Ecsédi Orsolya eddig három kiváló ifjúsági regénnyel örvendeztetett meg bennünket, melyek csöppet sem sablonosak, hanem nagyon eredetiek, könnyen közel kerülhetnek az olvasókhoz, mert a témák igazán maiak és időszerűek.
A szerző honlapján pedig megismerkedhetünk gyermek- és felnőttverseivel, én mindkét kategóriát nagyon szeretem, olyan versek ezek, melyek viccesek, komolyak, különösek és hétköznapiak.
2018-ban Ecsédi Orsolya nyerte az Álljon meg egy novellára! novellapályázatot, mely novellák busz- és villamosmegállókban voltak olvashatók. Ha még nem olvastátok a Lakásétterem című novellát, a szerző honlapján elolvashatjátok, szerintem fantasztikusan jó történet, méltán lett első helyezett.
Elég messzire látok, ami a gyerekek kalandjait illeti. Rengeteg olyan szál merült fel már eddig is a történetekben, ami elbírna egy önálló könyvet, és az olvasóknak is vannak kívánságaik, látszik, hogy melyik szereplőre kíváncsiak leginkább, kiről szeretnének többet olvasni. A kívánságlistán éppen Ulrik, a tacskóformában élő sárkány vezet, szóval azt hiszem, vele kell kezdeni valamit a gyerekeknek sürgősen.
Mi a tapasztalatod, mennyire olvasnak a mai gyerekek?
Nagyon vegyes a kép. Annyi minden mást lehet csinálni olvasás helyett, hogy valószínűleg kevesebbet, mint régebben.
Terjedt egy kép a neten, ahol a telefonját nyomkodó anyuka kérdezi a könyvet olvasótól, hogy hogyan sikerült rávennie a gyerekét az olvasásra. Hát úgy. Ez saját tapasztalat is. Sokat számít az együtt olvasás is, a nehezebb és hosszabb könyveket szuperül be lehet etetni úgy, hogy felolvasol pár fejezetet, aztán széttárod a karod, hogy sajnos nem érsz rá többre.
Nem, gyerekkoromban úgy hittem, hogy az író az olyan, mint mondjuk a fogtündér, misztikus és láthatatlan, aki írónak született, tollal a kezében, és kész. Gimnáziumban verseket írtam főleg, de nem jutott eszembe, és mások sem juttatták az eszembe, hogy ezzel komolyabban is lehetne foglalkozni. Csak akkor kezdtem el prózát írni, amikor otthon voltam a gyerekem születése után, és minden lelassult körülöttem.
Jogász vagyok. Nem vagyok jó az ilyen fun factekben, de például ilyeneket tudok mondani, hogy Budapesten élek, vízöntő vagyok és vegetáriánus, és nagyon szeretem a tengerpartokat meg a Pink Floydot.
Igen, nehéz, a felnőtteknek is, és a gyerekeknek is. A karantén erre még rátett egy lapáttal, az a gyerek is belenőtt az online világba, akinek eddig nem az volt az elsődleges terepe. Ezt egyrészt jó nézni, hogy mennyire pillanatok alatt átállnak rá, mintha csak egy második anyanyelvet tanulnának meg, a másik oldalról pedig kicsit szomorú, mert ez már meg is marad náluk valószínűleg. De én is (túl) sok online felületen vagyok jelen, a nap nagy részét általában monitor előtt töltöm, szóval nincs jogom kritizálni.
Mit tehet a szülő, akinek a gyereke túl sokat ül véleménye szerint a számítógép előtt?
Megint csak, ő maga megpróbálhat felpattanni a monitor elől, és kitalálhat valami közös programot.
Igen! És nagyon köszönöm nekik, hogy hajlandóak erre. Amikor az első könyvem, a Cirrus a Tűzfalon készült, a saját fiam még kicsi volt ahhoz, hogy rajta teszteljem (azért persze megpróbáltam, szegény, remélem azóta kiheverte az olvasást követő mélyinterjút :)), ezért egy ideig a barátai idősebb testvérei és az én barátaim idősebb gyerekei voltam a bétagyerekek. Azóta viszont a fiam barátai pont belenőttek a könyveimbe, így most pár évig nagyon jó dolgom lesz, mert rengeteg az önként jelentkező.
Hogyan dolgoztok együtt az illusztrátorral? Ő találja ki, vagy te mondod meg, hogy milyen illusztrációk készüljenek a könyvhöz, milyen jelenetek legyenek rajzban is megörökítve?
László Maya találja ki, én pedig csodálom a végeredményt. Ez a szokásos munkamegosztás közöttünk. Amikor új karakterek készülnek, persze beszélünk róluk, és a tervekről is kikéri Maya a véleményemet, hogy mennyire sikerült eltalálni azt, amit én elképzeltem. De azt, hogy melyik jelenetek kerüljenek képre, ő dönti el. És nagyon szerencsés vagyok vele, mert rendszeresen jobban sikerül neki, mintha én találnám ki.
Mik voltak kedvenc gyerekkori könyveid? Mi volt az első könyved, amit már magadban olvastál el? És mik voltak kamaszkorod kedvenc könyvei? Hogyan szeretted meg az olvasást?
Szerintem az első könyv, amit teljesen egyedül olvastam, a Civakodó Cipőikrek volt, Pom Pom meséiből, amikor kórházban voltam. Ez az óvoda utolsó évében történt, csupa felnőttel voltam egy kórteremben, nagyon unatkoztam. Volt viszont egy kis bolt a kórházban (azt hiszem, a SOTE épületében), ahol többek között könyveket is árultak, és az egyik betegtársam megvette nekem, hogy hallgassak már el egy kicsit. Aztán nagyon hamar elkezdtem ifjúsági irodalmat olvasni, mármint a mai életkori besorolások alapján nézve, imádtam Winnetout, a Delfin-könyveket, és verseket is sokat olvastam már akkor is, Weöres Sándort, Tamkó Sirató Károlyt, József Attilát, és ha nem is értettem mindent, de nagyon hatott rám. Kamaszkoromból két könyv ugrik be így elsőre, ami maradandó élmény volt, az Utas és holdvilág és A Mester és Margarita, de rengeteg sci-fit és fantasyt is olvastam akkor.
Gyerekkorom kedvenc meséje azt hiszem A kétbalkezes varázsló volt, kívülről tudtam, annyiszor olvastam. Most is szoktam meséket olvasni, igyekszem követni, mi történik a világban mese-fronton. Felnőttként nagyon szeretem Timo Parvela könyveit, ő egy közös kedvenc a fiammal.
Mi volt a kedvenc tantárgyad? Netán az irodalom?
Nem talált. :) Mivel előtte jártam a tananyagnak, az órák nem adtak hozzá túl sok újdonságot. A történelem volt a kedvencem.
A Banyavészben sok versrészletet építettél be a szövegbe, amit nagyon élveztem, a Nyanyacraftban mintha kevesebb lenne.... Szándékosan?
Nem, egyszerűen a történet nem engedett többet. Mivel a gyerekek elvesztek egy számítógépes világban, nem fért bele több. A következő rész megint végig Budapesten játszódik, szóval várható az idézetek számának növekedése.
A könyveidre jellemző a humor, a hétköznapi életben is jellemző ez rád?
Valószínűleg igen. Eléggé unalmas lenne a hétköznapi élet humor nélkül.
Milyen regény- vagy mesehős bőrébe bújnál néhány napra, ha lehetőséged volna rá?
Néhány napra? Az összesébe. Kipróbálnék olyan dolgokat, amiket még soha, például hogy milyen meghalni, vagy repülni... mondjuk Hedvigként ki lehetne próbálni mindkettőt.
Hogyan kapcsolódsz ki? Van-e hobbid? Az írás számodra hobbi vagy munka? Vagy esetleg a kettő egyben?
Hobbi. Ha nem élvezném, ha kötelezőnek érezném, biztos nem csinálnám, mert akkor olyan lenne, mint egy munka. Munkából pedig van elég amúgy is.
Mind a kettő nagyon jó. Csak ajánlani tudom mindenkinek, hogy próbálja ki egyszer. Nekem inkább a történetek közepe a nehéz, amikor annyi rengeteg lehetőség és választás áll az ember előtt.
Mit olvasol éppen most? Kik a kedvenc íróid, milyen stílusú könyveket szeretsz és melyek a kedvenc könyveid felnőttként?
Most éppen Lynda Mullaly Hunt könyvét, aminek az a címe, hogy Fish in a Tree, egy szuper gyerekkönyv, ugyanúgy a felsősöknek szól, mint az én könyveim. Mellette verseket, nagy mennyiségben, a Merítés-díj zsűrizéséhez, közülük nagyon tetszett például Gráf Dóra első kötete, a Környezetismeret. Kedvenc íróm nagyon sok van, Updike és Umberto Eco örök kedvenc, kicsit újabb Donna Tartt. Felnőttként a kedvenc könyveim egy része ugyanaz, mint gyerekként, de most egy olyan mondok, amit már felnőttként fedeztem fel, és azóta olyan komfort-könyvvé vált, amit időről-időre előveszek és újraolvasok, ez Mariam Petroszjan: Abban a házban című könyve.
A végére pedig néhány villámkérdés:
Te játszottál-e már valamilyen online játékkal?
Igen, túl sokat is. A WoW és a LOTRO okozta a legnagyobb függőséget.
Mi volt az óvodás jeled?
Lepke. Nem nagyon találó.
Milyen menzás étel volt a kedvenced az iskolában?
Természetesen egy nagy klasszikus, a piskótakocka csokiöntettel.
Mi szerettél volna lenni gyerekkorodban, amikor felnősz?
Erdész. Fogalmam sincs, hogy miért. Totál urbánus vagyok.
Tiniként milyen zenét hallgattál? Mondj egy akkori kedvenc számodat.
Gimnáziumra esett a nagy Kispál és Pál Utcai Fiúk korszak, sokat játszottak együtt, mi meg sokat jártunk koncertekre. Legyen mondjuk Az idegen.
Mi a kedvenc ételed?
Spárgaleves.
Van-e háziállatod? Ha nincs, milyen állatot tudnál elképzelni?
Nincs. Ha lenne kertünk, mindenképp lenne egy kutyánk.
Milyen szupererőt kérnél egy jótündértől?
Az idő visszaforgatásával tudnék mit kezdeni.
Ecsédi Orsolya honlapját olvasgathatjátok IDE KATTINTVA.
A facebook oldalát IDE KATTINTVA érhetitek el.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése