A fotográfia mesterei sorozatban nagy fotográfusok fényképezési módszereiket mutatják be. Ebben a kötetben Joel Meyerowitz, a legendás fotós ismertet meg bennünket gondolataival, látásmódjával, fotózási technikáival.
Személyesen vezet végig bennünket azon a kreatív alkotófolyamaton, amivel a képei megszülettek, az utcai fotózástól megkezdve, a megkomponált képeken át egészen addig, hogyan vegyük észre a pillanatot jártunkban-keltünkben, és hogyan készítsünk egy hatásos képet, melynek akár mondanivalója van, akár csak úgy hat az érzékeinkre.
20 rövid, jól tagolt fejezetben olvashatunk szenvedélyéről, lelkesedéséről és hivatásáról, ikonikus fotóival kísérve és azokat elemzéseivel, segítő, inspiráló magyarázataival, tanácsaival ellátva.
"Amint fényképezőgép kerül a kezedbe, fel vagy jogosítva arra, hogy láss. Mert a fotózás teljes egészében a látásról szól. Közben pedig tanulsz magadról és a téged körülvevő világról."
Ezekkel a mondatokkal kezdődik a könyv első fejezete, és rögtön igazat is kell adnom neki, mert én rengeteget tanultam a fotózás kapcsán saját magamról. És másokról is. Megtanultam sokkal odafigyelőbben látni a körülöttem lévő világot, megtanultam odafigyelni az apró részletekre, a kicsi szépségekre. El tud bűvölni egy nagyon pici bogár, egy átlagos virág, amelyet a fényképezőgép lencséján át tündérrózsának láttathatok, egy kopott, öreg tárgy, aminek a lelkét is bele lehet varázsolni egy fotóba, ha szívvel és lélekkel fotózunk.
 |
| Illusztráció a könyvből |
Megtanultam, hogy sokszor el kell tudni kapni a pillanatot és abból is születhetnek csodálatos fotók, de sokszor csak türelemmel és odafigyeléssel lehet olyan fotókat alkotni, amellyel elégedettek lehetünk. Megtanultam, ha valakiről sikerül egy jó képet csinálnom, akkor legközelebb sokkal szívesebben engedi, hogy fotózzam, tehát el kell nyerni az emberek bizalmát, akár így, akár úgy, de egy jó szó, vagy egy jó kép sokat segít.
Nekem a fotózás ugyanolyan szenvedély, mint Joel Meyerowitznak, talán nem sértődne meg, ha olvasná, hogy ebben hozzá hasonlítom magam. Én ittam minden szavát a könyvben, mert nem csak kreativitást fejleszt, hanem önbizalmat is. Arra biztat, hogy higgyünk magunkban, az érzéseinkben, és mindenki megtalálhatja magában a saját művészetét.
 |
| Illusztráció a könyvből |
A fotózásnál is, mint minden más művészet esetében nagyon fontos az inspiráció, érdemes elmerülnünk a fotós könyvekben. Szerencsére napjainkban már meglehetősen sok szakirodalom áll rendelkezésünkre ebben a témában, és akkor még nem is beszéltünk az internetről.
A könyv egy rövid minialbum, egy fotóelemzési előadás a benne lévő képekről, valamint megtudhatjuk, hogy Meyerowitz hogyan jutott el a fekete-fehér képektől a színes fotózásig és milyen renoméja volt akkoriban a színes fényképeknek.
 |
| Illusztráció a könyvből |
Nagyszerű képeket és remek magyarázatokat találunk a városi fényképezésről, arról, hogyan viszonyuljunk a fényképezőgépünkhöz, saját magunkhoz és az utcán lévő emberekhez, hogyan kapjuk el a témát, miként örökítsük meg a pillanatokat, az arcokat, az életeket.
Joel Meyerowitz elmondása szerint sosem foglalkozott a fotózás technikai oldalával túl sokat, ebben a könyvben tehát fotótechnikai tanácsokra ne nagyon számítsunk, annál több gondolatot kapunk viszont a képek megkomponálási folyamatáról, arról, mitől lesz élő egy kép, mitől lesz hatásos és elgondolkodtató, hogyan tudunk hatni a képpel az emberekre.
 |
| Illusztráció a könyvből |
"Ha túllépsz azokon a helyzeteken, amiket a saját határaidnak hiszel, akkor növekszel, fejlődsz; saját magad következő verziójává válsz."
Én olyankor lépek túl a saját határaimon, amikor van bátorságom megkérdezni valakitől, hogy lefotózhatom-e. Ez a fotó így készült.
 |
| Fotó: Könyvutca - Bea Most már látom a kép hibáit, amiből tanulok, hogy legközelebb elégedettebb lehessek, de itt az a lényeg, hogy túlléptem a saját határaimon és meg mertem kérdezni, hogy készíthetek-e róla egy fotót. |
Sokszor viszont abban rejlik a fotó hatása, hogy a fotóalany nem tud róla.
 |
| Fotó: Könyvutca - Bea Ennek a képnek is bőven van hibája, mégis nagyon szeretem ezt a pillanatot. Azt, ahogy ez a hölgy a Dohány utcai Zsinagóga előtt egy padon a mobiltelefonját használva tükörnek, egy szájceruzával megigazítja a szájsminkjét, kikapcsolva a körülette lévő világot és fel-alá áramló embertömeget. Hiba, hogy levágtam a lábát és a háttérben egy félbevágott kockás inges, valamint egy fekete cicanadrágos popsi látható. Bár ha jobban belegondolok, akkor ezek ott a háttérben mégsem annyira rosszak. |
A fekete-fehér és színes fotózás hatásainak különbségéről és jelentőségéről is nagyon érdekes véleményt olvashatunk a könyvben, éppen úgy, mint a fény felhasználási lehetőségéről. Amatőr és gyakorlottab fotósoknak egyaránt érdemes a könyvespolcán tudni ezt a könyvet, mert tényleg inspiráló és hasznos tudnivalókat tartalmaz. Kíváncsian várom a sorozat további részeit.
 |
| Illusztráció a könyvből |
"Legyen önbizalmad bármit kipróbálni."
*****
"Ha gyors vagy, izgat, amit csinálsz, és boldoggá tesz, akkor a kisugárzásodat
úgy fogják dekódolni, hogy "ez az ember rendben van, nincs mitől tartanom".
*****
"A fotózás valójában rendkívül optimista időtöltés.
Megnyomod a gombot, és azt mondod: IGEN. Igen, láttam.
Igen, azt akarom."
*****
"Ha követed az ösztöneidet - márpedig az egésznek ez a lényege, - és arra mész,
amerre a vágyad küld, akkor valószínűleg váratlan, varázslatos dolgokat fogsz látni."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése