Úgy érzem, ez a könyv nagyon megosztó lesz. Lesznek olyanok, akiknek tetszeni fog és lesznek, akiknek nem. Ezzel azonban nem mondok újat, hiszen minden könyvvel előfordulhat ez, de vannak könyvek, amelyek esetében sokkal erősebben nyilvánulnak meg a véleménykülönbségek.
A könyv felépítése, stílusa, elbeszélésmódja és a világ, amelyben játszódik, pontosabban a világ bemutatásának hiánya megmozgatja az olvasók fantáziáját. A főszereplő, Calla gondolatain keresztül nyerhetünk betekintést ebbe a világba, melynek nem ismerjük meg minden alaptételét és nem tudjuk, hogy működik, miért működik úgy, és hogyan jutott el odáig a világ. És ez lesz a legfőbb kifogásolható elem a könyv összetételében, elárulom, én is szívesen olvastam volna erről a világról jóval többet.
Miért kellett a lányoknak tizenévesen, az első menstruációjuk után sorsjegyet húzni, miért hagyták magukra őket, Callát miért csak az apja nevelte, és hová lett azután? Miért az apákról olvashatunk, amint babakocsiban tolják a gyerekeket, és mit csinálnak, hol vannak az anyák? Hol élnek a kék sorsjegyesek, és hol a fehérek? Hová lesznek a szülők?
Rengeteg miért merül fel olvasás közben, amire nem kapunk választ. De ez nem is fontos. Fontosabb az, hogy megtudjuk, hová vezet az a világ, amelyben a nőket megfosztják a szabad akaratuktól és egy sorsjegyre bízzák az egész életüket. Ha fehér sorsjegyet húzol tizenkét-tizenhárom évesen, akkor anya lehetsz, ha kéket, akkor nem szabad szülnöd.
Azt szokták mondani, hogy a nők két dologért mindenre képesek. Az egyik, hogy lehessen gyerekük, a másik pedig, hogy ne legyen gyerekük. Ebben a történetben nincs döntési joguk, megkapták a sorsjegyet és mehetnek útjukra. A kék sorsjegyesek útjáról lesz némi fogalmunk a történet alapján, mert a főhős Calla is kék sorsjegyet kapott, de a fehér sorsjegyesek életének alakulását csak találgatni tudjuk.
Egy disztópia, melyben nem tudjuk, ki irányítja az életet, ki az, aki kitalálta a rendszert és miért. Előfordulhat, hogy aki nem akar gyereket, annak szülnie kell, mert ezt dobta a gép, de az is, hogy akinek nem kell szülnie, aki nem szülhet, egyszer csak valami elfojthatatlan vágyat érez az anyaság iránt, mint esetünkben Calla.
Mi történik, ha egy kék sorsjegyes teherbe esik? Erről tudunk meg többet a történetben, és mégsem tudunk meg semmit. Megismerjük viszont Calla lelkivilágát, a gyerek utáni vágy és a szabályok betartása között érzett vívódásait, az ébredező érzéseket a lelkében és a testi változásokra adott reakcióit és gondolatait. Követhetjük ebben a furcsa világban, találkozhatunk sorstársaival, mint ahogyan ő találkozott velük és rövid időre egymás mellé szegődtek, és próbálhatjuk megérteni zűrzavaros gondolatait és érzéseit.
Mindeközben nagyon hiányzik az őt körülvevő világ ismerete, nem tudom, hogy az emberek miért voltak egymással bizalmatlanok, hová lettek az érzések, miféle társadalmi és lelki életet éltek ennek a világnak a lakói, de legfőképpen a miért járt állandóan a fejemben.
Nem mondhatnám, hogy erre választ kaptam, és tudom, nem ez volt a lényeg, hanem az, hogy mivé válnak a szabad akaratuktól megfosztott emberek, milyen világ az, amikor nem a saját döntéseink és érzelmeink vezérelnek, amikor egy sorsjegy, egy véletlen (az volt egyáltalán?) dönti el életed alakulását és nem számít mit szeretnél, milyen életet élnél szívesen.
Leginkább a nőkre vonatkozott ez az eleve elrendeltetés a sorsjegyek által, de nem mondhatnám, hogy a férfiak teljesen önmaguk lehettek, hiszen ők voltak az irigyelt babakocsi-tologatók. Bár talán ők eldönthették, hogy akarják-e ezt, vagy sem.
Sok kérdőjel maradt bennem a könyv elolvasása után, de véleményem szerint az volt a cél, hogy felhívja a figyelmet. Hová jutnánk egy szabad akarat nélküli társadalomban, milyen szerepet töltenek be a nők egy ilyen világban, milyen jövő vár rájuk és mennyire nevezhető ez a sorsjegytől függő jövő életnek.
A történet egy szürrealisztikus road movie, melyben a főszereplőt hajtja valami egy ismeretlen, talán jobb világ felé, miközben teljesen össze van zavarodva, mind az érzései, mind a vágyai tekintetében.
Mindenképpen figyelmet érdemlő történet, a vélt hiányosságai ellenére is, mely hiányosságok gondolkodásra késztetnek, és talán ezért jut eszembe sok nappal az olvasás után is Calla személye. Mintha azóta is azon gondolkodnék, hogy vajon mi lett vele.
Bea
"Gyereket szülni a legészszerűbb, egyszersmind a legészszerűtlenebb lehetséges döntés
ezen a világon. Ezen a kibaszottul rettenetes, gyönyörűséges világon,
aminek a szeretetéről nem bírok letenni, pedig fontolgattam,
mérlegeltem, leltároztam ennek módozatait."
*****
"A nevem Calla, és választást akartam."
*****
"Ha nincs hitünk, semmink sincs."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése