témájában egyaránt megmutatkozik, mert nem túl gyakran kezdődik az éppen meghalt főhős halálon túli utolsó gondolataival egy történet.

10 perc 38 másodperc az az idő, amíg Leila elméje végképp kiürül, teste után az agya is felmondja a szolgálatot, de ez az idő még arra elég, hogy leperegjen előtte az élete, újra átélje fontos pillanatait, a születését, a gyerekkorát, a felnőtt életét, hogy a története végére érve, mi olvasók is megtudjuk, hogyan került abba a kukába, ahol bár halott, de az agya még aktív. 10 perc 38 másodpercig. 

Elif Shafak Londonban élő török regényíró Isztambulva viszi el olvasóit, a kirekesztettek életét, küzdelmét megmutatva. A regény formájának alapötlete azon a kutatáson alapul, hogy a halál után 10 perc 38 másodpercig tarthat még az agyi aktivitás. 

Ez egy ellentmondásokkal teli regény, mert megmutatja, hogy ezek a peremlétre szorult, szinte kilátástalan életet élő emberek, hogyan találnak boldogságot, szép napokat, pillanatokat mégis az életben, egy-egy barátság, kapcsolat hogyan segít abban, hogy fenntartsák magukat a reménytelennek és jövő nélkülinek látszó életük ingoványos talaján. 

Tequila Leila egy meggyilkolt prostituált, akinek teste a szemetesben nyugszik és onnan meséli el tulajdonképpen a történetét. Megtudjuk, miként jutott oda és megismerjük nagyon különös életét. Már a születése és gyermekkora sem volt mindennapi, két anyával, egy hitbuzgóvá vált apával és egy Down-szindrómás öccsel élt együtt, amely élet egy idő után fojtóvá vált, menekülni szeretett volna. A bajban pedig senki nem hitt neki, senki nem állt mellé. Így került Isztambulba, ahol azt hitte, valóra válnak az álmai, ahol a hőn áhított szabadság és az édes élet várja. 

De sajnos, nem várta ilyesmi, csak az illúziója maradt meg elképzelt vágyainak, talált viszont öt olyan barátot, akikre mindig minden körülmények között számíthatott, és tudta, ők szeretnék tudni, hogy hol van most, őket el fogja szomorítani, hogy hol fekszik és mi történt vele. 

Ezután egyenként megismerjük az öt barát történetét is, mely egytől egyig torokszorító és nagyon szomorú. Bántalmazottak, kitagadottak voltak ezek a barátok, akik összekapaszkodtak nyomorúságukban, és megadták egymásnak azt a kapaszkodót, azt a szeretetet, amire minden embernek szüksége volna. 

Talán a barátság ereje a  könyv központi témája, Hollywood Humeyra, Jameelah, Nosztalgia Nalan, Szabotázs Sinan és Zaynab 122 hűsége Leila iránt, akik a halál után is barátok maradnak és megteszik, amit tenniük kell. Mindannyian kemény dolgokat éltek át, de a barátság erejében feltétlenül hittek. 

Leila elbeszélését barátai abszurd vállalkozása követi a könyv második felében, amelyet annyira rendkívülien szőtt Elif Shafak, hogy a keserédes cselekmény ellenére néha felbukkanó sötét humoron vigyorogni támadt kedvem. Közben pedig éreztem a Névtelenek temetőjében a föld nyirkos szagát, hallottam az ijesztő leheleteket, bekúszott az orromba Isztambul fűszeres illata, a nappali hőség után a hűs esti szellő is meglegyintett, este pedig gyönyörködtem a kikötő fényeiben. 

Tele van szomorúsággal ez a könyv, szinte egy himnusz a nőkért, a nőket ért igazságtalanságokért,  az elesettekért, ugyanakkor megmutatja a nők erejét, a barátság csodáját és igen, mindezek ellenére az élet szépségeit. A könyv története a 70-es évek Isztambuljába repít vissza, de mintha megállt volna az idő, ma is küzdenek vallásszabadságért, emberi jogokért,  esélyegyenlőségért a bátrak és erősek világszerte. 

Kemény olvasmány, nagyon sok mindennek hangot ad a szerző, nehéz témákat mutat be, mint a pedofíliát, a vallási szélsőségeket, a transzfóbiát, homofóbiát, szegénységet és szexuális kizsákmányolást, mintegy felhívja az emberek figyelmét azokra a dolgokra, amik felett soha nem szabad szemet hunyni.

Bea

Sohase szégyelld a könnyeidet! 

*****

Ha csak egy morzsányi reménye van, az ember hegyeket mozgathat meg,
sivatagokon kelhet át, óceánokat vitorlázhat keresztül és óriásokat győzhet le.

*****

- A bánat egy fecske - mondta a férfi.
Egy nap felkelsz, és azt hiszed elrepült, pedig csak elköltözött télre,
hogy felmelegítse a tollait.
Előbb vagy utóbb visszatér, és ismét a szívedre telepszik.

******

... az emberek olyanok, mint a vándorsólyom: megvan bennük az erő és a képesség,
hogy repüljenek, szabadon, könnyeden és korlátok nélkül,
de néha kényszer hatására vagy saját szabad akaratukból elfogadják a rabságot.