Ebben a bejegyzésben két olyan ifjúsági könyvet ajánlok, melyek fontos témákat járnak körül, segítséget jelenthetnek a megcélzott korosztálynak, de nagyon ajánlom szülőknek is elolvasásra.
David Almond: A nap színe
David Almondtól a Csókás nyár című története nagyon emlékezetes maradt, ezért kíváncsisággal fogtam kezembe ezt a könyvét is. Egy nap története, melyben követjük Davie-t, amint bepakol a hátizsákjába és elindul otthonról. Elindul a faluba, ahol találkozik bizonyos emberekkel, majd történik valami, ezért a napja minden pillanatban változik, ezek a találkozások formálják percről percre, ő pedig alkalmazkodik minden változáshoz.
Különös szereplői vannak ennek a történetnek és legalább ennyire különös a hangulata is. Szelíd, nyugodt, lassú, olyan, mint amilyennek szeretnénk a napjainkat, az életünket.
Davie elvesztette édesapját, emlékeit, gondolatait láthatjuk, miként dolgozza fel a gyászt, a szerző egyedi történetmesélési stílusa tökéletesen érzékelteti a nyugalmat és a zaklatottságot egyszerre, amellyel a fiú felidézi édesapjával kapcsolatos emlékeit.
Egy szép napsütéses nap története, melyben egy gyilkosság borzolja a kedélyeket, de Davie-t ez nem tántorítja el tervétől, mely szerint a vállára vetett hátizsákkal, amit az édesapjától kapott, megy fel a hegyre, hagyja, hogy emlékei, gondolatai, tervei kavarogjanak, életre keljenek fejében. Türelmesen meghallgatja az embereket, akikel találkozik, és minden párbeszéd, minden ember egy kicsit változtat rajta.
Szép gondolatok, a valóság és a fikció keveredése, egy varázslatos séta, egy álomszerű történet ez a könyv, melynek végén még egy nagy csavarral is találkozunk majd, miközben a nap színe folyamatosan változik, a Davie-t körbevevő világnak és az eseményeknek megfelelően.
A reggel még se nem felnőtt, se nem gyerek Davie estére már tudja, hogy a gyermekkortól lassan búcsúznia kell, és át kell lépnie a felnőttkor küszöbét.
"- A világ tele van csodákkal! - kiabálja.
- És vannak, akik úgy mennek végig rajta, hogy leszegik a szemüket a porba,
mintha dögunalom lenne az egész, semmi más!"
******
"(...) széles a világ, hosszú a nap, fiatal vagy és szabad."
*****
"Néha a legjobb az emlékekben vagy az álmokban lenni.
Néha meg úgy tűnhet, mintha minden álom volna."
*****
"- Színezzétek ki a világot, gyerekek - mondta -, ahogy az a művész is kiszínezte.
Legyen gyönyörű a világ. "
Ez egy nagyon mai történet, a közösségi média erejét, annak is a sötét, romboló oldalát mutatja meg egy középiskolai közösség történetén keresztül.
A gimnazista Robert egy osztálybulin az asztalon hagyja a telefonját, amit valaki kölcsönvesz, készít egy fotót, majd a fiú nevében kiposztolja a facebookra. A képen egy csókolózó pár van, amiben nem lenne semmi szokatlan egy bulin, de mindketten mással járnak.
Ezzel a képpel elindul a lavina Robert életében. Érdekes, hogy a közösség mennyire összezár és kiközösíti, kiveti magából a kép állítólagos posztolóját, de a két csalfa tinivel senkinek sincs különösebben baja. Talán ez az egy furcsaság volt nekem a sztoriban, de lehet, hogy ez tényleg így van a mai fiatalok között.
Robertnek viszont feje tetejére áll az élete, az osztálytársai nem állnak vele szóba, a barátai kerülik, kihagyják a közös programokból, egyedül Mieke, a vendéghallgató holland lány barátkozik vele továbbra is, sőt, kapcsolatuk éppen az ominózus bulin szökkent szárba.
Robert először próbál nem tudomást venni a kirekesztésről, bízik benne, hogy néhány nap és lecseng a dolog, de a kép alá egyre több gonosz, gyűlölködő komment érkezik, senki nem hiszi el, hogy nem ő volt, teljesen tanácstalan és magára maradt a problémájával.
A történetbe végül a rendőrség is bevonódik, Robert szülei sincsenek a helyzet magaslatán, a saját kapcsolatuk sincs teljesen rendben, és nem állnak teljes mellszélességgel ki a gyermekük mellett, hiszen ők maguk sem tudják, mi a teendő.
A történet akár tragédiába is fordulhatna, hiszen Robertet az utcán is megverték és a sportcsapata is elfordul tőle. Persze kérdés az, hogy mi a tragédia, mert egy ilyen esemény az egész életét megváltoztathatja egy fiatalnak, rányomja bélyegét egész életére ennek a kiközösítésnek, gyűlölködésnek az emléke, és ez már önmagában tragédia.
Úgy adódott, hogy először Titusz olvasta el a könyvet, aki a főszereplőkkel hasonló korú, egy este alatt végzett vele, majd ajánlotta az édesapjának is, így esett meg az az érdekes eset, hogy utána engem sürgetett, hogy mikor olvasom már el.
Fontos téma, fontos könyv, szerintem nagyon sokat kellene erről beszélni az iskolai közösségekben is, de a mi tapasztalatunk az, hogy az iskolák nincsenek erre kellőképpen felkészülve, persze mindig vannak kivételek.
Bea
"Olyan volt, mint egy vírus, ami mindenkit megfertőzött. Az emberek összefogtak
egy olyan ügyben, amelyhez semmi közük nem volt.
A többségnek valószínűleg fogalma sem volt, miről van szó voltaképpen."
*****
"Szívesen elmondtam volna nekik, hogy az én ifjúságom az életem legszarabb időszaka,
és hogy nincs abban semmi jó, ha fiatal az ember.
Valahova tartozni kell, és ha ez nincs meg, akkor totál megszívja az ember."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése