Kápráztató

A Kápráztató egy művészeti tér, egy galéria, ahol szépségeket találhattok majd. Olyan szépségeket, amelyek engem kápráztattak el elsőként, de remélem benneteket is el fognak. Lesz itt gyönyörködnivaló a szemnek, a léleknek, a szívnek, lesznek képek, versek, rövid írások, novellák. Még olyan dolgok is előfordulhatnak, amikről most nem tudok, de időközben rábukkanok.

Ebben a bejegyzésben Sütő Fanni néhány írását mutatom  meg nektek. Fannival a véletlen hozott össze, stílusa hamar levett a lábamról. Írásai, versei szinte megelevenednek a szemem előtt, látványos képi világa folyamatosan filmet vetít elém. Ha úgy adódik vicces verset ír, ha úgy hozza az ihlet, akkor szomorút, szerelmeset, meséset. Fanni nagyon színes, érdekes, figyelemre méltó szerző, olvassátok el rövid bemutatkozását és néhány versét.

"Már fiatalon rabul ejtett a könyvek és az irodalom világa. Több mint egy évtizede írok verseket és novellákat, és több regény kéziratán is dolgozom.

A blogomon (www.inkmapsandmacarons.com/hu) megtaláljátok a megjelent írásaim listáját, illetve szemezgethettek novellákból és versekből is.

Nemrég jelent meg az első novellás – verses kötetem a TBA könyvek gondozásában. Ebben urban fantasy és mágikus realista írások találhatók, a nyomasztó valóság elől Csudapestre kirándulhat az olvasó. Ezt ingyen letölthetitek a Dunwich Market oldaláról.

„Civilben” angolt tanítok és fordítok, szabadidőm ritka pillanataiban olvasok, társasjátékozom és újabb történeteken töröm a fejem."


Facebook oldalam: https://www.facebook.com/inkmapsandmacarons/

Twitter: https://twitter.com/Fanni_Pumpkin

Moly: https://moly.hu/tagok/fanni-pumpkin

Gyere fel a dombra

Matyómintás ég borul fölénk,

s bár felénk még a madár sem jár

azért te meg én kettecskén

boldogan heverünk patchwork kertecském

folt-füves, selyemhűs ölén.

Az ég padlását kékre festi az északi fény,

kényes hártyaként feszül rajta a szivárvány.

Látogass meg máskor is, gyere fel a dombra

ott lakom én,

túl az óperencián,

a világ legvégén.

Fejetetején

Virág vagyok.

Szeret, nem szeret: Tépem szempillámat.

Retesz, nem retesz: Nyitom kalitkámat.

S elrepülök, mint a piros léggömb,

tele levegővel, mint a kis fejed.

Ereszt, nem ereszt: Nyúlik a madzag,

nyílik a ketrec, szabad a gazda.

Félrebeszélek.

Hol áll a fejem?

Tépem a hajam.

Ez hát a szerelem?

Őszi alkony impressziója

Már hullanak a haldokló lombok,

s barnulnak a búsuló dombok,

a fülledt meleget még,

magához öleli a lomha őszi lég.

Puha pókfonalak borítják a határt,

a nap a folyóba holt sugarat márt.

A múlt napok, mint hangok egy dalban,

most egy balladában halnak el halkan.

Városálom

Meztelen feszülnek egymásnak a házak

és a leszálló alkonyat súlya alatt együtt reszketnek,

mint félszeg gyerekek,

s én a mélyükön lapulok veled.

Az élet lassan csorog le a bádogereszen és a fényben

oldódik a falakon a szín.

Hátunkat egymásnak vetve állunk,

mint a házak a szűk utcák szorításában

s egymásba kötünk, mint a habarcs és a kő.

Ugróiskola

Hétfőn huppantam, kis leányka voltam,

hajam szalaggal két fonatba fontam.

Kedden koppantam, sártortát sütöttem,

egész nap magamat bámultam tükörben.

Szerdán szökkentem, mint a virág szárba,

Szerelmes rúzsvöröst kentem fel a számra.

Csütörtök csókot ugrasztott ajkamra,

a babám karjában nő lettem hajnalra.

Pénteken pártát tűztem a kontyomra

kék csipkeharisnyát húztam a combomra.

Szombaton szépen nászruhába bújtam

és aranykarikák csapdájába hulltam.

Vasárnap végre, én is megértettem,

Fehér gyászban szabad életem temetettem.

Magányerdő

Áttetszel rajtam, mint dér a hidegen

Vagy testemen a köd és lelkemen a fák.

Nem vagy itt. Hangod mégis a fülembe csüng:

Letörhetetetlen cseppkő, visszhang-kristály.

Lábamnál halott levelek hevernek

Értünk hulltak.

Olvasatlanul és értelmetlenül,

mint a garzonlakás padlóján a kottalapok.

Mert valami bennünk nem egyszerre dobog

A szerteágazó ösvények erdejében

hatványozódik a távolság,

míg csak olyan messze nem vagy,

hogy újra itt állsz mellettem,

de már nem látlak.

Rózsatapéta

Őrület feszeng a sárga

tapéta harsánysága

alatt.

Szakadt

dalokat fütyül az elmém, mint a csalogány.

Halovány emlék vagy,

szemed csalóka csillaga kísért.

Arcomon hajnal-rózsa dereng,

és szabásmintát követve vágok érzelmeket.

Te mással vagy, én meg csak magammal.

Az idő egy hete megállt.

Csak hiányod enyém.

Kifakít a fény,

Halványulok.

Porfogó lepellel lefedett,

elfeledett bútor leszek.

Most is nehéz volt a választás, mert legalább még  ugyanennyi verset ide tudtam volna tenni és akkor még nem is szóltam a novellákról. Látogassatok el Fanni oldalára még több versélményért és ismerkedjetek meg a többi írásával is.

Köszönöm Fanni, hogy vendégem voltál, kívánok sok-sok ihletet és további lenyűgöző alkotásokat.

Szeretettel, Bea