A csodÁLLATos tanya és egyéb kalandok

 

Egyszer volt, hol nem volt, hetedhétországon is túl, de a Tápión innen, ahol a kurta farkú malac túr, és ahol nyuszik ásnak gödröket, ahol Rozi, a csodálatos kecske lakik, meg ahol fantasztikus kutyusok és még sok más állat él nagy békességben, szóval pontosan ott, volt egyszer egy tanya. 

A tanya úrnője Hajnal Vivi, akiről már olvashattatok sok helyen, sőt egyszer Rozival és Bingó mesterrel a tévébe is beballagott és volt egy fantasztikus facebook oldala is, ahol napról napra sok hírt és érdekes, vicces történeteket olvashattunk erről a csodás kis tanyáról. A neve az volt: A Hajnal tanya lakói. 

Elif Shafak: 10 perc 38 másodperc

Elif Shafak egy másik könyvét kerestem a könyvtárban, de helyette ezt találtam. Egy percig nem bántam meg, annyira zseniális és annyira eredeti. Eredetisége a felépítésében és a témájában egyaránt megmutatkozik, mert nem túl gyakran kezdődik az éppen meghalt főhős halálon túli utolsó gondolataival egy történet.

10 perc 38 másodperc az az idő, amíg Leila elméje végképp kiürül, teste után az agya is felmondja a szolgálatot, de ez az idő még arra elég, hogy leperegjen előtte az élete, újra átélje fontos pillanatait, a születését, a gyerekkorát, a felnőtt életét, hogy a története végére érve, mi olvasók is megtudjuk, hogyan került abba a kukába, ahol bár halott, de az agya még aktív. 10 perc 38 másodpercig. 

Jutta Langheineken - Christa Weinrich: Növénytársítások a biokertben

Vegyeskultúrák a kolostorkertek mintájára

Egészséges kert, egészséges gazda - mondja a könyv egyik fejezete, amelyben gyógy- és fűszernövényekről olvashatunk részletesen. Ezt a mondatot azonban a könyv egészére is lehet értelmezni. 

A könyv Jutta Langheineken kertészmérnök és Christa Weinrich bencés rendi nővér közös gyermeke, melyből nagyon sok érdekes és hasznos információt megtudhatunk a biogazdálkodásról és a növénytermesztésről. 

Christa nővér a német fuldai Szent Mária Bencés apátság nővére, aki nagy hozzáértéssel és szívvel-lélekkel felügyeli a kolostor kertjének művelését, a vegyeskúltura alkalmazása már 60 évre tekint vissza a kolostorban, a könyvben bemutatják  már jól bevált, kipróbált módszereiket. 

Steigervald Krisztián: Generációk harca

Hogyan értsük meg egymást?

Ez az a könyv, amit a család minden tagjának ajánlok. A nagyszülőktől megkezdve, a szülőkön át, azoknak a fiatal unokáknak is, akik már képesek megérteni a könyvben feldolgozott információkat. Számtalan tényleg, aha és hű, ez nálunk is így van gondolat fog elhangozni a fejünkben olvasás közben. 

Sok részt felolvastam a férjemnek is, mert a saját szüleinket véltem felfedezni a leírásokban, mintha egy az egyben róluk íródott volna a könyv. Nem is tudom, hogy fantasztikus vagy ijesztő, hogy egy-egy generációt ennyire meg lehet határozni a viselkedési jellemzőik alapján, mert mintha ez azt mutatná, hogy nagyon kevesen hajlandóak a változtatásokra. 

Ellen de Visser: A gyógyító beteg

Orvosok és ápolók történetei

Nem kevesen lehetnek, akiknek már volt rossz, kellemetlen, akár megalázó élményük az egészségügyben, ami olyannyira mély nyomokat hagyott bennük, hogy egy életre szóló szorongást alakított ki a kórházi vizsgálatokkal, kezelésekkel, de akár csak egy egyszerű vérvétellel szemben. 

Ilyenkor gondolhatunk arra, hogy az orvos, az ápoló is ember, lehet rossz napja, de azt gondolom, hogy ezeket a gondokat otthon kell hagynia, és nem a pácienseken, betegeken levezetni a feszültséget. 

Persze van, amikor semmiféle magyarázatot nem találunk az orvos, vagy egy ápoló viselkedésére, nem értjük, miért viselkedik velünk kiállhatatlanul és miért nem végzi lelkiismeretesen a munkáját.

Lori Gottlieb: Akarsz beszélni róla?

Szerintem nincs olyan ember, akinek időnként ne lenne szüksége egy terapeutára, egy ember közelségére, aki megnyugtathatja, aki akár csak azzal, hogy meghallgat, akár a támogató szavaival átsegít egy nehéz helyzeten. Ha szerencsés az ember, akkor vannak olyan barátai, akiknek a segítségével túl tud lépni a kritikus  élethelyzeteken, mert lehet az is elég, ha kibeszéli magából a problémákat, és máris máshogy látja a dolgokat, látja a megoldást, a továbbvezető utat.

Van azonban olyan, amikor nem elég a barát, nem elég elfogulatlan, vagy egyáltalán nincs is barát, mert igazán probléma esetén jön rá az ember, hogy nincsenek is barátai tulajdonképpen, akiket addig annak hitt, azokról kiderülhet, hogy nem is azok, és akikről nem gondolta, azokról hirtelen kiderül, hogy sokkal jobban számíthat rájuk. No de ez már egy másik téma.

Rodaan Al Galidi: Az autista és a postagalamb

Nem hallottam még a szerzőről, a könyv címét nagyon eredetinek találtam, a fülszöveget pedig nagyon csalogatónak. Így hát hála a könyvtárnak, alighogy találkoztam a könyv címével, néhány nap múlva már hazafelé tartott velem.

Nagyon jó döntés volt, mert ez a mindössze 160 oldalas olvasmány annyira belopta magát a szívembe, hogy nagyon sajnáltam, amikor véget ért, hogy csak ennyi volt. Bár meglehet, hogy az ütősségét a rövidsége és a szerző stílusa adja, és ezért így volt jó, ahogy volt.